Honvédségi Szemle 1992/1

1992 / 6. szám - BARÁTI KÖR - A fiatal demokraták katonapolitikája. Vendégek: Orbán Viktor frakcióvezető és Wachsler Tamás, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja. Házigazda: Kozma Tóth István főszerkesztő

nagy vitákat váltott ki nyilvánosan, zárt körben, a parlament folyosóin: milyen idő­tartamú legyen a sorkatonák szolgálata, egyáltalán legyen-e sorkatonai szolgálat. A FIDESZ programja szerint hosszú távon hivatásos hadseregre van szükség, és az egységes Európa létrejöttét követően ennek megvalósítását realitásnak tartom. A különböző pártok képviselőivel folytatott beszélgetések alapján mondhatom azt, hogy a többiek is egyetértenek ezzel a koncepcióval, szerintük is a végső megoldás a hivatásos hadsereg létrehozása lenne. De azt is tudjuk, hogy ez jelenleg — első­sorban anyagi okokból — nem valósítható meg. Mi is úgy ítéljük meg, hogy a je­lenleginél lényegesen drágább megoldás lenne, mert az átállás jelentős beruházáso­kat igényelne, és erre jelenleg az ország gazdasági helyzete nem ad lehetőséget. A FIDESZ programja megfogalmazta, hogy a közeljövőben a sorkatonai szolgálat idő­tartamát hat hónapra kell csökkenteni. Ezzel kapcsolatban önkritikát kell gyakorol­nom, mert amikor ez a tételünk nyilvánosságra került, akkor ezt nem előzte meg kellő mélységű szakvélemény. A jelen helyzetben talán ez még elképzelhető lenne, de a későbbi demográfiai apályt figyelembe véve, ez nyilvánvalóan nem oldható meg. H­a a kiindulási pontot akarjuk meghatározni, akkor onnan kell elindulnunk, hogy a FIDESZ nem pacifista szervezet, hanem olyan parlamenti párt, amely­nek jelentős ambíciói vannak. Azt hiszem, az természetes, hogy pártunk a je­­lenleginél nagyobb befolyásra törekszik, de ezzel együtt úgy gondolja, hogy a had­seregre szükség van. Olyan párt nincs a parlamentben, amely ezt a tényt tagadná. De ebből mindjárt az a kérdés következik, hogy milyen hadseregre van szükségünk? Mi úgy véljük, hogy erre a kérdésre a választ abból kiindulva lehet megadni: mi­lyen fenyegetés az, amelyre a jövőben felépítendő hadseregnek meg kell felelnie? Pártunk megítélése szerint három olyan kockázati tényező létezik, amelyek el­érik azt a szintet, hogy választ kell adni rájuk. Ez a három tényező lényegesen kü­lönbözik egymástól. Először is a honvédségnek általában olyan hadseregként kell működnie, amely képes a fegyveres fenyegetésekkel szembeszállni. Másodszor — erre sajnos már van példa — olyan konfliktusok elhárítására kell készen állnia, amelyek a határainkon jelentkeznek. Ennek több oka lehet: alacsony szervezettsé­gű csoportok átlépik nem támadási, hanem fosztogatási vagy menekülési szándék­kal határainkat. Én azt gondolom, hogy erre a típusú és valóban reális fenyegetésre a jelenlegi magyar honvédség nem képes válaszolni. A közelmúlt példái bizonyít­ják, hogy a honvédség ilyen típusú fenyegetettségre szinte védtelen. Megítélésem szerint az ilyen típusú fenyegetésre adhat választ az a bizonyos profi hadsereg, amelyet majd ki kellene alakítani és ebben a parlamenti pártok között is kon­szenzus van. Egészen pontosan arról van szó, hogy tisztázni kell a finanszírozási kérdéseket. Létezik egy másik típusú fenyegetés, amelynek a valószínűsége jelenleg nul­la, de nem zárható ki. Ez pedig az, annak ellenére, hogy igaz, országunknak nincs ellenségképe. Ez nagyon helyes, de erre nem lehet hadsereget építeni. Nekünk olyan hadsereget kell létrehoznunk, amely egy szomszéd állambeli konfliktushelyzetben, esetleges támadáskor is képes hazánkat megvédeni.­gy ítélem meg, hogy ilyen fenyegetések nem jönnek létre egyik napról a má­sikra, ez nem olyan veszély, amelyre gyorsan kell válaszolni. Az ilyen típusú fenyegetésre lehet alkalmas reagálás az én, vagy a mi elképzeléseink szerint a jelenlegi sorkatonai szolgálaton alapuló mozgósításos hadsereg valamilyen formában történő megtartása. Nem akarok szakmai vitákba bonyolódni, annál is inkább, mi­vel az igazán mély szakmai kérdések meghatározása nem az Országgyűlés dolga. De úgy gondolom, hogy ezt a két típust a közeli jövőben egymás mellett kell fenn­tartani, legfeljebb csak az arányok lehetnek vitathatóak. A harmadik kérdés, ami a honvédség fenntartását indokolja: a katasztrófa-el­hárítás. Ezt a kérdést kettébontom, mert egyfelől ilyenek a természeti, másfelől pe­dig az ipari tragédiák. Mindkét esetben a honvédségre azért van szükség, mert je­lentős létszámú, kiképzett, mindenre felkészített állománnyal rendelkezik, jól moz­gósítható, így ez az a testület, amely a leghamarabb képes a legkülönbözőbb ka­tasztrófák elhárítására. A másik típus pedig: mi történik akkor, ha ez a katasztrófa politikai jellegű?­­

Next