Honvédségi Szemle 2008
2008 / 1. szám - Tömböl László mk. altábornagy: Összhaderőnemi gondolkodás, alkalmazása és szervezet
Honvédségi Szemle 2008/1 Tömböl László mk. altábornagy: ÖSSZHADERŐNEMI GONDOLKODÁS, ALKALMAZÁS ÉS SZERVEZET Ha egy fontos dolgot akarsz megértetni, nem szabad finomkodni, szellemeskedni. Használj cölöpverőt. Azonnal csapj le a lényegre! Azután végy lélegzetet, és csapj le a lényegre! Azután harmadszor - hatalmas robajjal. Sir Winston Churchill Joint - Adjective used to descrlbe activitles, operations, organisatlons In whlch elements of at least two Services participate. Összhaderőnemi melléknév olyan tevékenységek, hadműveletek és szervezetek leírására, amelyeknek elemei között legalább két haderűnem megtalálható. (Meghatározás az AJP- 01(C) alapján) Az összhaderűnemi művelet olyan katonai cselekmény, hadászati, hadműveleti vagy harcászati, illetve fegyvernemi, kiképzési vagy katonai igazgatási feladat végrehajtása, amelyben legalább két haderűnem vesz részt, illetve maga a harc megvívásának folyamata, beleértve az ütközet vagy hadjárat célkitűzéseinek eléréséhez szükséges felvonulást, ellátást, támadást, védelmet és manővereket. Egy összhaderűnemi művelet állhat szárazföldi, légi, haditengerészeti, űrhadviselési és különleges műveleti elemekből, valamint egyéb szaktevékenységekből. Mindig a szembenálló fél súlypontjai ellen irányul. (Meghatározás az MH Összhaderőnemi Doktrína alapján) VÁLTOZÓ VILÁG, VÁLTOZÓ HADSEREG A haderők XXI. századi hadműveleteinek koncepciója a minőségi katonákat és vezetőket állítja a középpontba, akiknek a teljes potenciálja az információs korszak technológiájához szorosabb kapcsolódással, azon keresztül, a következetes és megfelelő a csapatoknál és az oktatási intézményekben egyaránt zajló felkészítés és vezetőképzés által valósul meg. A jövőbeni hadműveleti környezetben az információszerzés, -feldolgozás és gyors információmegosztás forradalmasítja a hadműveletek vezetését és ütemét. A hadműveleti koncepció felismeri és alkalmazza a realitást: egy új korszak küszöbén állunk, amely az intézményektől az információkezelés és a szervezeti struktúra bátor kiigazítását követeli meg annak érdekében, hogy az információs korszak technológiáiban rejlő kapacitásokat teljes mértékben hasznosíthassuk. Dinamikus világban élünk; a közelmúlt változásainak mérete és üteme a katonai hadműveletekről alkotott hagyományos fogalmakat folyamatosan átírja, elavulttá teszi. És e változás a jövőben is folytatódik, igazolva a felismerést: korunkban egyedül a változás állandó. A stratégiai környezet változása miatt lényegesen bonyolultabb világgal kell szembenéznünk, mint ahogy azt korábban gondoltuk, a jövőről alkotott hivatalos előrejelzéseket rendre átírja az élet. A válságok és konfliktusok azon típusai, amelyeket a hidegháború vége óta tapasztaltunk, valószínűleg tovább léteznek a XXI. század korai évtizedeiben is. A jövő információs technológiája nagyban megnöveli a parancsnok rendelkezésére álló harctéri információ mennyiségét, pontosságát és sebességét. A korszerű technológia lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy olyan szinten tevékenykedjenek, amellyel a legtöbb ellenfél képtelen megmérkőzni. A jövő technológiája arra készteti a haderőt, hogy: átértékelje a háborús vezetés időtálló, bizonyított fogalmait; felismerje, hogy a jövőben a katonai hadműveletek a hierarchikus és a rendszerbe kötött, nem hierarchikus eljárások együttes jelenlétét foglalják magukba. A parancs kevésbé lesz fizikailag kényszerítő erejű, inkább a tudás okán fog érvényesülni. A centralizált és decentralizált eszközök kombinációja érvényesül a katonai egységeknél, mely által képessé válnak olyan elhatározást hozni és olyan ütemben cselekedni, amellyel az ellenség egyszerűen képtelen lépést tartani. A hadseregnek a jövő kihívásainak való megfelelés érdekében bölcsen ki kell használnia valamennyi erőforrását. Fel kell ismernie, hol, mely területen van szükség bátor váltásra, és hol elégséges csupán kicsit változtatni. A jelzett kihívásoknak való hosszú távú, folyamatos megfelelés megköveteli: olyan vezetők, katonák képzésére, rendszerbe állítására, illetve olyan felszerelések és szervezetek kifejlesztésére, létrehozására van szükség, akik, illetve amelyek képesek sikerre vinni a jövő változatos küldetéseit. