Honvédségi Szemle 1991/2
1991 / 7. szám - AKTUÁLIS - A kölcsönös bizalom jegyében. Vendégünk volt: Vigleik Eide tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke (Kozma Tóth István alezredes)
Elsőként Décsi Katalin kérdezett: - A tábornok úr hogyan látja a NATO jövőjét a Varsói Szerződés felbomlása után? Változatlanul szükségesnek tartja a nyugati katonai tömb meglétét? • Én nem látok közvetlen kapcsolatot a Varsói Szerződés felbomlása és a NATO léte között. Mint az köztudott, a NATO-t azért hozták létre, hogy ellensúlyozza a Varsói Szerződést, de szerkezetében - korábban is - mind a két szervezetet különbözőnek tekintettük, mivel a NATO fő szerepe abban rejlik, hogy a biztonságot garantálja, egészen pontosan: a biztonság területén a stabilitást. (Mint köztudott a Varsói Szerződés a NATO megalakulását követően évekkel később akkor jött létre, amikor az NSZK is tagja lett az észak-atlanti szövetségnek. A szerk.) Széles körű egyetértés van az észak-atlanti szerződésen belül arról, hogy ezt a feladatot továbbra is vállalnunk kell, el kell látnunk. De az is egyértelmű, hogy a jelen és a közeli jövő változásait figyelembe kell vennünk és a NATO felfogását ezekhez a módosulásokhoz szükséges igazítani. Ez a folyamat már régebben elkezdődött. Décsi Katalinnak volt még egy kérdése: Gyakran szóba kerül mostanában egy európai gyorshadtest felállításának szükségessége. Tábornok úr milyen formában tartja ezt elképzelhetőnek? • Ez egy meglehetősen széles körű magyarázatot igénylő kérdés, de megpróbálok röviden válaszolni. A mi haderőnk szerkezetében a legfőbb változások a hadászatban bekövetkezett módosulásokat veszik figyelembe, vagyis az aktív és a meglévő haderők csökkentésének következményeit. De ezzel a csökkentéssel együtt létre kell hozni a korábbiaknál nagyobb képességekkel rendelkező szervezeteket, amelyek alkalmasak úgynevezett „választevékenység” végrehajtására. Arra gondolunk, hogy a kisebb erőket - szükség esetén - könnyebben lehessen megerősíteni. A gyorshadtestek létrehozása nem más, mint a jelen körülményeihez, követelményeihez való igazodásnak egyik formája, lehetséges módja. Az Új Honvédségi Szemle kérdése: Tábornok úrtól és Borsits altábornagy úrtól is arra kérek választ: lehetne-e részletesebben is szólni arról, hogy konkrétan miről folytak a tárgyalások? • Úgy érzem, nem tudnánk megfelelni annak a bizalmas beosztásnak, amelyet jelenleg betöltünk, ha tárgyalásunk valamennyi témájáról nyíltan beszélnénk. Ez a felelősségtudat azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekről csak általánosságokban szólhatok. A tábornokok nagyon könnyen tudnak általánosan fogalmazni. Komolyra fordítva a szót: beszéltünk mindazon területekről, részkérdésekről, amelyekre jövőbeni kapcsolatainkat építhetjük, szélesíthetjük. Itt kell megjegyeznem a legfontosabbat: tárgyalásaink leglényegesebb eleme az, hogy kölcsönös bizalommal vagyunk egymás iránt. Rendelkezünk azzal a képességgel, hogy megértsük egymást, és ez valóban eltökélt szándékunk. Minket, katonákat gyakran megvádolnak azzal, hogy nem vagyunk hajlandók, képesek megváltozni. Én viszont rendkívül fontosnak tartom, hogy kölcsönösen megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, követelményeknek, amelyek a korrektségen, az egymás érdekeit figyelembe vevő elveken nyugszanak. Borsits László altábornagy: - Köszönöm, hogy tábornok úr azzal kezdte a válaszát: bizonyos kérdésekben a katonai titoktartás kötelez bennünket. De azért annyit elmondhatunk, hogy nagyon közvetlen, nyílt, őszinte eszmecseréken foglalkoztunk Európa leglényegesebb kérdéseivel. Hosszasan beszéltünk a NATO katonai szervezetéről, annak tagországairól, és hogy a tagországokon belül milyen kétoldalú kapcsolatok építésére nyílhat a jövőben lehetőség. Mi azt kértük a tábornok úrtól, hogy ezen jövőbeni kezdeményezéseinkben