Honvédségi Szemle 2007/1

2007 / 1. szám - FÓKUSZBAN - Sándor Barbara - Nagy László: NATO-konferencia Magyarországon

FÓKUSZBAN nerségre van szükség, amelynek alapját az egymásrautaltság képezi. Fel kell hagyni a katonai és civil feladatok mesterséges szétválasztásával. EGY CSÓNAKBAN EVEZÜNK Szekeres Imre honvédelmi miniszter bevezető előadásában ugyanabból a helyzetkép­ből indult ki, mint a külügyminiszter asszony, az átalakuló szövetségre mutatott rá egy változó világban. A folyamatot négy jelenségre bontotta: változás, átalakulás, adaptá­ció és alkalmazkodás. Megfogalmazása szerint a szövetség a múlt század utolsó év­tizedében „stratégiai szabadságon” volt, nem érzett kényszert a gyökeres átalakulás­ra, közben pedig a változás folyamatai a világban felgyorsultak. Élesen vetődik fel az energiabiztonság, a proliferáció (Észak-Korea), megoldatlanok az elhúzódó válságok Koszovótól az orosz-grúz viszonyig. A honvédelmi miniszter kifejtette, hogy az átalakulás ma már nem cél, hanem szükségszerűség. Mindannyian egy csónakban evezünk - hangsúlyozta a miniszter -, a NATO-tagok és a szervezethez másképpen kötődő államok. Ahhoz a szervezethez kötődnek, amely ma már globális szerepvállalásra kényszerül és globális partnerség­ben gondolkodik (példaként említve Ausztráliát vagy Argentínát). Ez filozófiai szem­léletváltást jelent, amelynek során a kollektív védelem intézménye átalakul globális biztonsági ügynökséggé. A következő felszólaló Patrick Hardouin volt, a NATO főtitkárának egyik he­lyettese. Ő abból indult ki, hogy a szövetségnek továbbra is a transzatlanti kapcsola­tok letéteményesének kell maradnia, ugyanakkor modern biztonságpolitikai felfogás­sal kell rendelkeznie. Az utóbbi lényege, hogy a válságokat ott kell kezelni, ahol ki­alakulnak. Hangsúlyozta, hogy a szövetség általános elvárása minden tagjával szem­ben a bruttó hazai termék (közismert jelöléssel GDP) 2%-ának védelmi kiadásokra történő felhasználása, a szárazföldi csapatok 40%-át pedig perspektivikusan alkalmas­sá kell tenniük a missziókban való részvételre, mert ezekben a missziókban materia­lizálódik a partnerség intézménye. Kifejezésre juttatta, hogy a NATO tevékenysége nem nélkülözheti a nyitottságot, ami a társadalmi támogatottság alapfeltétele. Ezen a téren kivételes jelentőségűek a csúcstalálkozók, amelyek az érdekegyeztetés, a kon­szenzuskeresés rendkívül fontos fórumai. A rigai csúcstalálkozóról (amely a cikk megjelenésének időpontjában már múlt időben értendő - a szerk.) a főtitkárhelyettes elmondta, hogy azon minden valószínű­ség szerint nagy hangsúlyt kap a szövetség átalakításának folytatása. A folyamat kö­zéppontjában pedig a missziók és a reagáló erők állnak. Végül fontos jellemzőként megerősítette a katonai és a civil feladatok elválaszthatatlan összefonódását. A bevezető előadások után a konferencia az első témakör megvitatásával foly­tatta munkáját, amelynek címe és tartalmi mondanivalója: A NATO látókörének kiszé­lesedése - politikai párbeszéd a szövetségben és azon kívül. A panel első előadója Pablo Benavides Orgaz volt, Spanyolország NATO-nagy­­követe, aki az alkalmazkodást vég nélküli folyamatként írta le, középpontjában a ha­tékonyság fokozásával. A hatékonyság politikai összetevője pedig a párbeszéd, még­pedig a szövetségen belül és azon kívül is. Párbeszéd a műveletek előtt, alatt és után.

Next