Honvédségi Szemle 1991/2

1991 / 7. szám - AKTUÁLIS - A kölcsönös bizalom jegyében. Vendégünk volt: Vigleik Eide tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke (Kozma Tóth István alezredes)

Elsőként Décsi Katalin kérdezett: - A tábornok úr hogyan látja a NATO jövőjét a Varsói Szerződés felbomlása után? Változatlanul szükségesnek tartja a nyugati katonai tömb meglétét? • Én nem látok közvetlen kapcsolatot a Varsói Szerződés felbomlása és a NATO léte között. Mint az köztudott, a NATO-t azért hozták létre, hogy ellensúlyozza a Varsói Szerződést, de szerkezetében - korábban is - mind a két szervezetet különbö­zőnek tekintettük, mivel a NATO fő szerepe abban rejlik, hogy a biztonságot garan­tálja, egészen pontosan: a biztonság területén a stabilitást. (Mint köztudott a Varsói Szerződés a NA­TO megalakulását követően évekkel később akkor jött létre, amikor az NSZK is tagja lett az észak-atlanti szövetségnek. A szerk.) Széles körű egyetértés van az észak-atlanti szerződésen belül arról, hogy ezt a feladatot továbbra is vállalnunk kell, el kell látnunk. De az is egyértelmű, hogy a jelen és a közeli jövő változásait figye­lembe kell vennünk és a NATO felfogását ezekhez a módosulásokhoz szükséges igazí­tani. Ez a folyamat már régebben elkezdődött. Décsi Katalinnak volt még egy kérdése:­­ Gyakran szóba kerül mostanában egy európai gyorshadtest felállításának szükségessége. Tábornok úr milyen formában tartja ezt elképzelhetőnek? • Ez egy meglehetősen széles körű magyarázatot igénylő kérdés, de megpróbá­lok röviden válaszolni. A mi haderőnk szerkezetében a legfőbb változások a hadászat­ban bekövetkezett módosulásokat veszik figyelembe, vagyis az aktív és a meglévő haderők csökkentésének következményeit. De ezzel a csökkentéssel együtt létre kell hozni a korábbiaknál nagyobb képességekkel rendelkező szervezeteket, amelyek alkal­masak úgynevezett „választevékenység” végrehajtására. Arra gondolunk, hogy a kisebb erőket - szükség esetén - könnyebben lehessen megerősíteni. A gyorshadtestek létrehozása nem más, mint a jelen körülményeihez, követelményeihez való igazodás­nak egyik formája, lehetséges módja. Az Új Honvédségi Szemle kérdése:­­ Tábornok úrtól és Borsits altábornagy úrtól is arra kérek választ: lehetne-e részletesebben is szólni arról, hogy konkrétan miről folytak a tárgyalások? • Úgy érzem, nem tudnánk megfelelni annak a bizalmas beosztásnak, amelyet jelenleg betöltünk, ha tárgyalásunk valamennyi témájáról nyíltan beszélnénk. Ez a felelősségtudat azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekről csak általánosságokban szólha­tok. A tábornokok nagyon könnyen tudnak általánosan fogalmazni. Komolyra fordítva a szót: beszéltünk mindazon területekről, részkérdésekről, amelyekre jövőbeni kap­csolatainkat építhetjük, szélesíthetjük. Itt kell megjegyeznem a legfontosabbat: tárgya­lásaink leglényegesebb eleme az, hogy kölcsönös bizalommal vagyunk egymás iránt. Rendelkezünk azzal a képességgel, hogy megértsük egymást, és ez valóban eltökélt szándékunk. Minket, katonákat gyakran megvádolnak azzal, hogy nem vagyunk haj­landók, képesek megváltozni. Én viszont rendkívül fontosnak tartom, hogy kölcsönö­sen megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, követelményeknek, amelyek a korrektsé­gen, az egymás érdekeit figyelembe vevő elveken nyugszanak. Borsits László altábornagy: - Köszönöm, hogy tábornok úr azzal kezdte a válaszát: bizonyos kérdésekben a katonai titoktartás kötelez bennünket. De azért annyit elmondhatunk, hogy nagyon közvetlen, nyílt, őszinte eszmecseréken foglalkoztunk Európa leglényegesebb kérdé­seivel. Hosszasan beszéltünk a NATO katonai szervezetéről, annak tagországairól, és hogy a tagországokon belül milyen kétoldalú kapcsolatok építésére nyílhat a jövőben lehetőség. Mi azt kértük a tábornok úrtól, hogy ezen jövőbeni kezdeményezéseinkben

Next