Honvédségi Szemle 1989
1989 / 1. szám - Hadgyakorlat a bizalom jegyében. Beszélgetés Bíró József vezérőrnaggyal és a külföldi megfigyelőkkel (Vass István őrnagy)
gésben elvégzendő munkát és feladatokat a HM, a magyar gyakorlatvezetőség és a DHDSCS megosztotta egymás között. Ennek értelmében a megfigyelők fogadásával, ellátásával, szállításával és mindennemű biztosításával kapcsolatos kérdéseket a magyar fél a gyakorlat tényleges megfigyelésével összefüggő tennivalókat a DHDSCS törzse (gyakorlatvezetőség) oldotta meg, mindezt az érintett szervekkel szorosan összehangolva s egyeztetve. A nemzetközi koalíciós gyakorlatok esetében a dokumentumban foglaltak, az abból fakadó ilyen jellegű feladatok végrehajtására - korábban - a VSZ tagállamok hadseregeinek vezérkarai „Ajánlás”-t fogadtak el, amely az ez irányú munkát elvekben szabályozza, ez a mostani gyakorlaton - véleményünk szerint - helyesnek és reálisnak bizonyult. Az érintett magyar és szovjet szervek - differenciáltan - a gyakorlat előkészítésére, a megfigyeléssel összefüggő feladatokra időben mintegy fél évet fordítottak, amelyhez komoly segítséget jelentettek azok a tapasztalatok is, amelyeket a magyar megfigyelők szereztek a külföldi ilyen jellegű gyakorlatok alkalmával. Összességében e téren érdemben komoly tapasztalatokat szereztünk, figyelembe véve, hogy hazánk területén első alkalommal került sor ilyen jellegű gyakorlatra, hogy milyen eredménnyel biztosítottuk a feltételeket, mennyire tudtuk érvényre juttatni a dokumentum szellemét, annak megítélése már a megfigyelők feladata volt, akik - ha jól tudom - kifejtették ez irányú véleményüket. Itt kívánom megjegyezni, s ezúttal tájékoztatni a Honvédségi Szemle tisztelt olvasóit - ismerve az éves tervet -, hogy hazánk területén 1989-ben megfigyelésköteles gyakorlatra (17 000 fő) nem kerül sor. A külföldi vendégek katonai felkészültsége és beosztása biztosította-e az ilyen feladatok végrehajtásához szükséges szakértelmet? A gyakorlaton 18 ország 36 megfigyelője vett részt. A külföldi megfigyelők zömének katonai felkészültsége célirányosnak és magas szintűnek ítélhető meg. A résztvevők nagyon jól ismerték a Magyar Néphadsereget és a Szovjet Hadsereget, kellően tájékozottak voltak Magyarország belső helyzetét, a legaktuálisabb kérdéseket illetően. A megfigyelők egy jelentős részét a hazánkba akkreditált katonai attasék tették ki, a többi résztvevő nagyobb törzsekben (központi szerveknél), illetve csapatoknál szolgál. (Két polgári megfigyelő, akik Spanyolországból érkeztek, a Külügyminisztériumban dolgoznak, továbbá két női megfigyelő is részt vett a gyakorlaton.) A rendfokozatokat illetően századostól tábornokig terjedt a megfigyelők összetétele. A megfigyelők érdeklődése a hadrendi számozásra, a diszlokációra, normákra, szervezetekre, harceljárásokra, továbbá a biztosítási kérdésekre, a gyakorlóterek használatára irányult elsősorban. Ugyanakkor különös hangsúlyt helyeztek arra, hogy a dokumentum szelleme mennyire érvényesül az előírások „betű szerinti” betartása mellett. Miven eltérő és milyen azonos álláspontok, vélemények fejeződtek ki az utóbbi évek biztonságpolitikájának olyan fontos kérdéseiről, mint pl. a támadóképtelenség létrehozásáról, az előretolt és külföldön állomásoztatott csapatok visszavonásáról? A megfigyelés idején a velük történt beszélgetések során - direkt módon - nem merültek fel a fenti témák, amely egyrészt azzal magyarázható, hogy a jelenlevő megfigyelők nem rendelkeztek ez irányú kompetenciával (jogosítvánnyal”), illetve figyelemmel arra, hogy ezek a problémák elsősorban nem a Magyar Néphadsereget érintik - tudomásom szerint -, ilyen kérdéseket felénk nem kezdeményeztek.