Honvédségi Szemle 1994/1
1994 / 1. szám - AKTUÁLIS - Az 1993-as év értékelése és a jövő kilátásai (K. T. I.)
AKTUÁLIS Az 1993-as év értékelése és a jövő kilátásai A honvédelmi miniszter fogadásán Folyóiratnál ez nem szokás, elsősorban a hosszú, 6-8 hetes nyomdai átfutási idő miatt, hogy dátumokat közöljünk. Most mégis megtesszük, mert a Honvédelmi Minisztérium nyomdája jóvoltából - köszönet érte - lehetőségünk nyílik arra, hogy a honvédelmi miniszter január 4-én délután két, azaz egészen pontosan 14.00-kor tartott fogadásáról beszámoljunk. Mindezt azért tartjuk érdekesnek és példaértékűnek, mert a miniszter úr olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek nem csak a szűk körű fogadás résztvevőit, hanem az egész hadsereget, a nemzet védelmét érintik. Természetesen ezen a valóban baráti újévi találkozón részt vettek a Honvédelmi Minisztérium legmagasabb tisztségviselői, az államtitkárok és helyetteseik, főosztályvezetők és osztályvezetőik, a Magyar Honvédség parancsnokságának legillusztrisabb tagjai, élen a parancsnokkal és a vezérkari főműkkel, valamint helyetteseivel, főszemlélők, főcsoportfőnökök, főosztályvezetők, a haderőnemek parancsnokai, lelkészek, vezető újságírók (főszerkesztőik), elnézést, ki mindenkit hagytam ki, de az a legfontosabb, hogy dr. Für Lajos, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere egy olyan pohárköszöntőt mondott, amelyre valóban lehet alapozni nem csak a jelen esztendőit, hanem a további éveket is. A minisztert idézem: Őszinte köszönetet mondok mindannyiuknak, hogy elfogadták meghívásunkat abból az alkalomból, hogy lezártunk egy évet és egy új esztendőt kezdünk. E néhány perces pohárköszöntő, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem, azzal a céllal hangozzék el, hogy néhány mondatban emlékezzünk az elmúlt esztendő gondjaira és örömeire, és röviden vázoljam az előttünk álló időszak feladatait. Az 1993-as évben súlyos gondokkal és apró örömökkel, néha sikereikkel dolgott a magyar honvédelmi vezetés. A Magyar Köztársaság honvédsége éppen úgy, mint az egész ország valamennyi lakója. A gondok főként két nagy területen jelentkeztek, de valójában arra vezethetők vissza: a honvédség technikai gondjai és a súlyosbodó szociális kérdések. Mindkettőnek egyazon oka van: az ország teherbíró képessége. Magyarán szólva: a rendelkezésünkre álló anyagi erőforrások nem tették és nem teszik lehetővé, hogy ezeket a súlyos gondokat gyorsan, a szükségnek megfelelően megoldjuk. Persze voltak eredményeink is. Ezekről is szólni kell. Az egyik és a legfontosabb általános eredmény, hogy a Magyar Honvédség megőrizte hadrafoghatóságát, megőrizte harckészültségét és megőrizte működőképességét. Ez - ebben a nagyon omladékony világban - nem kis teljesítmény. Ezen belül is voltak olyan eredmények, amelyeket mindenképpen számba kell vennünk. Eredménynek számít az is, hogy lezártuk -