Honvédségi Szemle 2005/1
2005 / 1. szám - FÓKUSZBAN - Ács Tibor: A hadtudományról
FÓKUSZBAN Ehhez a Magyar Honvédséget átalakító nagy munkához való tudományos hozzájáruláshoz nekünk, a hadtudományok hazai művelőinek megvan az eszünk, megvan a felhasználható tudásunk. Ezt a több száz emberből álló szürkeállományt kell megőrizni és növelni, magas szinten tartani, pallérozni és hasznosítani - erre tettünk fogadalmat mi, akadémiai köztestületi tagok, erre esküdtünk fel mi, hadtudományi kutatók, ez a mi bizottságunk fő feladata is. Nem a múlton akarunk merengeni, amikor arról beszélünk, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát megalapító Széchenyi István és társai természetesnek tartották, hogy a Magyar Tudós Társaságnak munkálkodása minden tudományra, így a hadtudományra is kiterjedjen, Magyarország felvirágoztatásáért, a nemzet fejlődéséért és honvédelméért. Az Akadémia, alapításától megszakítás nélkül az európai hadtudomány és egyetemes hadikultúra jelentős közvetítője, terjesztője volt. A Magyar Tudományos Akadémia 179 éves históriájának különböző időszakaiban, az Akadémia és tagjai, a hazai hadtudomány jeles művelői egyszerre fordultak a magyar és az egyetemes hadügy múltja, jelene és jövője felé. Maradandó teljesítményeikből bőven meríthetünk mi kutatók, de a politikai és katonai elit is az országvédelem és a Magyar Honvédség jelenének és jövőjének korszerű fejlesztése érdekében. Az Akadémia mindig megteremtette azt a szervezeti formáját, mindig támogatta azt a kezdeményezést, amely hozzájárult diszciplínánk lendületesebb fejlődéséhez, eredményeinek terjesztéséhez és felhasználásához. Erre a legjobb példa bizottságunk 122 évvel ezelőtti létrehozása és egy évtizeddel ezelőtti újjáalakítása. A megalapítást az Európa-hírű hadtudós, Kápolnai Pauer István levelező tag kezdeményezte. Hollán Ernő altábornagy, tiszteleti tag elnökletével kiküldött 9 fős bizottság (Eötvös Loránd, Kánig Gyula, Gyulai Pál, Thaly Kálmán) egyhangúlag ajánlja a „Hadtudományi Bizottság szervezését”. Ez alapján az 1882. október 30-i összes ülés határozta el a III. Mathematikai és Természettudományok Osztálya Hadtudományi Bizottsága felállítását. A 9-12 jeles tudósból álló, háromévenként újraválasztott, éves munkaprogrammal és saját, tisztes költségvetéssel dolgozó bizottság, feladatkörének ellátásához, teljes autonómiával rendelkezett. A Hollán Ernő vezette bizottság a nem nagy létszámú, mintegy 50 elkülönülten dolgozó szakembert egyesítő, foglalkoztató, olyan kiváló akadémiai tudományos műhely volt, amely megteremtette a hazai modern hadtudomány művelésének máig ható alapjait. A rendszerváltás történelmi fordulata után, az ország és a társadalom minden területét átfogó reformtörekvések szellemében, az 1994. évi akadémiai törvény alapján a Magyar Tudományos Akadémia a magyarországi kutatói társadalom országos hatókörű autonóm köztestületévé vált, amelynek 163 hadtudományi fokozatos lett a tagja (a 284 fokozattal rendelkező, 57,4%-a). Ám annak érdekében, hogy a hadtudomány, 47 év után, ismét elfoglalhassa megillető helyét az Akadémián és a diszciplínát befogadó IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya bizottsági rendszerében, további kezdeményezésekre volt szükség. A hadtudomány kutatóinak és 16 tudományos műhelyének régi óhaja valósult meg a