Honvédségi Szemle 1974/1
1974 / 1. szám - Pacsek József vezérőrnagy, miniszterhelyettes, MN Kiképzési főfelügyelő: Néhány gondolat a csapatkiképzés fejlesztéséről az 1973-75. évekre
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA XXVIII. ÉVFOLYAM — 1. SZÁM — 1974. JANUÁR ONVÉDSÉGI SZEMLE PACSEK JÓZSEF vezérőrnagy, miniszterhelyettes, MN Kiképzési Főfelügyelő Néhány gondolat a csapatkiképzás fejlesztéséről az 1973—75. évekre 1973. november 1-ével új, kétéves kiképzési ciklus kezdődött, amely a hadsereg fejlesztésének fontos időszaka. Jelentőségét különösen az adja meg, hogy ez a két év a negyedik 5 éves terv befejező, egyben az ötödik 5 éves terv előkészítő szakasza is, ami nagymértékben befolyásolja, meghatározza mind a kiképzés fejlesztéséért, mind a végrehajtásért felelős vezetők tennivalóit. A folyóirat által nyújtott lehetőséget szeretném felhasználni arra, hogy a figyelmet ráirányítsam néhány olyan — szerintem fontos — feladatra, melyek sikeres elvégzése hozzásegíthet mind a folyamatban levő feladatok eredményes teljesítéséhez, mind a jövő fejlesztési időszak jó előkészítéséhez, az oktató-nevelő munka színvonalának további növeléséhez. A kiképzés felső szintű irányításával foglalkozó szervek a következő ciklusban kettős feladatot oldanak meg párhuzamosan, jelenlegi terveink megvalósításával egy időben végzik a távlati tervező munkát. A távlati fejlesztés tervezésében igen lényeges annak meghatározása, hogy a hadsereg — korszerű harc győzelmes megvívására való — felkészítése, készenléte, milyen új követelményeket támaszt a kiképzés célja, tartalmi, módszer- és eszközrendszerével szemben. Ehhez, az általános fejlődést figyelembe véve, szükséges értékeim és reálisan megítélni — ahol lehetséges, konkrét számvetések, ahol nem, ott tudományos hipotézisek alapján —, hogy milyen változások várhatók a saját és az ellenség fegyverzetében, harceljárásában, szervezetében, a hadseregbe bevonuló állomány előképzettségében, pszichikai és fizikai felkészültségében hogyan alakulnak az anyagi lehetőségek, s milyen tapasztalatok halmozódtak fel a csapatoknál, intézeteknél. Mindezek figyelembevételével lehet csak tudományos igényű, s hosszabb távra szóló alapokmányokat kidolgozni, s azokban a haderőnemek és egyes fegyvernemek részére reális kiképzési célokat meghatározni, azok megvalósítását szolgáló kiképzési feladatokat programba foglalni, az oktatás módszereit és eszközeit fejleszteni. A kiképzés rendszerének fejlesztését meghatározó fenti tényezők tanulmányozása felső szintű irányító szervek tevékenységének szükségszerűen állandó szerves része kell hogy legyen, csak így érhető el — már a munka bonyolultsága miatt is —, hogy a kellő időre megérlelődjenek az eldöntésre váró kérdések és ahhoz reális elgondolások. Kizárható ezáltal a munkából az ötletszerűség és biztosítható a kiképzés átgondolt, a követelményeknek megfelelő fejlesztése. 1