Honvédségi Szemle 2007/1
2007 / 1. szám - FÓKUSZBAN - Sándor Barbara - Nagy László: NATO-konferencia Magyarországon
FÓKUSZBAN nerségre van szükség, amelynek alapját az egymásrautaltság képezi. Fel kell hagyni a katonai és civil feladatok mesterséges szétválasztásával. EGY CSÓNAKBAN EVEZÜNK Szekeres Imre honvédelmi miniszter bevezető előadásában ugyanabból a helyzetképből indult ki, mint a külügyminiszter asszony, az átalakuló szövetségre mutatott rá egy változó világban. A folyamatot négy jelenségre bontotta: változás, átalakulás, adaptáció és alkalmazkodás. Megfogalmazása szerint a szövetség a múlt század utolsó évtizedében „stratégiai szabadságon” volt, nem érzett kényszert a gyökeres átalakulásra, közben pedig a változás folyamatai a világban felgyorsultak. Élesen vetődik fel az energiabiztonság, a proliferáció (Észak-Korea), megoldatlanok az elhúzódó válságok Koszovótól az orosz-grúz viszonyig. A honvédelmi miniszter kifejtette, hogy az átalakulás ma már nem cél, hanem szükségszerűség. Mindannyian egy csónakban evezünk - hangsúlyozta a miniszter -, a NATO-tagok és a szervezethez másképpen kötődő államok. Ahhoz a szervezethez kötődnek, amely ma már globális szerepvállalásra kényszerül és globális partnerségben gondolkodik (példaként említve Ausztráliát vagy Argentínát). Ez filozófiai szemléletváltást jelent, amelynek során a kollektív védelem intézménye átalakul globális biztonsági ügynökséggé. A következő felszólaló Patrick Hardouin volt, a NATO főtitkárának egyik helyettese. Ő abból indult ki, hogy a szövetségnek továbbra is a transzatlanti kapcsolatok letéteményesének kell maradnia, ugyanakkor modern biztonságpolitikai felfogással kell rendelkeznie. Az utóbbi lényege, hogy a válságokat ott kell kezelni, ahol kialakulnak. Hangsúlyozta, hogy a szövetség általános elvárása minden tagjával szemben a bruttó hazai termék (közismert jelöléssel GDP) 2%-ának védelmi kiadásokra történő felhasználása, a szárazföldi csapatok 40%-át pedig perspektivikusan alkalmassá kell tenniük a missziókban való részvételre, mert ezekben a missziókban materializálódik a partnerség intézménye. Kifejezésre juttatta, hogy a NATO tevékenysége nem nélkülözheti a nyitottságot, ami a társadalmi támogatottság alapfeltétele. Ezen a téren kivételes jelentőségűek a csúcstalálkozók, amelyek az érdekegyeztetés, a konszenzuskeresés rendkívül fontos fórumai. A rigai csúcstalálkozóról (amely a cikk megjelenésének időpontjában már múlt időben értendő - a szerk.) a főtitkárhelyettes elmondta, hogy azon minden valószínűség szerint nagy hangsúlyt kap a szövetség átalakításának folytatása. A folyamat középpontjában pedig a missziók és a reagáló erők állnak. Végül fontos jellemzőként megerősítette a katonai és a civil feladatok elválaszthatatlan összefonódását. A bevezető előadások után a konferencia az első témakör megvitatásával folytatta munkáját, amelynek címe és tartalmi mondanivalója: A NATO látókörének kiszélesedése - politikai párbeszéd a szövetségben és azon kívül. A panel első előadója Pablo Benavides Orgaz volt, Spanyolország NATO-nagykövete, aki az alkalmazkodást vég nélküli folyamatként írta le, középpontjában a hatékonyság fokozásával. A hatékonyság politikai összetevője pedig a párbeszéd, mégpedig a szövetségen belül és azon kívül is. Párbeszéd a műveletek előtt, alatt és után.