Honvédségi Szemle 1980/1
1980 / 1. szám - VEZÉRCIKK - Dr. Csépe József alezredes: A kiképzés formáinak és módszereinek összefüggései
VI elhatározó szerepe van a fentiek mellett az alegység- és egységparancsnokok által a jól megválasztott, a kiképzési célok elérését szolgáló hatékony módszereknek, módszerkombinációk kiválasztásának, a kiképzési eszközökkel való takarékosságnak (lőszer, imitációs anyag stb.). Tehát a kiképzők munkája, felkészültségük, az általuk választott módszerek szerepe is igen jelentős. Esetenként vita tárgyát képezi, hogy: mit is értünk a katonai kiképzés módszerei alatt; milyen kapcsolatban van egymással a módszer és az eszköz; milyen hatékonysági lehetőségek rejlenek a módszerek és az eszközök észszerű megválasztásában. Vegyük sorra ezeket. A Katonai Értelmező Szótár szerint: a katonai kiképzés módszerei, a kiképzés céljának, tartalmának megfelelő, egymást kölcsönösen feltételező öszszefüggő módozatok, eljárások, eszközök és viszonyok, amelyek a kiképzés formarendszerét alkotják, s amelyekkel a katonai tulajdonságok, harckészségek és képességek kialakíthatók. Egyenes következménye, hogy a hatékonyságra törekvésnek részét képezi az a munka, amelyet a csapatkiképzésben a kiképzés módszereinek a fejlesztésére fordítunk. Beletartozik — mindinkább növekvő arányban — az egyes parancsnokok — tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek — módszertani felkészítése is. Nyilvánvaló, hogy a katonai kiképzés, oktatás módszereinek fejlesztése — éppen a hatékonyabb, az eredményesebb felkészítés miatt — elsőrendű feladatunk. Az összkövetelményi programokban, a szabályzatokban, utasításokban megfogalmazott katonai ismeretek, ismeretrendszerek eredményes, hatékony elsajátításának alapja a katona sokoldalú tevékenysége. A katonai tevékenységnek számos színtere van, ideértve a tantermi, a műhely, a terep, a gyakorlótéri foglalkozásokat. A katonai ismeretek elsajátítása nem öncélú, annak az a szerepe, hogy a katona a szükséges ismeretek birtokában jártasságra, készségre tegyen szert, s a háborúban képes legyen az ellenség megsemmisítésére, a győzelem kivívására. Mindezt relatíve csökkenő kiképzési idő alatt kell elsajátíttatni a katonákkal. Nyilvánvaló, hogy a katonai kiképzési célokat, feladatokat csakis a jól megválasztott kiképzési formákkal, módszerekkel, módszerkombinációkkal érhetjük el. A kiképzési módszerek — előadás, vita, megbeszélés, egyéni és csoportos foglalkozás, szemléltetés, bemutatás, gyakorlás, ellenőrzés stb. — önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak. Hatékonyságuk mindenkor öszszefügg azzal, hogy mennyiben segítik elő a célok, a feladatok megvalósulását. Ezért az egyes katonai foglalkozásokon azoknak a kiképzési módszereknek kell előtérbe kerülniök, amelyek a tényleges katonai tevékenységet, a gondolati és cselekvési aktivitást biztosítják. A A katonai kiképzés, az oktatás hatékonysága és gazdaságossága felveti az ismeretek átadásának, elmélyítésének, a jártasság, készség, a teljesítményképes tudás kialakításának komplex problémáit, beleértve természetesen a cél-, a tartalom-, a forma-, a módszer- és az eszközrendszer egyidejű fejlesztésének a kérdéseit is. Az új fegyverek és technikai eszközök, a rohamosan növekvő ismeretanyag, a bevonuló fiatalok felkészültsége, életkori sajátosságai, a fegyveres harc követelményei is igénylik a katonai kiképzés (oktatás-nevelés) hatásfokának, hatékonyságának növelését. Ugyanakkor pedig összességében nem növekednek a feltételek általában, növekszik az elsajátítandó ismeretanyag és csökken a konkrét kiképzési idő. Ilyen dilemma feloldása nem képzelhető el másként, mint a módszertani kidtúra eddiginél is jelentősebb növelése, az alegység-, egységparancsnokok céltudatos pedagógiai, módszertani tovább- és önképzése, az eddigi katonai tankönyvek, tansegédletek rendszeres karbantartása útján. Ezek egy része természetesen nem az alegység-, egységparancsnokok gondja, feladata. De minden alegység-, és egységparancsnok, törzs feladata céltudatosan, gazdaságosan megtervezni a napi .