Honvédségi Szemle 1994/1-12. füzet
1994 / 1. füzet - Kormos László: Vélt vagy valós a légierő és légvédelem dilemmája?
működőképes, összekovácsolódott, megfelelően vezetett, feladatait folyamatosan teljesíti, képes az élet által támasztott új, rendkívüli követelményeknek is megfelelni. Ezt igazolja a déli határunkon kialakult helyzet kapcsán hozott döntések maradéktalan végrehajtása, mintegy egész esztendőn keresztül. Ezek alapján meggyőződéssel állítom, hogy a létrejött nemzeti légvédelem jelen formájában megfelelő, működőképes és a lehetséges megoldások közül napjainkban a legoptimálisabb változat. Minden más variáció, vagy kevésbé hatékony, vagy az anyagi korlátok miatt nem jöhetett számításba.” Úgy érzem, igen sommás megállapítások, és a tömörség - legalábbis számomra - az érthetőség rovására megy. Ebből az idézetből - ha szó szerint veszem - tulajdonképpen az derül ki, hogy a Magyar Köztársaság integrált nemzeti légvédelme - amely alig 1-2 éves - és ennek új szervezete napjainkban, ha nem is maga a „tökély”, de valahol a közelében van! Szeretném hangsúlyozni, lehet, hogy valamit félreértek vagy nem pontosan értek. Ez az idézetből főleg két megállapításra vonatkozik, ezért kénytelen vagyok ezeket értelmezni. LÉGVÉDELEM ÉS KÖVETELMÉNYEK Az egyik a következő: „képes az élet által támasztott új, rendkívüli követelményeknek is megfelelni”, mármint nemzeti légvédelmünk. E megállapítás igazolására a déli határon kialakult helyzet kezelését említi az anyag. Nos, én azt hiszem, hogy ha „csak” a déli határon kialakult helyzet és a hozzá hasonlók kezelése képezné az „új, rendkívüli” követelményeket, akkor örülhetnénk. Attól tartok, hogy ez az „új, rendkívüli” követelmények leszűkítése és itt jóval többről van szó. Az én felfogásom szerint az „új, rendkívüli” követelményekkel összefüggésben a következőket kell érteni: A Varsói Szerződés megszűnésével, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szétesésével a korábbihoz képest gyökeresen más helyzetnek lehetünk tanúi Közép-Kelet- Európában: minden érintett államnak saját magának kell gondoskodnia területe és légtere sérthetetlenségének megóvásáról, állami önállóságának garantált biztosításáról. Ebből következik, hogy a korábbi 5 helyett már 7 közvetlen szomszédja van a Magyar Köztársaságnak, és mindegyik önállóan fejleszti haderejét védelmi politikájának megfelelően. A gyökeresen megváltozott helyzetből következik, hogy országunk és régiónk biztonságának prioritása az elmúlt 40-50 évben - az akkori propaganda ellenére és valójában - soha olyan mértékben nem vetődött fel, mint most. A biztonság prioritása nem a háborúval fenyegető helyzettel, hanem a régió megváltozott kül- és belpolitikai helyzetével függ össze. Régiónkban a konfliktusok jelenleg nem a politikai rendszerbeli különbségekből, hanem a több tíz - esetenként többszáz éves megoldatlan nemzeti, illetve nemzeti és etnikai kisebbségi problémákból, tisztázatlan határkérdésekből, területi vitákból, nacionalista szembenállásokból fakadnak. Közvetlen környezetünkben tehát tartósan számolnunk kell akár fegyveres összecsapásokba, polgárháborúkba torkolló konfliktusforrásokkal. Úgy tűnik, hogy a tökéletes biztonság érzése középtávon, azaz 8 10 éven belül nem garantálható. A biztonságpolitikai szakértők zöme úgy ítéli meg, hogy a Magyar Köztársaság elleni „totális" háború veszélye mind jelenleg és főleg később indokolatlan, ellentétes a régió államainak (már deklarált) Nyugat-Európához való csatlakozási szándékával. Az eddigi fejtegetéseim alapján joggal felvetődik a kérdés, hogy a régió egyes országai, így a Magyar Köztársaság nemzeti légvédelmének az „új, rendkívüli" követelményeknek, vagy a megváltozott helyzetből fakadó a korábbi helyzethez képest újszerű (más, eltérő) követelményeknek kell-e megfelelni? Én az utóbbi, az „újszerű" követelményeknek kifejezés mellett voksolok. A „rendkívüli" jelzőt én azért nem tartom megfelelőnek, mert a légvédelemnek, a légvédelmi rendszernek, a légvédelmi csapatoknak létezésük óta ennek már van vagy 70-75 éve mindig a légvédelemmel szemben támasztott aktuális követelményeknek kellett megfelelniük. E követelmények változtak és változni fognak az adott kor és régió, az adott ország katonaföldrajzi és katonapolitikai helyzete, a lehetséges légi támadó és légvédelmi eszközök mindenkori technikai fejlettségi szintje, a szakembergárda mennyiségi, minőségi színvonala, az aktuális háborús tapasztalatok, és nem utolsósorban az adott ország hadereje