Honvédségi Szemle 2002/1
2002 / 4. szám - VÉDELMI STRATÉGIA - Pásztor István: Elkerülni a labirintust - Gondolatok a doktrínákról
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE módszereit megfogalmazó írásos anyagok rendszere. Egy másik megközelítésben az állambiztonságra - ezen belül a védelemre - vonatkozó elképzelések azon elemeit foglalják írásba, amelyek a nemzeti biztonsági stratégiából és a nemzeti katonai stratégiából a haderőre, annak szervezeteire vonatkoznak. Tartalmukat tekintve a doktrínák a jelenkori és a jövőbeli fegyveres beavatkozást igénylő konfliktusok - főleg az alsóbb szintűek - természetével, az azok megoldására irányuló felkészítéssel és a szükségessé váló tennivalók megoldásának lehetséges módozataival foglalkoznak. A doktrína tartalmát és használatát tekintve egyaránt valahol a segédlet, a tankönyv, a tansegédletek, a jegyzet fogalmak körében mozog. Ennek megfelelően először tanulni kell, és csak tanulva, pontosan megértve lehet fejleszteni. IRÁNYÍTOTT ÖNKÉPZÉS A doktrínák kialakulását vizsgálva azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államokban, majd a NATO-ban is alkalmazott doktrínarendszer létrejöttének fontos eleme az iskolarendszerek eltérése. Korábban mint sok más országban, így nálunk is, a tisztképzés alapvetően a honvédelmi tárca belső ügye és feladata volt. Az utánpótlás a katonai és nem a polgári képzési rendszerre épült. Ebben szakaszos képzés (katonai főiskola, akadémia) követte egymást, közte felkészítéssel biztosítva a naprakész ismereteket. Az alapképzést nyújtó katonai felsőoktatás az általános (alap) képzést és a speciális katonai ismeretek átadását, az eljárások begyakoroltatását együttesen célozta meg. Az amerikai rendszer - amely a NATO-ban általánosan tért nyert - kezdettől fogva más volt. Ők a polgári képzésre alapoznak, ahol nem a verbális ismeretek átadása a cél. Az eljárások begyakoroltatása helyett gondolkodásra késztetnek, a szemléletformálást célozzák meg, menedzserképzést folytatnak. A döntéselőkészítő, szervező, koordináló munkához nélkülözhetetlen követelmények megismertetésére koncentrálnak. A hadseregben csak a szűk értelemben vett szakmai felkészítést végzik. Ennek egyik oka kétségkívül a történelmi hagyományokban, a politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedésben keresendő. A másik ok - amelyre különös figyelemmel kell lennünk - a tudományos és az ipari-technikai fejlődés eredményeként kialakuló információs kornak a honvédelemmel, a hadi tevékenységekkel szembeni követelményeiben keresendő. Ez utóbbi visszahat az iskolarendszerekre és módszerekre, újabb és újabb kihívásokat fogalmaz meg, amelyeknek csak új módon felelhetnek meg. Ma már nem elég a katonai főiskolát elvégezni, majd 8-10 év múlva ráfejelni 3 év akadémiával. Ez ma már nem járható út. Folyamatos tanulásra van szükség, ahol a tudatos, tervszerű önképzés kap kiemelkedő szerepet. Csak így biztosítható a felkészültség fenntartása. A felkészítés színterei közül az önképzés viszonyul kellő rugalmassággal az egyes beosztásokhoz, feladatokhoz kötődő speciális igényekhez és lehetőségekhez. Azonban itt, az átmeneti időszakban, nagyon fontos hozzátenni, hogy most irányított önképzésre van szükség. AZ EREDETI ÉS A FORDÍTÁS VISZONYA A felvethető kérdések közül az egyik, amelyet a legfontosabb tisztázni, hogy milyen doktrínákról beszélhetünk. Ősz