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1949- ben történt létrehozásakor a Szovjetuniót tartották a Nyugat-Európa szabadságát és függetlenségét veszélyeztető elsődleges tényezőnek. Ennek eredményeként, 1949-től az 1980-as évek végéig - a hidegháborúként ismert időszakban - a szövetség fő feladata az volt, hogy megfelelő katonai képességeket biztosítva megvédje tagjait bármilyen, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés részéről fenyegető agresszió ellen. A hidegháború vége óta a szövetség politikája és struktúrái alapvető átalakulásokon mentek keresztül, amelyek tükrözték az európai politikai és katonai környezetben végbement temérdek változást és az újonnan felmerült biztonsági fenyegetéseket. Ezen túlmenően a védelem felfogása szélesebb értelmet nyert, amely immáron magában foglalja a párbeszédet és gyakorlati együttműködést - mint az euroatlanti biztonságot megerősítő leghatékonyabb eszközt - az észak-atlanti szövetséghez nem tartozó országokkal. A NATO elmúlt évtizedbeli átalakulását több jövőbe látó kezdeményezés jellemezte, mely konkrét, rendkívül praktikus választ nyújtott az új biztonsági kihívásokra és a hidegháború utáni időszak lehetőségeire. Ezek közé tartozik a Partnerség a békéért kezdeményezés, az Oroszországgal és Ukrajnával létesült különleges kapcsolatok, a mediterrán országokkal folytatott párbeszéd, az aspiráns országok támogatására, a NATO-követelmények elérése érdekében létrehozott Tagsági akcióterv, az Európai Unióval, az EBESZ-szel és az ENSZ-szel folytatott érdemi együttműködés. A NATO által még a prágai csúcs előtt, 1999- ben elindított Védelmi képességek kezdeményezés (Defence Capabilities Initiative - DCI) célja volt biztosítani, hogy a szövetség képes legyen a XXI. század kihívásainak kezelésére. A DCI által megjelölt területek, amelyek bizonyos módosításokkal a mai napig érvényesek a NATO képességfejlesztési tevékenységében, a következők voltak: az erők bevethetősége és mobilitása, fenntarthatóság, hatékony alkalmazás, túlélőképesség, az erők megóvása, illetve a vezetés-irányítás. Prágában a NATO azzal szembesült, hogy új válaszokat kellett találnia a 2001. szeptember 11 -e után kialakult új biztonságpolitikai helyzetre. A cseh fővárosban alapvetően egyetértés alakult ki abban, hogy a klasszikus védelmi és a válságreagáló, béketámogató funkciók mellett a fenyegetések a NATO területén kívülről jönnek, és világméretűek. A szövetségnek olyan képességeket kell kialakítania, amelyekkel alkalmassá válik ezen kihívások kezelésére. A csúcsértekezleten döntöttek a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force - NRF) megalakításáról, amely az új típusú fenyegetésekkel szembeni fellépés egy hatékonyabb formáját kínálja. Az NRF egy több mint 20 000 fős összhaderőnemi, korszerűen felszerelt, telepíthető, interoperábilis, de korlátozott ideig fenntartható kötelék. Szárazföldi komponense egy dandárnyi erő. A NATO gyorsan bevethető katonai ereje, az NRF megalakításának az is célja volt, hogy a szövetség katonai képességei javításának a katalizátora legyen. Az NRF a kezdeti műveleti képességét 2004 végére, a teljes műveleti képességét 2006 végére érte el. Az új biztonsági környezethez való alkalmazkodás érdekében a NATO Prágában döntött egy - a régi bázisára épülő - hatékonyabb, a vállalt követelményeknek jobban megfelelő és kevesebb erőforrást igénylő parancsnoksági struktúra kialakításáról. Az átalakítás (NATO- transzformáció) mint feladat fontosságát tükrözi, hogy annak irányítására külön szervezetet, az USA-ban lévő norfolki stratégiai parancsokságot jelölték ki. Az új Szövetséges Átalakítási Parancsnokság lett a felelős a szövetséges erők .