Honvédségi Szemle 1979/1
1979 / 1. szám - A közművelődés közösségi feladat
magatartásával. A művelődés nem csak jog és lehetőség, hanem kötelesség is, s ez a hivatásos állomány tagjaira fokozott mértékben vonatkozik. A hivatásos állomány tagjainak közművelődési aktivitását jelentős mértékben befolyásolja a helyőrségi művelődési intézmények tevékenysége, a munkahelyi közművelődés, valamint az önművelődés színvonala és rendszeressége. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a közművelődési tanácskozásokon is ezekkel kapcsolatos problémák és feladatok kerültek előtérbe. A hivatásos állomány művelődésében és szórakozásában az ötvenes években igen jelentős szerepet töltöttek be a helyőrségi klubok. Népszerűségük titka abban volt, hogy kultúraterjesztő tevékenységük jól megfelelt az akkori igényeknek. A hatvanas években a helyőrségi klubokban a művelődési kisközösségekben folyó munka volt a jellemző. Klubba szerveződtek a katonafeleségek, a katonacsaládok gyermekei, és kisebb számban különböző hobbiklubot alapítottak a hivatásos állomány tagjai is. A helyőrségi klubok kulturális célú látogatottsága azonban egyre jobban megcsappant, még a hét végi zenés szórakoztató rendezvények is gyakran érdektelenségbe fúltak. A hivatásos katonák távolmaradásának okát sokan abban látták, hogy a klubok programjai a fejlődő művelődési igényeket nem elégítették ki, és abban, hogy a televízió a maga elkényelmesítő hatásával előidézte a helyőrségi művelődési intézmények elnéptelenedését. Négy-öt évvel ezelőtt országszerte élénk vita folyt arról, hogy milyen jövőjük van a művelődési otthonoknak. A vita „begyűrűzött” a hadseregbe is és sokan megkérdőjelezték a helyőrségi és társadalmi klubok létjogosultságát. Lelkes védői és harcos ellenfelei voltak a helyi művelődési intézményeknek. A széles körű vitát a Központi Bizottság 1974. márciusi határozata csillapította le, amely nyomatékosan hangsúlyozta: „A művelődési otthonokat és klubokat, a társas élet és az aktív művelődés intézményeit tovább kell fejleszteni.” Ez értelemszerűen azt jelentette, hogy a művelődési otthonok szerepét betöltő helyőrsgi művelődési intézményeket (fegyveres erők klubjai, helyőrségi és társadalmi klubok) korszerűsíteni kell. Természetesen ezzel a döntéssel még nem nőtt meg a helyőrségi klubok látogatottsága. A korszerűsítéshez évek kellenek, mert itt nemcsak a klubok külső és belső megszépüléséről, felszereltségük, kulturális szolgáltatásaik növeléséről van szó, hanem elsősorban tartalmi munkájuk megújításáról és szabályozásáról. A helyőrségi klubok működésének szabályozása tizenöt évvel ezelőtt történt. Azóta jelentős változások mentek végbe néphadseregünk életében is, fő jellemzőként a minőségi fejlődés. Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen gyarapodott a hivatásos állomány általános műveltsége, műveltségi igénye. A katonacsaládok életvitelében, művelődési szokásaiban számottevő változások történtek. Mindez azt követeli, hogy a helyőrségi művelődési otthonok tevékenységének kézzelfoghatóbban igazodnia kell az egyre gyarapodó művelődési, szórakozási igényekhez és lehetőségekhez. Ma már nem elegendő tevékenységük középpontjába állítani a kezdeti kultúraterjesztést vagy a „már művelődök” szervezését. A helyőrségi művelődési intézmények alapvető feladatköre — a közművelődési törvény szellemében — a helyőrségben élő hivatásos katonák és családtagjaik művelődési igényeinek fejlesztése és annak változatos szolgáltatások útján történő kielégítése. A tapasztalatok tanúsága szerint a helyőrségi klubokba betérő katonacsaládok hetvenöt-nyolcvan százaléka csak alkalomszerű látogatója egy-egy érdekesebb klubprogramnak. Ez teszi fontos feladattá, hogy a katonacsaládok alkalomszerű befogadását a közösségteremtés váltsa fel. 2