Hungarológiai Értesítő. III. évfolyam 3-4 szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1981)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1979
de az archaikus ízt megőrző szövegek mellett gyakorta szerepel dallamjel vagy éppen az énekelhető kotta is. A gondos szövegkritikai munka mellett külön érdeme a kötetnek Dán Róbert kísérőtanulmánya, amely Bogáti Fazekas életét, irodalmi és teológiai tevékenységét a rendelkezésre álló adatok alapján a lehető teljességgel tisztázta. Az igényes kivitelezésű kiadvány — Szántó Tibor tervezésében - a Magyar Helikon műhelyében készült. Németh S. Katalin Bori Imre: Varázslók és mákvirágok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1979.359 l. A jugoszláviai magyar irodalomtörténész új kötete nemcsak formájával, borítójával, tipográfiájával idézi 1976-os tanulmánygyűjteményét, a Fridolin és testvéreit. Annak íróhősei Krúdy és Kosztolányi mellett a Cholnoky-testvérek voltak; most újabb négy pályakép illetve pályaszakasz értekező vizsgálata állt össze könyvvé. A Jókaival és Justh Zsigmonddal foglalkozó kismonográfia méretű munkákat egy Csóthról és egy Török Gyuláról szóló tanulmány követi. Az említett értekezések mellé véve még a szerző 1978-as Krúdy-könyvét, valamint folyóiratban publikált Móricz-tanulmányait, e munkák belső megfeleléseit, tanulságlevonásait — a századvégi, századfordulós, századelői magyar epika új, sajátos szintéziséről beszélhetünk. Következetes, érvelő kifejtésével annak a fejlődéselvnek és minősítő indulatnak, amiről Bors idestova két évtizede már hírt adott egy emlékezetes, többektől vitatott dolgozatában. (A próza szabadságharca, Híd, 1962. 7-8. sz.) Az új tanulmánygyűjtemény legnagyobb érdeklődésre számot tartható darabja a Jókai-életmű második felével, zárófejezetével, ezzel az érdemben oly kevéssé vizsgált periódussal foglalkozó tanulmány, amely a századforduló élet- és művészetszemléletének egyes elemeit próbálja kimutatni a hatalmas korpusz — eddig szinte egybehangzóan — kifáradtnak, lehanyatlottnak minősített szakaszában. Bori motívumok sorát emeli ki, amelyek egyfelől Jókai ideálvilágát jelképezik a „börzevilággal" szemben, másfelől árulkodnak az idős író kortársaival rokonuk ízléséről és fin de siecle-érzékenységéről. Ilyenek: a „külön világ" megteremtésének a vágya, a teljességet garantáló természet szembeállítása az embert lefokozó társadalommal szemben; idevágó Jókai „szerelemtana" is: a „szoborszerű", kegyetlen, szadista (és férfiúi mazochizmusra utaló) női szépség kultusza, patológiai érdeklődése, a szerelmi aberrációk gyakori megjelenítése, a „szűz" és a „hetéra" jellegzetesen szimbolista „egyeztetése"; továbbá a rút, a morbid, a bizarr elemek hajhászása és feleseltetése a parnasszista szépségóhajjal stb.; felbukkannak a kor mitológiájának hősei is: Salome, Atalanta. Tanulságos Bori motívumgyűjteménye, s következtetéseihez újabb érvekkel szolgálhat Jókai életmódjának, olvasmányainak, társaséletének, korabel kritikai visszhangjának alapos vizsgálata. A szerző probléma-érzékenységét bizonyítja a Justh-pályakép is, amely nem a szakirodalom szélsőségesen eltérő minősítéseit igyekszik közös nevezőre hozni, hanem — mondhatjuk: érdemben és műelemzések sorával elsőként — szintézisbe ötvözni a Justh-életmű korszerű, sőt korát megelőző létszemléleti, történetfilozófiai és epikai