Honvédségi Szemle 1994/1-12. füzet

1994 / 1. füzet - Kormos László: Vélt vagy valós a légierő és légvédelem dilemmája?

működőképes, összekovácsolódott, megfelelően vezetett, feladatait folyamatosan teljesíti, képes az élet által támasztott új, rendkívüli követelményeknek is megfelelni. Ezt igazolja a déli határunkon kialakult helyzet kapcsán hozott döntések maradéktalan végrehajtása, mintegy egész esztendőn keresztül. Ezek alapján meggyőződéssel állítom, hogy a létrejött nemzeti légvédelem jelen formájában megfelelő, működőképes és a lehetséges megoldások közül napjainkban a legoptimálisabb vál­tozat. Minden más variáció, vagy kevésbé hatékony, vagy az anyagi korlátok miatt nem jöhetett számításba.” Úgy érzem, igen sommás megállapítások, és a tömörség - legalábbis számomra - az érthetőség rovására megy. Ebből az idézetből - ha szó szerint veszem - tulajdonképpen az derül ki, hogy a Magyar Köztársaság integrált nemzeti légvédelme - amely alig 1-2 éves - és ennek új szervezete napjainkban, ha nem is maga a „tökély”, de valahol a közelében van! Szeretném hangsúlyozni, lehet, hogy valamit félreértek vagy nem pontosan értek. Ez az idézetből főleg két megállapításra vonatkozik, ezért kénytelen vagyok ezeket értelmezni. LÉGVÉDELEM ÉS KÖVETELMÉNYEK Az egyik a következő: „képes az élet által támasztott új, rendkívüli követelményeknek is megfelelni”, mármint nemzeti légvédelmünk. E megállapítás igazolására a déli határon kialakult helyzet kezelését említi az anyag. Nos, én azt hiszem, hogy ha „csak” a déli határon kialakult helyzet és a hozzá hasonlók kezelése képezné az „új, rendkívüli” követelményeket, akkor örül­hetnénk. Attól tartok, hogy ez az „új, rendkívüli” követelmények leszűkítése és itt jóval többről van szó. Az én felfogásom szerint az „új, rendkívüli” követelményekkel összefüggésben a követ­kezőket kell érteni: A Varsói Szerződés megszűnésével, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szétesésével a korábbihoz képest gyökeresen más helyzetnek lehetünk tanúi Közép-Kelet- Európában: minden érintett államnak saját magának kell gondoskodnia területe és légtere sérthetetlenségének megóvásáról, állami önállóságának garantált biztosításáról. Ebből következik, hogy a korábbi 5 helyett már 7 közvetlen szomszédja van a Magyar Köztársaságnak, és mind­egyik önállóan fejleszti haderejét védelmi politikájának megfelelően. A gyökeresen megváltozott helyzetből következik, hogy országunk és régiónk bizton­ságának prioritása az elmúlt 40-50 évben - az akkori propaganda ellenére és valójában - soha olyan mértékben nem vetődött fel, m­int most. A biztonság prioritása nem a háborúval fenyegető helyzettel, hanem a régió megváltozott kü­l- és belpolitikai helyzetével függ össze. Régiónkban a konfliktusok jelenleg nem a politikai rendszerbeli különbségekből, hanem a több tíz - esetenként többsz­áz éves megoldatlan nemzeti, illetve nemzeti és etnikai kisebbségi problémákból, tisztázatlan határkérdésekből, területi vitákból, nacionalista szembenállásokból fakadnak. Köz­vetlen környezetünkben tehát tartósan számolnunk kell akár fegyveres összecsapásokba, pol­gárháborúkba torkolló konfliktusforrásokkal. Úgy tűnik, hogy a tökéletes biztonság érzése közép­távon, azaz 8 10 éven belül nem garantálható. A biztonságpolitikai szakértők zöme úgy ítéli meg, hogy a Magyar Köztársaság elleni „totális" háború veszélye mind jelenleg és főleg később indokolatlan, ellentétes a régió államainak (már deklarált) Nyugat-Európához való csatlakozási szándékával. Az­ eddigi fejtegetéseim alapján joggal felvetődik a kérdés, hogy a régió egyes országai, így a Magyar Köztársaság nemzeti légvédelmének az „új, rendkívüli" követelményeknek, vagy a megváltozott helyzetből fakadó a korábbi helyzethez képest újszerű (más, eltérő) követelményeknek kell-e megfelelni? Én az utóbbi, az „újszerű" követelményeknek kifejezés mellett voksolok. A „rendkívüli" jelzőt én azért nem tartom megfelelőnek, mert a légvédelem­nek, a légvédelmi rendszernek, a légvédelmi csapatoknak létezésük óta ennek már van vagy 70-75 éve mindig a légvédelemmel szemben támasztott aktuális követelményeknek kellett megfelelniük. E követelmények változtak és változni fognak az adott kor és régió, az adott ország katonaföldrajzi és katonapolitikai helyzete, a lehetséges légi támadó és légvédelmi eszközök mindenkori technikai fejlettségi szintje, a szakembergárda mennyiségi, minőségi szín­vonala, az aktuális háborús tapasztalatok, és nem utolsósorban az­ adott ország hadereje

Next