Honvédségi Szemle 1974/2
1974 / 7. szám - A harckiképzés vezetése felkészülés a harc vezetésére
korlatok, a bonyolult harchelyzetek sokféle változatának beállítása és gyakoroltatása viszonylag „közelebb hozza” a valós helyzetet. Segít abban, hogy arra készítsék fel az alegységparancsnokokat és az alegységeket, amire a háborúban szükségük lesz! A harcászati, szakharcászati gyakorlatokon ezért kívánatos erősíteni a váratlanság tényezőjét, valamint a komplexszerűséget, melyben: — a harcászati helyzetek minél jobban megközelítik a valóságos harchelyzet körülményeit, és biztosítják a kiképzés során tanultak széles körű alkalmazását; — az adott harctevékenységeken belül mindazokat a feladatokat meg lehet oldani, amelyeket korszerű harcban is el kell végezni; — az alegységeket lehetőleg különféle harcrendi elemként alkalmazzuk ; — az összfegyvernemi, fegyvernemi és szakalegységek között biztosítjuk a szoros együttműködést; — minden alegység részt vesz valamilyen éjjeli és változó időjárási viszonyok közti hazatevékenységben; — a harci- és technikai eszközök — a bennük rejlő lehetőségek maximális kihasználása végett — minél változatosabb helyzetekben kerülnek alkalmazásra; az alegységek és parancsnokok folyamatosan rá vannak kényszerítve különböző akadályok leküzdésére, az ezekkel összefüggő vezető ténykedések gyakoroltatására stb. Ma már a gyakorlatokra jellemző a többszörös manőverezés, az utakról való letérés, a gyalogmenet, az álcázás; az alacsonyan támadó repülők, helikopterek elleni harc; az utak kitűzése és javítása, a beásás, a harceszközök és lövegek emberi erővel való mozgatása erdős-hegyes, mocsaras terepen; az aknazárakon átjáró nyitása, a felrobbant gép- és harckocsi megállása; többek megtorpanása s egyesek visszavonulása; szükségeszközökkel való átkelés a folyón; ellenlökések elhárítása; hegyes terepen kötélpályák használata stb. Ezért van szükség a tábori kiképzésre, a jól berendezett „harci övben” való gyakorlásra, edzésre, alpinista és sítáborbeli kiképzésre, gyalogmenetek végrehajtására stb. Mindezek talán belekívánkoznának a parancsnoki továbbképzésanyagába is. A különböző típusú gyakorlótereken, a korszerű kiképző bázisokon, a „harci övben”, a harcászati gyakorlatokon az alegységparancsnokoknak alkalmuk nyílik arra, hogy maximálisan megközelítsék a valós harci körülményeket, s ezzel erősítsék és alakítsák saját tulajdonságaikat, elsajátítsák azokat a gyakorlati fogásokat, amelyek szükségesek a harc vezetéséhez. Az alegységparancsnok harcvezetői, fizikai-pszichikai felkészítése eszközének kell tekintenünk a „harci övét”, amelyben a megfelelő pszichikai hatás érdekében az összes ott levő akadályt az alegységparancsnokoknak is le kell küzdeniük. A „harci öv” gondolatának kialakítói és a bázis létrehozói jól megértették a parancsnokok és katonák fizikai és pszichikai felkészítésének fontosságát. A korszerű harcmező feltételezett képének vizsgálata aztmutatja, hogy a közelharcot és a kézitusát a szárazföldi haderőnem egyetlen fegyverneme sem tudja elkerülni, ahol az alegységparancsnak is gyalogol, küzd, ezért ugyanúgy fel kell készülnie fizikailag és pszichikailag, mint katonáinak. Támadás közben, a jelentősebb vízi akadályok leküzdésekor a gépkocsizó lövész alegységek bármelyike kaphat olyan feladatot, hogy rendszeresített járművein (vagy azok nélkül) a főerők átkelése előtt néhány órával a beérkezés sorrendjében keljen át az akadályon, semmisítse meg az ellenség vezetési pontjait, híradó központjait, lokátorait, tüzér-, aknavető-, illetve nehézfegyver-állásait, vegyen birtokba fontos útcsomópontot vagy útszakaszt, s ott