Honvédségi Szemle 1980/1

1980 / 1. szám - VEZÉRCIKK - Dr. Csépe József alezredes: A kiképzés formáinak és módszereinek összefüggései

­VI elhatározó szerepe van a fentiek mellett az alegység- és egységpa­rancsnokok által a jól megválasztott, a kiképzési célok elérését szolgáló haté­kony módszereknek, módszerkombinációk kiválasztásának, a kiképzési eszkö­zökkel való takarékosságnak (lőszer, imitációs anyag stb.). Tehát a kiképzők munkája, felkészültségük, az általuk választott mód­szerek szerepe is igen jelentős. Esetenként vita tárgyát képezi, hogy: mit is értünk a katonai kiképzés módszerei alatt; milyen kapcsolatban van egymással a módszer és az eszköz; milyen hatékonysági lehetőségek rejlenek a módszerek és az eszközök ész­szerű megválasztásában. Vegyük sorra ezeket. A Katonai Értelmező Szótár szerint: a katonai kiképzés módszerei, a ki­képzés céljának, tartalmának megfelelő, egymást kölcsönösen feltételező ösz­­szefüggő módozatok, eljárások, eszközök és viszonyok, amelyek a kiképzés formarendszerét alkotják, s amelyekkel a katonai tulajdonságok, harckész­ségek és képességek kialakíthatók. Egyenes következménye, hogy a hatékony­ságra törekvésnek részét képezi az a munka, amelyet a csapatkiképzésben a kiképzés módszereinek a fejlesztésére fordítunk. Beletartozik — mindinkább növekvő arányban — az egyes parancsnokok — tisztek, tiszthelyettesek, tisz­tesek — módszertani felkészítése is. Nyilvánvaló, hogy a katonai kiképzés, oktatás módszereinek fejlesztése — éppen a hatékonyabb, az eredményesebb felkészítés miatt — elsőrendű fel­adatunk. Az összkövetelményi programokban, a szabályzatokban, utasítások­ban megfogalmazott katonai ismeretek, ismeretrendszerek eredményes, haté­kony elsajátításának alapja a katona sokoldalú tevékenysége. A katonai te­vékenységnek számos színtere van, ideértve a tantermi, a műhely, a terep, a gyakorlótéri foglalkozásokat. A katonai ismeretek elsajátítása nem öncélú, an­nak az a szerepe, hogy a katona a szükséges ismeretek birtokában jártasságra, készségre tegyen szert, s a háborúban képes legyen az ellenség megsemmisí­tésére, a győzelem kivívására. Mindezt relatíve csökkenő kiképzési idő alatt kell elsajátíttatni a katonákkal. Nyilvánvaló, hogy a katonai kiképzési célokat, feladatokat csakis a jól megválasztott kiképzési formákkal, módszerekkel, módszerkombinációkkal ér­hetjük el. A kiképzési módszerek — előadás, vita, megbeszélés, egyéni és cso­portos foglalkozás, szemléltetés, bemutatás, gyakorlás, ellenőrzés stb. — ön­magukban sem nem jók, sem nem rosszak. Hatékonyságuk mindenkor ösz­­szefügg azzal, hogy mennyiben segítik elő a célok, a feladatok megvalósulását. Ezért az egyes katonai foglalkozásokon azoknak a kiképzési módszereknek kell előtérbe kerülniök, amelyek a tényleges katonai tevékenységet, a gon­dolati és cselekvési aktivitást biztosítják. A A katonai kiképzés, az oktatás hatékonysága és gazdaságossága felveti az ismeretek átadásának, elmélyítésének, a jártasság, készség, a teljesítmény­képes tudás kialakításának komplex problémáit, beleértve természetesen a cél-, a tartalom-, a forma-, a módszer- és az eszközrendszer egyidejű fej­lesztésének a kérdéseit is. Az új fegyverek és technikai eszközök, a roha­mosan növekvő ismeretanyag, a bevonuló fiatalok felkészültsége, életkori sa­játosságai, a fegyveres harc követelményei is igénylik a katonai kiképzés (ok­tatás-nevelés) hatásfokának, hatékonyságának növelését. Ugyanakkor pedig összességében nem növekednek a feltételek általában, növekszik az elsajátí­tandó ismeretanyag és csökken a konkrét kiképzési idő. Ilyen dilemma fel­oldása nem képzelhető el másként, mint a módszertani kidtúra eddiginél is jelentősebb növelése, az alegység-, egységparancsnokok céltudatos pedagógiai, módszertani tovább- és önképzése, az eddigi katonai tankönyvek, tansegédle­tek rendszeres karbantartása útján. Ezek egy része természetesen nem az al­egység-, egységparancsnokok gondja, feladata. De minden alegység-, és egy­ségparancsnok, törzs feladata céltudatosan, gazdaságosan megtervezni a napi .

Next