Hungarológiai Értesítő. III. évfolyam 3-4 szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1981)
I. Könyvismertetések - Jugoszláviai magyar hanglemezek
lek mennek, melyekben életművéről, munkájáról, szülőföldhöz való vonzalmáról szól. (A Babes-Bolyai Egyetem diákjai előtt 1973-ban szabadon megfogalmazott ars poetica; A 90 éves Kós Károly ünneplői körében. Az építész Kós Károly válasza a Korunk Galéria vendégeként 1975-ben.) A hetven esztendős író a Budai Nagy Antal históriája és a Varjú nemzetség geneziséről vall, miszerint a Budai Nagy Antal tulajdonképp azoknak a kicsi embereknek a krónikája, kik „szépet álmodtak, nagyot akartak". Büszkén mondja, minden írását olyannak akarta, hogy az(ok) „ne csúfolják meg Mikes Kelemen, Petőfi Sándor és Ady Endre áldott emlékezetét". Az egyetem diákjai előtt életútját és a körülményeket ecsetelte, minduntalan hangoztatván, mily öröme tellett mindig az építésben („nagy dolog alkotni"), s hogy minden cselekedete nyílt volt, melyet az idő s a helyzet határozott meg. „Csak annak van értéke, amit az ember a saját talajából növeszt ki" — s közben Bartókot és Kodályt hozza föl példának, kik saját népükből merítettek, akárcsak Arany, Petőfi, Katona József. Itt hangzik el: kötelessége az embernek, hogy a maga népét szolgálja, aki kihúzza magát ez alól, az népének árulója. A kilencvenkét éves író a kezdő lépéseket említi, ahonnan jött: a kolozsvári Református Kollégiumot, melyet Apáczai Csere János alapított, s amit őneki jelentett: „ebben a szellemben növekedtem fel". Elfogódottan, nagy szerénységgel mondja: „sokban tévedtem, de sokban talán igazam volt". Jólesik neki és örömmel nyugtázza, hogy a fiatal építészek igazolják az ő törekvéseit. Más helyütt panaszkodik: „nincs semmi gondom, s ez nagy baj; addig él az ember, amíg van dolga és gondja". A Kós Károly hangját megörökítő hanglemez a Tanya a hegyen egyik részletével zárul: „Fél Kalotaszeget láthatom innen a tanyáról és a Dimbu Cruciiról meg a Riszegről, úgy, hogy megismerem a falukat és a határokat és fél Kalotaszegen túl megláthatom innen fél Erdélyország hegyláncait, gerinceit és csúcsait a Meszesi-hegyektől a Láposi- és Besztercei hegyekig és a Kelemen havasig. Ezt mind láthatja az én szemem innen, és mindig, amikor csak akarom, és ez mind az enyém, és senki sem veheti el tőlem, amíg itt élhetek..." E szép, vallomásos hanggal szemlénk be is fejeződhetne. De a romániai magyar hanglemezek — ígért — folyamatossága, illetve abba vetett hitünk kell, hogy legyen a zárókép. Várakozásunkat csak növel, hogy az Electrecord több, archív anyagra támaszkodó hanglemez elkészítését tervbe vette. Szakolczay Lajos Jugoszláviai magyar hanglemezek A jugoszláviai magyar író, színész és előadóművész nem oly ismert, mint romániai kollégái: jugoszláviai magyar hanglemezről úgyszólván nem is beszélhetünk. Próbálkozásokról igen. Abban a reményben, hátha a jövő változást hoz, s az eddig megjelent két Symposion-lemezt újabbak követik, s egyszer talán lehetőség nyílik a (szabadkai és újvidéki) rádió és az újvidéki televízió hangarchívumának föltárására is. Sok színész önálló estjéről hallottunk (Árok Ferenc, Jónás Gabriella, Daróczi Zsuzsa, Bicskei István, Soltis Lajos, Ladik Katalin), amelyek megérdemelnék a hanglemezre rögzítést. S vajon Sinkó Ervin, Majtényi Mihály fölolvasását nem lehetne-e valamelyik ar-