Honvédségi Szemle 2004/2

2004 / 7. szám - FÓKUSZBAN - A jövő hadseregéről (K. Z.)

2 FÓKUSZBAN A jövő hadseregéről Milyen haderőre van szükségünk? Milyen közegben, milyen feltételek mellett végezheti a jövőben a hadsereg a tevékenységét? Milyen állományarányokat célszerű kialakítani és milyen juttatások illessék meg a jövő katonáját? E fő kér­dések megvilágítására vállalkozott Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a közel­múltban a Honvédszakszervezet Balatonkenesén rendezett konferenciáján. A Jövő hadserege című előadás bevezetőjében a védelmi tárca vezetője nyo­matékosan aláhúzta: tisztában vagyunk azzal, hogy a hadsereg jelenleg nem, vagy csak korlátozott mértékben képes megfelelni a vele szemben támasz­tott követelményeknek. Az alapvető és legfontosabb elvárás, hogy a haderőreform nyomán a korábbinál kisebb létszámú, finanszírozható, ugyanakkor valós képességek­kel rendelkező haderő jöjjön létre. Az előadó elmondta: valamennyiünk előtt nyilvánvaló, hogy a Magyar Köztár­saság biztonsági helyzete az elmúlt néhány esztendőben alapvetően megváltozott. Tízegynéhány éve még a Varsói Szerződés hadereje voltunk, és öt éve lettünk az észak-atlanti szövetség tagja. Fél évtizede, immár NATO-tagországként egyfajta biz­tonsági garanciát élvezünk, mely megnyugvással tölt el bennünket. Semmivel nem he­lyettesíthető ez a garancia, amely nem elsősorban a katonai erő, a katonai képesség területén jelent hihetetlenül sokat, hanem mindenekelőtt politikai értelemben. 2004. május 1-jétől hazánk az Európai Unió teljes jogú tagja. A NATO elsősor­ban biztonsági, katonai garanciát nyújt, míg európai uniós tagságunk főleg a gazda­sági együttműködés, az országszervezés és -működtetés terén jelent plusz közösség­vállalást. A miniszter aláhúzta: véleménye szerint a mostani csatlakozás a honfogla­lás óta talán a legfontosabb esemény a magyarság történetében. Juhász Ferenc mind­ehhez hozzátette, nem véletlenül említette a honfoglalást. Meggyőződése ugyanis, hogy eleink annak idején pontosan tudták: csak szövetségben tartható meg az ország, a virtus és az önerő mindenféleképpen nagyon fontos tényező, de egy nemzet meg­maradásának alapvető feltétele, hogy pontosan tudja, hol van a helye, és kivel, mikor, hogyan kell szövetségre jutnia a jövő biztosítása érdekében.­­ Azt kell önöknek mon­danom, hogy amikor István király az egyház és Európa felé fordult, akkor gyakorla­tilag azt az ezer évet biztosította, ami mögöttünk van. A mi mostani lépésünk a jövő­re nézve jelent olyasfajta esélyt, lehetőséget, melyet utódaink vélhetően történelmi je­lentőségű lépésként fognak értékelni, olyan lépésként, amely a nemzet megmaradását segítette elő. Helyzetünket jelentősen befolyásolja, hogy mind a „vén Európa” államai, mind a térség új demokráciái a szövetségeseink. Nagyot változott a világ, a szűkebb kör- ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE

Next