Honvédségi Szemle 1982/1
1982 / 1. szám - Fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval - Interjú Nagy György elvtárssal, a Munkásőrség országos parancsnokának első helyettesével
nem egy kiemelkedő képviselője. Erre utal néhány — az állomány összetételét jellemző— adat. Munkásőreink közül fizikai dolgozó 74,8% (ipari, mezőgazdasági munkás, termelőszövetkezeti tag, a termelést közvetlenül irányító vezető), szellemi dolgozó 18% (pártmunkás, pedagógus, állami, társadalmi szerveknél értelmiségi munkakörökben foglalkoztatott tisztségviselő, vezető állású); egyéb kategóriába sorolt 7,2% (nyugdíjas, háztartásbeli, tanuló stb.). A munkásőrség a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek és testületeinek soraiban látja el feladatait. A dolgozók fegyveres testülete, mégis elsősorban politikai súlyát és szerepét hangsúlyoznám. Munkásőrnök lenni, a munkásőr szolgálatot vállalni, elkötelezettséget, önzetlenséget, kiállást és többletvállalást jelentett és jelent, állásfoglalást a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mellett fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval. Munkásőreink minden tekintetben példaadók szűkebb és tágabb környezetükben is. Munkájuk, tevékenységük az alapja annak a minősítésnek, elismerésnek, amelyet Német Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogalmazott meg: „ ... A munkásőrség a helyén áll, politikai szelleme jó. A párt politikájának megfelelően teljesíti feladatát, annak megfelelően, amiért annak idején létrehoztuk. A munkásőrök a párt politikájának aktív hirdetői és megvalósítói ... Önzetlenség, áldozatkészség, közösségi szellem, az egyéni érdek alárendelése a közösségiérdeknek, ez jellemzi alapvetően a testület tagjait. (Természetesen más területről is lehetne hasonló példát említeni.) A nemzeti érdekek odaadó szolgálata és az internacionalista magatartás példamutatóan nyilvánul meg a munkásőrségben.” Az alapító munkásőrök nagy része átadta helyét az ifjabb generációnak, az állomány egy része kicserélődött. Milyen tapasztalatokat összegezhet Nagy elvtárs e tekintetben? A munkásőrség nem zárt intézmény. Állománya — évente 6—10 százalékkal — cserélődik. A felvételt a pártszervek és szervezetek irányítják. A felvétel követelményei pontosan meghatározottak. Alapvető, hogy a jelentkező a szocializmus feltétlen híve legyen, s vállalja a testületi tagsággal, a szolgálattal járó feladatokat, kötelmeket. Elmondhatom, hogy a munkásőrség utánpótlása biztosított. Az állomány egy része párttag, a többségük pártonkívüli. Pozitív tapasztalatunk, hogy az új munkásőrök rendkívül gyorsan illeszkednek be az alegységek kollektíváiba, s néhány hónap után nehéz felismerni, ki mióta teljesít szolgálatot. Idősek és fiatalok, hosszabb vagy rövidebb ideje szolgálók egységes, jól összekovácsolt közösséget alkotnak. Magatartásukkal, felkészültségükkel, nem utolsósorban tetteikkel kölcsönösen hatnak egymásra. A munkásőrségben a három generáció úgy él és dolgozik, hogy az kifejezi a testület jellegét, s mindenki becsületesen teljesíti meghatározott feladatát. Erre néhány jellemző adat. Az állomány többsége 36—50 év közötti, arányuk 47,6%. (Az ötven év felettieket is ide számítva a 36 éven felüliek aránya 63,4%.) A 36 éven aluliak aránya 36,6% (ezek többsége 25 év feletti). A 18—25 évesek aránya 3,1%. Az adatok — minimális eltéréssel — állandónak tekinthetők, s azt mutatják, hogy az állománycserélődés tervszerűsége biztosítja a folyamatosságot. Ennek fentartása — a belépő fiatalok nevelése érdekében — nagyon lényeges a továbbiakban is. Évente több ezer fiatal kéri felvételét a munkásőrségbe. Többségüknek megfelelő az iskolai végzettsége, s elmondható ez katonai ismereteikről is. Élettapasztalatuk — még inkább mozgalmi tapasztalatuk — összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint azoké, akiktől a fegyvert átveszik, akiknek a helyére lépnek. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy az újonnan belépők felelősségteljesen s megfelelő komolysággal teljesítik párt- és munkásőr-megbízatásukat. Magatartásuk, helytállásuk a kiképzési és a szolgálati feladatok teljesítésében példás, felkészültségüket, fizikai állóképességüket jól kamatoztatják. 2