Honvédségi Szemle 2011
2011 / 5. szám - FÓRUM - Szemelvények a magyar tudományos katonai szaksajtóból (2.) Válogatta és a jegyzeteket írta: Dr. Szakály Sándor
Honvédségi Szemle SZEMELVÉNYEK A MAGYAR TUDOMÁNYOS KATONAI SZAKSAJTÓBÓL (2.) A(z I.) világháború kitörését követően a magyar katonai tudományos szaksajtó - katonai-szakmai szempontból is - mérvadó folyóirata, a Magyar Katonai Közlöny szüneteltette megjelenését. A háborús vereséget követően, majd a forradalmak, ellenforradalom időszakában sem ismeretes, hogy megjelent volna olyan kiadvány, amely a Magyar Katonai Közlöny feladatait vette volna át. Az első „katonai tudományos havi folyóirat" megjelöléssel a Magyar Mars jelent meg 1920. május havában, amely a Magyar Országos Véderő Egyesület folyóiratának volt tekinthető, és azt az egyesület megbízásából Pilch Jenő alezredes szerkesztette. A folyóiratnak mindössze két száma - az 1920. májusi és 1920. júniusi - jelent meg, mert amint az a júniusi számban közölt írásból kiderült, a „Magyar Katonai Közlöny ismét elindul és a Magyar Mars abba beleolvad". Az újraindult Magyar Katonai Közlöny - amely szintén havi folyóirat lett - első száma 1920 júliusában került az olvasók kezébe és 1930. december 31-ig jelent meg folyamatosan, a „m. kir. honvédelmi miniszter kirendelte bizottsági szerkesztésében. A folyóirat első számaiban a „katonai tudományos havi folyóirat” megjelölés szerepelt, majd rövidesen csak a „havi folyóirat”. 1922 végéig a „m. kir. Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum”, majd az intézmény két önálló részre - M. kir. Hadtörténelmi Levéltár és M. kir. Hadtörténelmi Múzeum -történt szétválását (1922. november 19.) követően, mint a „m. kir. Hadtörténelmi Levéltár" kiadványa jelent meg. Az egyes számok a „Füzet” megjelölést viselték, s ezekből évente tizenkettő jelent meg, a nyomdai munkálatokat pedig a budapesti Stephaneum Nyomdai Rt. végezte. S hogy miért volt szükség a Magyar Katonai Közlöny újraindítására? Arról a honvédelmi miniszter - bádoki Soós Károly vezérőrnagy -az 1920. évi 1. számban közreadott Előszóban többek között így írt: „(...) A magyar katona a világháború legvéresebb harcaiban elsőrangú hírnévre és dicsőségre tudott szert tenni, miért ne tudná tehát helyét a nemzetek szellemi mérkőzésében és oly dicsőségesen megállani? A katonai tudományos felkészültségért folytatandó küzdelemben az előharcos szerepét a 'Magyar Katonai Közlöny’ vállalta magára. Hogy ennek az új magyar katonai tudományos havi folyóiratnak hazafias első nehéz feladatait megkönnyítsem, szerkesztőbizottságot rendeltem ki, amely hivatva van a 'Magyar Katonai Közlöny’ útján a nemzeti hadsereg tagjainak mind a harcszerű kiképzés és vezetés, mind a katonai tudományok művelése terén szükséges állandó szakszerű tájékoztatást nyújtani és minden katonai tudományos kérdésben az egyöntetű felfogást és helyes megítélést biztosítani. (...) Ha ebben az első magyar katonai tudományos folyóiratban a hazaszeretet, a keresztény nemzeti eszme és a katonai fegyelem lelkes apostolra talál, ha a nemzeti géniuszak kifejlődéséhez szükséges teret biztosítjuk és végre, ha a nemzeti hadsereg legjobbjai a katonai tudományok fontosságától áthatva, a szerkesztésnél hathatósan közreműködnek és a hadsereg minden tagja a folyóirat önzetlen támogatásának szükségét átérzi, akkor nem lehet kétség aziránt, hogy a 'Magyar Katonai Közlöny' a katonai irodalom terén mielőbb vezető szerephez jut. Budapest, 1920. július 1. Bádoki Soós Károly tábornok, m. kir. honvédelmi miniszter" A Magyar Mars 1920. évi 1. számából két kisebb írás részletét közöljük. Az egyik kapcsolódik a katonai/katonatiszti képzés témaköréhez, míg a másik az új magyar haderő egyik új fegyvernemének szükségességéről „értekezik”. A 2. számból Zsilinszky Endrének, a militarizmusról-pacifizmusról megfogalmazott gondolataiból adunk közre részleteket. A Magyar Katonai Közlöny 1922. évfolyamából egy pályázati felhívásra készült, díjnyertes munkából emeltünk ki részleteket, míg az 1929. évfolyam 1. füzetéből a jövő hadviseléséről és annak eszközeiről írott tanulmány részleteit adjuk közre. „PEDAGÓGIA A KATONAISKOLÁBAN. írta: Papp György tanítóképző-intézeti tanár, tart. főhadnagy. (...) Ha a szomorú 1918. év októberi eseményeit (sic!) vizsgáljuk és keressük azt, ami előidézte, az okok szövevényes komplexumára akadunk. Ezekből a komplexumokból jelenleg csak egyet teszünk vizsgálat tárgyává, s ez az, hogy a tisztikar nem tudott a legénységgel bánni. Természetesen ilyen mereven nem áll ez a megállapítás, hiszen voltak fényes kivételek, de a nagy átlag, a tisztikar nagy zöme, nem volt azoknak a képességeknek birtokában, melyek őt alkalmassá tették volna arra, hogy a rábízott embereknek mindenben szakavatott vezetője lehessen. A hadsereg nemcsak nemzetvédelmi feladatot tölt be, hanem ezzel legszorosabb kapcsolatban, tőle elvárhatatlanul nemzetnevelői feladatot is. És épen erre a nevelői feladatra nem volt kellően előkészítve a tiszti- és altisztikar. Nevelni neveltek a katonaságnál, hisz enélkül hadsereg el sem képzelhető - de ez a nevelés nem volt tudatos, nem volt tervszerű és nem számolt a korral és az emberanyaggal. Ez a nevelés csupán fegyelmezésből állott. Ha valaki az előírások ellen vétett, azt megbüntették. Ez volt a katonai nevelés legsarkalatosabb pontja. (...(jövőnk harcaiban egyáltalában főleg az jön tekintetbe, hogy minden egyes harcos mennyire ismeri fel a helyzetet és mennyi a küzdési erő benne, mely egész énjét arra koncentrálja, hogy a helyzet az ellenség fölé kerekedjék, mennyi a lelkiismeret, kötelességtudás, bátorság, önfeláldozás, szóval a lelki katonai készség! Tisztnövendékek tanárán (Illusztráció A Ludovika című kötetből- Zrínyi Kiadó, 2011) 50 2011/5 Fórum