Honvédségi Szemle 1972/1
1972 / 4. szám - POLITIKAI MUNKA - Szabó Sándor: A könyv a haditechnikai ismeretterjesztés szolgálatában
eredményei és az asztronautikai eszközök közötti összefüggést és egymásra hatást igyekszik minél jobban megvilágítani. Kiemelt részletességgel tájékoztat az űrhaditechnikáról, az űrhajózás eszközök katonai felhasználásáról. (Nagy István György: Űrkutatás — űrtechnika.) Felmerül a kérdés: vajon az atomfegyver megjelenése és elterjedése csökkentette-e a harckocsik szerepét, jelentőségét a korszerű harcban. A válasz egyértelmű: nem. A harckocsi tüzereje, mozgékonysága és védettsége azok a tényezők, amelyek alkalmassá teszik az atomfegyverekkel vívott harcban való eredményes működésre. Bemutatja, hogy a tervezők miként törekednek e tényezők felhasználásával az egyre korszerűbb harckocsik kialakítására, kifejlesztésére. (Lőrincz István: A páncélosok reneszánsza.) A nukleáris, majd a termonukleáris fegyverek elterjedésével eddig sohasem ismert, óriási pusztító hatású fegyver került a hadseregek fegyvertárába. De hiányzott a korlátlan hatótávolságú, pontos célbajuttató eszköz, amely a nagyhatású fegyvereket a tervezett csapás helyére szállítja. A megoldást az jelentette, hogy a szinte korlátlan távolságok áthidalására képes rakéta lett az atomfegyver hordozója. (Nagy István György — Lőrincz: Rakétatechnika — rakétafegyverek.) A korszerű háborúra jellemző nagyfokú mozgékonyság a lövészekkel — a korábbi gyalogosokkal — szemben újszerű követelményeket állít: a harckocsikkal együtt, velük azonos ütemben előretörve a szállító-harcjárművekről vívják harcukat. A járművek a lövészpáncélosok, harcosok a páncélos-lövészek. Átfogó képet ad a páncélozott szállító járművek fejlődésének útjáról, harcászat-technikai jellemzőjükről, alkalmazásuk módjáról. (Lőrincz — Poór: Lövészpáncélosok — páncélos lövészek.) Bizonyára szembetűnő, hogy több az olyan könyv, amely a páncélosok és a rakéták problémáival foglalkozik, s kevesebb a repülők, a csöves tüzérség és a légvédelem kérdéseit tárgyaló könyvek száma. Ezekkel adósak vagyunk, s a jövőben ezt az adósságunkat igyekszünk legalább részben törleszteni. A másik csoportba a haditechnikai eszközök történetével foglalkozó könyveket sorolhatjuk. Kereken 100 esztendeje annak, hogy a hadvezérek és a haditechnikusok áttörték a hadviselés klaszszikus színterének — a szárazföldnek és a tengereknek — korlátait, és előbb a léggömbök, majd a harci repülőgépek is a fegyveres küzdelem eszközeivé váltak. A XX. század tudományos-technikai forradalma jelzi a légi háború kiteljesedését. A jelen és a jövő értékelése zárja a mondanivalót. (Horváth Árpád: A hadirepülés évszázada.) Az utak és a vasutak hálózata lüktető érrendszerként fogja át Földünket. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, és a kultúra elterjedésének számottevő eszköze. De ugyanakkor az egymással szembefordulás, a háború eszköze is. A békeidőszakok fellendülése és háborúk esztelen pusztításai. Az utak és a vasutak így jutottak el fejlettségük mai szintjére. (Horváth Árpád: Utak, hidak, vasutak.) A víz, mint hatalmas természeti erő mindenkor számottevő akadályt jelentett a harcoló csapatok számára. A régi idők katonája bőrtömlőbe kapaszkodva úszott át a folyón. Korunk haditechnikusai a szárazon és vízen egyaránt közlekedő kétéltű járművek, vagy a szalaghidak megalkotásával lehetővé teszik a vízi akadályok igen rövid idő alatti, menetből történő leküzdését, sőt már a „repülőhidak” is a megvalósulás közelségében vannak. (Szabó-Mikó- Szabó: A bőrtömlőtől a repülőhídig.) Az akadályok, a torlaszok, majd később a robbanó aknák egyidősek a háborúval. Technikai kivitelezésük és alkalmazásuk módja mindig a kor hadművészetének és haditechnikájának fejlettségét tükrözte. A címben jelzett két mérföldkő között vezető úton kalauzolja végig az olvasót. (Szabó-Kardos-Szabó: A farkasveremtől az atomaknazárig.) A harmadik könyvtípust haditech- 6 Honvédségi Szemle