Honvédségi Szemle 2000/2
2000 / 7. szám - FÓKUSZBAN - Magyar tisztek a nagyvilágban (Tóth Csaba alezredes)
FÓKUSZBAN Beszédében kitért a napjainkban folyó stratégiai átalakításra is. Röviden vázolta annak főbb elveit és követelményeit, amelynek eredményeként egy finanszírozható, korszerű és a szövetségi kötelezettségeknek eleget tenni képes haderő alakul ki Magyarországon. Az átalakítás is a teljes társadalmi nyilvánosság előtt zajlik, cselekedeteink a politikai pártok és a lakosság kontrollja alatt állnak. A találkozó résztvevőinek eredményes és termékeny eszmecserét kívánva nyitotta meg a többnapos rendezvényt. A bevezető előadásokra felkért hozzászólók - Szurgyi Árpád és Kuti István - is azt hangsúlyozták, hogy a katonai szakmának megvannak a maga törvényszerűségei, amelyek tulajdonképpen függetlenek országhatároktól és társadalmi rendszerektől, így a katonák megértik egymást szerte a világban, függetlenül attól, hogy mely ország haderőiben szolgálnak. Kuti István még kiemelte azt is, hogy a volt magyar - már háború utáni - katonai képzésben szerzett ismeretei nagyban segítették karrierjének kibontakozását az új, választott hazájában. A találkozó résztvevői megismerkedtek a magyar katonai felsőoktatással, a ZMNE és a Bolyai főiskola tanszékeivel; látogatást tettek a szolnoki vegyes szállítórepülő-ezrednél. Szekcióüléseken vitatták meg a humánpolitikai kérdéseket és a minisztérium társadalmi kapcsolatainak rendszerét.nnyi lenne egy egyszerű tudósítás, de e rendezvény többet érdemel. Egyrészt a résztvevők összetétele megmutatta, hogy milyen sok országban értékelik azt a tudást és azt a gondolkodást, amelyet hazánkfiai képviselnek. Másrészt el lehet gondolkodni azon, hogy hazai kulturális kincsünk milyen sokat ér. Hiszen majd’ mindenki megemlítette, hogy gyökerei e hazához kötik. A legjobb példát talán az szolgáltatta, hogy a már említett Köteles testvérek - akik már idegen környezetben születtek és szocializálódtak, beilleszkedtek a szüleik által választott új hazába, Norvégiába is magyarnak tartják magukat, érdeklődnek kultúránk iránt, s nem utolsósorban kitűnően beszélik nyelvünket. Nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen hírnevet vívtak ki maguknak a más országban élő magyarok. Szinte közhelyként emlegetjük a magyar származású Nobel-díjasokat, de nem, vagy nagyon ritkán kerül szóba, hogy például Kovács tábornok az amerikai polgárháború egyik jeles hőse, akit mind a mai napig nagy tisztelettel emlegetnek az Egyesült Államokban. Arról sem esik szó, hogy az argentin katonai felsőoktatást is magyar tisztek szervezték meg, még a századforduló előtt, az ezernyolcszázas évek végén. Amikor arról beszélünk, hogy meg kell erősíteni a Magyar Honvédség imázsát, növelni kell társadalmi elfogadottságát, bátran felhasználhatnánk ezeket a példákat is. A legutóbbi időkről már nem is beszélve. A NATO-tagországokban számos magyar származású tiszt futott be komoly karriert. Szinte nincs olyan nyugat-európai állam, amelynek gondot okozna, ha fegyveres erői képviseletére magyarul beszélő tisztet kell kiállítania. Gondoljunk csak az elmúlt esztendőkben a hazánkban akkreditált katonai attasék névsorára. A magyar katonának - minden esetleges felszerelésbeli hiányosságaitól eltekintve - igen jó a híre. A különböző nemzetközi feladatok során ezt már bizonyította az elmúlt évtizedek során Vietnamtól Iránig, Boszniától Ciprusig, a Sínai-félszigettől Koszovóig. Ezt a szellemi tőkét megőrizni kötelességünk. Természetesen van még mit javítani, ahogyan az már elhangzott több fórumon is: például a szövetség kommunikációs nyelvének elsajátítása - ez egyik legidőszerűbb feladat. E találkozó azonban megmutatta: a közös értékek és a katonai szakma elsajátításában nincs mit szégyenkeznünk, eredményeinkre büszkék lehetünk!