Honvédségi Szemle 2000/2

2000 / 7. szám - FÓKUSZBAN - Magyar tisztek a nagyvilágban (Tóth Csaba alezredes)

FÓKUSZBAN Beszédében kitért a napjainkban folyó stratégiai átalakításra is. Röviden vázolta an­nak főbb elveit és követelményeit, amelynek eredményeként egy finanszírozható, korsze­rű és a szövetségi kötelezettségeknek eleget tenni képes haderő alakul ki Magyarországon. Az átalakítás is a teljes társadalmi nyilvánosság előtt zajlik, cselekedeteink a politikai pár­tok és a lakosság kontrollja alatt állnak. A találkozó résztvevőinek eredményes és termé­keny eszmecserét kívánva nyitotta meg a többnapos rendezvényt. A bevezető előadásokra felkért hozzászólók - Szurgyi Árpád és Kuti István - is azt hangsúlyozták, hogy a katonai szakmának megvannak a maga törvényszerűségei, ame­lyek tulajdonképpen függetlenek országhatároktól és társadalmi rendszerektől, így a ka­tonák megértik egymást szerte a világban, függetlenül attól, hogy mely ország haderői­ben szolgálnak. Kuti István még kiemelte azt is, hogy a volt magyar - már háború utá­ni - katonai képzésben szerzett ismeretei nagyban segítették karrierjének kibontakozá­sát az új, választott hazájában. A találkozó résztvevői megismerkedtek a magyar kato­nai felsőoktatással, a ZMNE és a Bolyai főiskola tanszékeivel; látogatást tettek a szol­noki vegyes szállítórepülő-ezrednél. Szekcióüléseken vitatták meg a humánpolitikai kér­déseket és a minisztérium társadalmi kapcsolatainak rendszerét.­nnyi lenne egy egyszerű tudósítás, de e rendezvény többet érdemel. Egyrészt a résztvevők összetétele megmutatta, hogy milyen sok országban értékelik azt a tu­dást és azt a gondolkodást, amelyet hazánkfiai képviselnek. Másrészt el lehet gondolkodni azon, hogy hazai kulturális kincsünk milyen sokat ér. Hiszen majd’ min­denki megemlítette, hogy gyökerei e hazához kötik. A legjobb példát talán az szolgál­tatta, hogy a már említett Köteles testvérek - akik már idegen környezetben születtek és szocializálódtak, beilleszkedtek a szüleik által választott új hazába, Norvégiába­­ is ma­gyarnak tartják magukat, érdeklődnek kultúránk iránt, s nem utolsósorban kitűnően be­szélik nyelvünket. Nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen hírnevet vívtak ki maguknak a más or­szágban élő magyarok. Szinte közhelyként emlegetjük a magyar származású Nobel-díja­­sokat, de nem, vagy nagyon ritkán kerül szóba, hogy például Kovács tábornok az ameri­kai polgárháború egyik jeles hőse, akit mind a mai napig nagy tisztelettel emlegetnek az Egyesült Államokban. Arról sem esik szó, hogy az argentin katonai felsőoktatást is ma­gyar tisztek szervezték meg, még a századforduló előtt, az ezernyolcszázas évek végén. Amikor arról beszélünk, hogy meg kell erősíteni a Magyar Honvédség imázsát, nö­velni kell társadalmi elfogadottságát, bátran felhasználhatnánk ezeket a példákat is. A leg­utóbbi időkről már nem is beszélve. A NATO-tagországokban számos magyar származá­sú tiszt futott be komoly karriert. Szinte nincs olyan nyugat-európai állam, amelynek gon­dot okozna, ha fegyveres erői képviseletére magyarul beszélő tisztet kell kiállítania. Gon­doljunk csak az elmúlt esztendőkben a hazánkban akkreditált katonai attasék névsorára. A magyar katonának - minden esetleges felszerelésbeli hiányosságaitól eltekintve - igen jó a híre. A különböző nemzetközi feladatok során ezt már bizonyította az elmúlt évtizedek során Vietnamtól Iránig, Boszniától Ciprusig, a Sínai-félszigettől Koszovóig. Ezt a szellemi tőkét megőrizni kötelességünk. Természetesen van még mit javítani, aho­gyan az már elhangzott több fórumon is: például a szövetség kommunikációs nyelvének elsajátítása - ez egyik legidőszerűbb feladat. E találkozó azonban megmutatta: a közös értékek és a katonai szakma elsajátításá­ban nincs mit szégyenkeznünk, eredményeinkre büszkék lehetünk!

Next