Honvédségi Szemle 1984/2
1984 / 7. szám - Évin Sándor vezérőrnagy - Gáspár Ferenc ezredes: Együtt a tartalékosokkal!
ÉVIN SÁNDOR vezérőrnagy — GÁSPÁR FERENC ezredes Együtt a tartalékosokkal! A nemzetközi helyzet éleződése, a tartósnak ígérkező feszültség arra ösztönöz bennünket, hogy még nagyobb figyelemmel szervezzük a csapataink készültségi állapotára, a katonai és politikai kiképzésre vonatkozó miniszteri követelmények teljesítését. Egyik legfontosabb feladatunk a tartalékosok jó politikai, szakmai felkészítése, közülük különösen a parancsnokok ismereteinek bővítése. Az elmúlt években több tízezer tartalékost képeztünk ki. Hivatásos állományunk eközben értékes tapasztalatokat szerzett, törzseink, pártpolitikai szerveink begyakorolták feladataikat. Erről tanúskodott a Sopron ’82, a Szojuz ’84 majd a Sopron ’84 gyakorlat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tartalékosok különböznek a sorkatonáktól és ezt a tényt figyelembe kell vennünk katonai szolgálatuk folyamán. Döntő többségük — 95 százalékuk — 25—41 éves, általában nősek, sokan segítésre szorulnak, mert szociális gondokkal birkóznak. Csak rövid időre — legfeljebb néhány hónapra — hívjuk be őket —, szaporítva egyéni gondjaikat —, ugyanakkor a katonai szakmai képzésüket, nevelésüket csak szűkre szabott keretek között folytathatjuk. Igaz, valamennyien sorkatonák voltak korábban — 24—18 hónapon át — sőt tartalékos szolgálatot sem először teljesít legtöbbjük, s ez némileg könnyíti munkánkat. Tapasztaltabbak, mint a sorkatonák, jellemük kiforrottabb, a politikában jártasabbak, sokan elkötelezett közéleti emberek, nyolc-kilenc százalékuk párttag, tíz-tizenegy százalékuk KISZ-tag, kilencven százalékuk szakszervezeti tag, ugyanakkor sokan egyesületi klubtagok, munkásőrök, MHSZ-aktivisták is. Életkoruknál fogva kialakultak nézeteik, a munkahelyi közösségekben, brigádokban testületekben megedződtek, a társakhoz, a körülményekhez jobban képesek alkalmazkodni, mint az ifjak. Közülük többen megszegték a törvényeket, és ezért bíróságok elítélték őket. Enyhébb esetekben nehezen fegyelmezhetők, egy részük a tartalékos szolgálat alól is igyekszik fondorlatosan kibújni. Amikor ilyen emberekkel találkozunk a tartalékosok fogadásakor néhány órával a bevonulás időpontja után, aligha ítélhető meg, hogy kikre kellene különösebben ügyelnünk. További két körülmény ismét csak nehezíti a fogadó csapatok helyzetét. Az egyik: többen csak nehezen tudnak megfelelni a követelményeknek, mert nem a korábbi katonai képzettségüknek (szakmai számuknak) megfelelően kapnak beosztást; a másik, hogy a tartalékos parancsnokok többsége munkahelyi beosztottjainak vagy barátainak, rokonainak lesz elöljárója a szolgálat idején. Ez bizony többször a katonai függelem, a követelménytámasztás rovására megy. Amint látható, a sajátosságok egy része könnyíti csak a munkánkat, a többi inkább bonyolítja, nehezíti a tartalékosok kiképzését, nevelését. Mégis kijelenthetjük, hogy a tartalékosok kiképzésében, oktatásában, ne-