Hungarológiai Értesítő. III. évfolyam 3-4 szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1981)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1979
mint a szocialista realizmus egyik csúcsteljesítményét értékeli. Mészöly Miklóssal kapcsolatban erős fenntartásai vannak: a. Pontos történetek útközben és a Film — bár mesterien megírt munkák — igazságukat tekintve (t.i. hogy nincs lényeg, csak a jelenség, a felszín meztelen kuszasága van — a kritikus szavai) távol állnak Faragó Vilmosnak az objektív társadalmi igazság győzelmébe vetett hitétől. Nem így Konrád Györgye látogatója (e műben a szociografikus hitelességet dicséri, bár a társadalmi optimizmust itt is hiányolja), s még kevésbé Kardos G. György trilógiája (Hová tűntek a katonák, Avraham Bogatir hét napja, A történet vége). Ezt a művet Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájához hasonlítja, a nemzetteremtés és -megóvás regényeként értelmezi. A harmadik fejezet (Költészet mindenkinek), miként a címe is mutatja, a líra állapotát elemzi — szintén könyvekre reflektálva. A fejezet sajátossága (s ez általánosabb érvénnyel is bír), hogy nincs olyan kitüntetett személyisége, mint az előző kettőnek (Mándy, Gáli, Konrád és Kardos G. György személyében) volt. Csak Vas István és Rákos Sándor az, aki — a kritikus ki nem mondott, de érezhető véleménye szerint — kiemelkedik a költőtársak közül. És egyedül Juhász Ferenc az, akivel Faragó Vilmosnak komoly vitája van: nem helyesli annak biologizmusát. A könyv talán legérdekesebb olvasmányai a Magunkra kérdezni című fejezetben találhatók. Itt a szociográfia, a riport, az irodalmi publicisztika, a vitairat, a közvetlenül a társadalmi valóságra reflektáló műfajok helyzete és szellemisége a vizsgálat tárgya. Olvashatunk Déry Tibor A napok hordaléka című esszékötetéről, Mesterházi Lajos önéletrajzi regényéről (Vakáció), Gyergyai Albert Anyám meg a falum című „regényes emlékiratáról", Hámos György két cikkgyűjteményéről (Van-e viszonya, írásból felmentve). A magyar kritikaírás helyzetéről szólván felleli e — korántsem áldásos — állapot okait is („. ..a magyar kritikaírás egész élgárdája az irodalomtudományba vonult vissza, a kritikaírás napi munkájának egész terhe pedig a másod-harmadvonalbeliek vállára nehezedik" — Betakarítás). Három irodalomtörténeti igényű kismonográfiáról is szó esik (Gondos Ernő, Bálint György, Somlyó György, Füst Milán, Kőháti Zsolt, Mesterházi Lajos). Az utolsó előtti fejezet (A nemzetitől a nemzetiig) a magyar nemzeti történelemmel kapcsolatos vitákhoz szolgáltat adalékokat. Olvasható köztük — tanulmányértékű — cikk Lukács Györgyről, Petőfi Sándor „nacionalizmusáról"; vitacikk Fekete Sándor Petőfi-könyvével kapcsolatban. Az egyik legizgalmasabb írás azonban a ,a hazánk" és hazánk című vitairat, amely néhány — látszólag — behatárolt, s nem is mai problematikájú történelmi tanulmány kapcsán a nemzetiségi kérdéssel és — ezzel szoros öszszefüggésben — a marxista történettudomány e kérdésben elfoglalt álláspontjával foglalkozik. Mányoki Endre Fenyő István: Magyarság és emberi egyetemesség. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 839 l. Fenyő István új, 12. kötete — alcíme szerint — irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat, valamint rádiópublicisztikát tartalmaz; egy kivételével 1974 és 1977 között született írásokat. Bizonyos hányadukat az irodalomtudomány soron levő, nagy