Honvédségi Szemle 1980/2
1980 / 7. szám - Győrfi László ezredes - Bertalan István alezredes: Út a csillagokhoz
fi a A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRAT/HONVÉDSÉGI XXXIV. ÉVFOLYAM — 7. SZÁM — 1980. JÚLIUS § |_ |Z |^| |_ £ GYÖRFI LÁSZLÓ ezredes BERTALAN LÁSZLÓ alezredes Út a csillagokhoz A rakétakutatás nagy úttörője, az űrhajózás elméletének, a többlépcsős rakéta elvének egyik kidolgozója és fáradhatatlan hirdetője, Konsztantyin Ciolkovszkij írta e sorokat: „A Föld az emberiség bölcsője. De az ember nem maradhat mindig a bölcsőjében”. Néhány évtizeddel később, 1933. május 1-én, Moszkvában, a fellobogózott Vörös téren hirtelen elcsitult a vidám zene és a hangszórók közvetítésével Ciolkovszkij szólt a felvonulókhoz: „Negyven évig munkálkodtam a rakétaelmélet kidolgozásán és azt hittem, hogy sok-sok évszázadnak kell eltelnie, amíg eljutunk a Marsra. Az idő azonban összezsugorodik. Meggyőződésem, hogy önök közül sokan megélik még az első Űrrepülést!” A szovjet űrkutatás legújabbkori nagy egyénisége, az időközben elhunyt Szergej Koroljov és munkatársai a harmincas években megépítették az első szovjet rakétát. Kezdeti kísérleteik szerénységét jellemzi, hogy ezt a szerkezetet a moszkvai villamos petronjára állítva vitték ki a városszéli erdő tisztására. Egy régi betonépítmény falai mögé lapulva indították útjára a folyékony hajtóanyaggal működő, alig másfél méteres rakétatestet. Innen indult a szovjet rakétakísérletek sorozata. Szergej Koroljov és munkatársai építették azt a rakétát is, amely 1957. októberében a világűrbe röpítette az első szputnyikot. „Bip, bip, bip ...” — fogták rádiójelzéseit a földkerekség rádióállomásai a világűrből. Nagy tekintélyű tudósok hangoztatták: „Ember sohasem juthat el oda, ahová a szputnyik eljutott. A világűrben bármely élőlény azonnal elpusztulna. Megölné a minden anyagon, szerkezetén áthatoló, minden élő szervezetet szétroncsoló kozmikus sugárzás.” Szergej Koroljov ekkor már azt latolgatta, hogy ki legyen az első űrhajós. „Az űrrepülés igen sokat követed az embertől. Ez azt jelenti, hogy az űrpilótának bizonyos mértékben univerzális képességekkel kell rendelkeznie. Értenie kell a vezérléshez, a rádiózáshoz, a navigációhoz és a mérnöki munkához. És ki alkalmas erre leginkább? Kétségtelen, hogy a modern vadászrepülőgép pilótája. Ő ugyanis az egyszemélyes repülőgépen máris atmoszférikus magasságokban repül.” kézikönyvtár