Honvédségi Szemle 1968/2

1968 / 12. szám - SZÓVÁ TESSZÜK - A kép és hang bűvöletében (Ballagó)

kások nem esnek abba a hibába, hogy egyedülinek, vay akár csak a legfonto­sabbnak tekintsék. A tájékoztatásnak és felvilágosításnak számos egyéb formáját is alkalmazzák (éppen előző napon tar­tott politikai tájékoztatót egy Budapestről érkezett neves újságíró). Az ezek közötti kellő összhang és változatosság megte­remtésével biztosítják, hogy a katonák minden irányú ismereteit bővítsék, tuda­tát formálják. Lehetséges, hogy a Kérdezz — felelek rendszerének ilyen megteremtése nem nagy ügy, de feltétlenül megérdemli, hogy szóvá tegyük. Hiszen bevált, jó célt szol­gál, s érdemes rá, hogy másutt is követés­re találjon. (Pásztor) A kép és hang bűvöletében A sajtó- és folyóiratolva­sás és -előfizetés helyzetét, az olvasói igények alakulá­sát vizsgáltuk a közelmúlt­ban az egyik egységnél. A rendelkezésre álló adatok­ból kitűnt, hogy a napi sajtó olvasása csökkenő tendenciát mutat s ugyan­csak csökken a rendszeres könyvolvasók száma is, fő­leg a hivatásos állomány körében. Próbáltuk magyarázatát keresni a korántsem ked­vező jelenségnek, s arra számítottunk, hogy ismét a régi kifogások hangzanak majd el: kevés az idő, sok a munka, korosodik a tisz­tikar, változnak az igények. Némi meglepetésünkre azonban nem ezek az ér­vek szerepeltek első he­lyen. — A helyőrség hivatásos állománya kényelmes, kul­turált körülmények kö­zött él — magyarázta a po­litikai helyettes. — Ritka az olyan lakás, ahol nincs televízió. Rádió pedig egy családban több is akad. Akinek van ideje, napköz­ben a rádiót hallgatja — nemritkán még a szolgálati helyén is este pedig a televíziót nézi. Természe­tes hát, hogy kevesebb az olvasó. A tömegközlési eszközök hatásának, szerepének, jö­vőjének hovatovább külön irodalma van már. Sok az egymásnak ellentmondó megállapítás, de ma már egyre inkább kikristályoso­dik és cáfolhatatlanná vá­lik az az álláspont, hogy a művészi élmény, az eszté­tikai hatás, sőt nem egy esetben az eszmei, politikai hatás is nagyon felületes és múlandó, ha kizárólag a televízió, a rádió útján éri az embereket. S külö­nösen fennáll e veszély, ha a rádió, a televízió, a mozi műsorainak folyamatos él­vezése, ismerete és befoga­dása nem épül szilárd, szé­les körű olvasottságra. A kizárólag tömegközlési eszközökre épülő tájéko­zottság, kulturálódás egyol­dalúvá, felszínessé teheti az emberek műveltségét s ez nem szerencsés jelenség a társadalom egyetlen ré­tegénél sem, de különösen nem fogadható el a hadse­regben, s főleg a hivatásos állomány körében. A ki­képzés, a nevelés irányítá­sa, sőt a korszerű harc szervezése sokoldalú mű­veltséget, magasfokú szak­mai képzettséget s nem utolsósorban szilárdan megalapozott erkölcsi, poli­tikai tulajdonságokat köve­tel a tisztektől. Lehet azzal érvelni, hogy a tisztképzés és továbbképzés rendszere ma már lehetővé teszi az említett követelmények el­sajátítását. Van ebben igaz­ság, de az így szerzett ál­talános műveltség, katonai képzettség, világnézeti jár­tasság csak alap, szükséges minimum, amelyet a gya­korlati munka során is szüntelenül fejleszteni, gya­rapítani kell. S ehhez nem elég a többnyire szórako­zás és kikapcsolódás, eset­leg pillanatnyi érdeklődés kielégítése céljából élvezett televíziós vagy rádióműsor. Úgy vélem, igaza van Illyés Gyulának, amikor egyik tanulmányában arról ír, hogy a vonat, a távíró, repülő, a rádió nem feltét­len hoz közelebb egymás­hoz. — „Időnk nincs a be­hatolásra, az ízlésre — írja —, olyan ez, mintha valaki türelmetlenségből egészben nyelne cseresznyét, és mi­nél több jut, annál jobban megfekszi a gyomrát. Is­meret és kényelem halálos ellenfelek. A szellem vilá­gában ugyanaz az igazság járja, mint az eszményi társadalomban. Csak az a tied, amiért megfáradtál. Repülj le Nápolyba, s aztán gyere haza gyalog — eset­leg mezítláb — s meglátod, mikor jutottál el hamarabb az olaszokhoz.” Kell-e „gyalogolni”, ami­kor „repülőgéppel” is lehet menni? Szükséges-e a jóval több időt és szellemi ener­giát követelő olvasással tö­rődni, amikor a folyóira­tokban, könyvekben sze­replő kérdésekről előbb­­utóbb úgyis hallunk a tele­vízióban vagy a rádióban? Ha valamit minden oldalról 104

Next