Hungarológiai Értesítő. I. évfolyam. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1979)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1977
57 mólónk a századvég bonyolult művészi ízléséről, hangulatáról és eredményeiről Justh naplójánál, nála hívebben senki nem érzékelte ezt a csodavárással teli időszakot, ahol sajátos átmenetekben és egyidejűségben élt a miszticizmus és a realista vágy, a praeraffaelita szépségkultusz és a naturalista törvénytisztelet, a keleties dekorativitás és a nyugati szellem iránti egyidejű elfogultság. Justh életműve ennél az érzékletes rajzsorozatnál természetesen sokkal gazdagabb, bár nemhogy tetőzni nem tudott pályája, de a falak felrakására sem adatott neki életidő. A másik Justh a magyar sorskérdések izgatott kutatója, egy nagy nemzetmentő program körvonalazója. Legharmonikusabb műve mégis talán ez a műfajtalan írás, a napló. S mindenképpen örvendetes új kiadásban olvasni (s vele egy kötetben a Hazai naplót és az író levelezésének egy részét), Halász Gábor 1941-es, ma már elérhetetlen editiója után. A Justh-életmű immár szükségessé vált tüzetes fölméréséhez azonban ez a kiadvány sajnos nem sok ponton tud segítséget nyújtani. (Talán csak a levelezés közlése által.) A pontatlanságok és hiányok zömét Albert Gábor recenziója már kimutatta: „szolgaian követi az előző nyomtatott szöveget", nem pótolja annak csonkaságait, felületes a levelek besorolása, semmitmondók a jegyzetek. (Élet és Irodalom, 1978. 24. sz.) A nevek magyarázatáért, az utalások feloldásáért továbbra is Halász Gábor kiadásához kell fordulnunk, a teljes szöveg ismeretéért pedig a kézirathoz. Kozocsa Sándor kiadása legfeljebb az érdeklődést keltheti fel egyik legeurópaibb és egyben legmagyarabb írónk alaposabb megismeréséhez, és ennek során egy méltó életmű-kiadáshoz való kedv megerősödéséhez, amely kiadvány nem nélkülözheti majd a naplók kritikailag gondos megjelentetését. Alexa Károly Kahána Mózes-bibliográfia. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1977. 106. Fontos feladatot, irodalomtörténeti „aprómunkát" vállalt fel a Szabó Ervin Könyvtár, amikor összegyűjtötte a magyar szocialista irodalom egyik úttörőjének irodalmi munkásságával kapcsolatos adatokat, feltérképezte Kahána Mózes kanyargós pályáját. A Zimáné Lengyel Vera által összeállított bibliográfia tartalmazza a kronologikusan feldolgozott életrajzot, Kahána álneveit, szignóit, s műveinek jegyzékét, valamint a róla szóló irodalmat. A Kahána-életmű bibliografikus feldolgozásának nehézségei nyilvánvalóak: műveinek nagy része idegen nyelven látott napvilágot; számos írása könyvalakban sosem jelent meg, s igen sok az álneves, szignós publikáció. A bibliográfia nem is készülhetett el a teljesség igényével: számos olyan - külföldi - lapban lappanghatnak még Kahána-írások, melyekhez a szerkesztő nem tudott hozzájutni. Erdődy Edit Kahána Mózes: Nagy időknek kis embere. Válogatta: Szántó Kovács Gábor. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 290 l. Az író nyolcvanadik születésnapjára emlékezve adta ki a Kossuth Könyvkiadó ezt a sokrétű válogatást, mely a legkülönbözőbb műfajú írásokkal villantja fel a költő, az irodalompolitikus, az író tiszteletreméltó alakját, Magyarországon mindeddig alig ismert életművét. A versek a fiatal forradalmár, aktivista költőt idézik; a korabeli - a Ma, a bécsi Mozgalom, a moszkvai Sarló és Kalapács, a Korunk című - folyó-