Honvédségi Szemle 1990/2
1990 / 5. szám - KATONAPOLITIKA - Papp Tibor ezredes: A Magyar Köztársaság katonadiplomációjáról
KATONAPOLITIKA PAPP TIBOR ezredes A Magyar Köztársaság katonadiplomáciájáról Az államférfiak katonai területeket érintő vagy katonai aspektusokkkal is rendelkező tárgyalásairól, nyilatkozatairól a tömegkommunikáció szinte naponta közöl híreket, ezek közismertek. A közvélemény viszont kevésbé ismeri, ezért titokzatosnak tartja a hagyományos katonadiplomáciát. S ezt a titokzatosságot növeli, ha nem is oly ritkán - arról olvasunk vagy hallunk, hogy valamely országból kiutasítottak egy katonai attasét, más országban pedig ilyen férfi lett a terroristák áldozata. Elősegítette a titokzatosság mítoszának növekedését az is, hogy módfelett kevés olyan memoár vagy szakkönyv jelent meg, amely a széles olvasótábor részére volt hozzáférhető. Ezek sorából csak egyet emelek ki, A. Ignatyev: A cárné apródja voltam című önéletírást, amely 1962-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál, s egy hosszú ideig katonai attaséként tevékenykedő katonatiszt élményeit olvashattuk e könyvben. Szerkesztőségünk abból kiindulva, hogy elősegítse az e területet körüllengő titokzatosság oldódását, olyan szakembert kért fel tapasztalatai összefoglalására, aki maga is katonai attasé, s így nemcsak rálátása van e területre, hanem - igaz, sok esetben egyéni véleményt közölve - ismeri a mozgatókat, az összefüggéseket is. Számítunk arra, hogy az egyéni hangvétel másokat is írásra ösztönöz, s így helyet adhatunk azoknak a szerzőknek, akiknek eddig nem sok lehetőségük volt publikálni. (A szerk.) Ideigazatnak minősítik a magyar külpolitikát, a magyar diplomáciát napjainkban. Joggal, hiszen eredményeit szerte a világon elismerik, s még azok sem vitatják, akik egy-egy nem szabványos lépését (Dél-Korea, Izrael, Dél-Afrika) különböző alapállásból bírálják. A siker titka, hogy a magyar külpolitika, diplomácia a közelmúltban tudatosan bővítette mozgásterét. Intenzíven részt kért a nemzetközi kapcsolatok mindent átfogó rendszerében, s a világpolitikai helyzet hullámzásaitól függetlenül kezdeményező szerepet vállalt a világbéke megóvását, a nemzetközi légkör javítását szolgáló több- és kétoldalú erőfeszítésekben. Abból indultunk ki, hogy egyrészt korunkban nincs olyan nemzetközi probléma, vitás kérdés, amelyet tárgyalások útján, az érintettek érdekeinek egyeztetésével, közös erőfeszítésekkel ne lehetne megoldani; másrészt nemzeti céljaink, a politikai.