Hungarológiai Értesítő. III. évfolyam 3-4 szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1981)

I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1979

mint a szocialista realizmus egyik csúcsteljesítményét értékeli. Mészöly Miklóssal kap­csolatban erős fenntartásai vannak: a. Pontos történetek útközben és a Film — bár mes­terien megírt munkák — igazságukat tekintve (t.i. hogy nincs lényeg, csak a jelenség, a felszín meztelen kuszasága van — a kritikus szavai) távol állnak Faragó Vilmosnak az objektív társadalmi igazság győzelmébe vetett hitétől. Nem így Konrád Györgye láto­gatója (e műben a szociografikus hitelességet dicséri, bár a társadalmi optimizmust itt is hiányolja), s még kevésbé Kardos G. György trilógiája (Hová tűntek a katonák, Avra­ham Bogatir hét napja, A történet vége). Ezt a művet Móricz Zsigmond Erdély-trilógiá­jához hasonlítja, a nemzetteremtés és -megóvás regényeként értelmezi. A harmadik fejezet (Költészet­­ mindenkinek), miként a címe is mutatja, a líra állapotát elemzi — szintén könyvekre reflektálva. A fejezet sajátossága (s ez általáno­sabb érvénnyel is bír), hogy nincs olyan kitüntetett személyisége, mint az előző kettő­nek (Mándy, Gáli, Konrád és Kardos G. György személyében) volt. Csak Vas István és Rákos Sándor az, aki — a kritikus ki nem mondott, de érezhető véleménye szerint — kiemelkedik a költőtársak közül. És egyedül Juhász Ferenc az, akivel Faragó Vilmos­nak komoly vitája van: nem helyesli annak biologizmusát. A könyv talán legérdekesebb olvasmányai a Magunkra kérdezni című fejezetben találhatók. Itt a szociográfia, a riport, az irodalmi publicisztika, a vitairat, a közvetle­nül a társadalmi valóságra reflektáló műfajok helyzete és szellemisége a vizsgálat tár­gya. Olvashatunk Déry Tibor A napok hordaléka című esszékötetéről, Mesterházi La­jos önéletrajzi regényéről (Vakáció), Gyergyai Albert Anyám meg a falum című „regé­nyes emlékiratáról", Hámos György két cikkgyűjteményéről (Van-e viszonya, írás­ból felmentve). A magyar kritikaírás helyzetéről szólván felleli e — korántsem áldásos — állapot okait is („. ..a magyar kritikaírás egész élgárdája az irodalomtudományba vo­nult vissza, a kritikaírás napi munkájának egész terhe pedig a másod-harmadvonalbeliek vállára nehezedik" — Betakarítás). Három irodalomtörténeti igényű kismonográfiáról is szó esik (Gondos Ernő, Bálint György, Somlyó György, Füst Milán, Kőháti Zsolt, Mesterházi Lajos). Az utolsó előtti fejezet (A nemzetitől a nemzetiig) a magyar nemzeti történelem­mel kapcsolatos vitákhoz szolgáltat adalékokat. Olvasható köztük — tanulmányérté­kű — cikk Lukács Györgyről, Petőfi Sándor „nacionalizmusáról"; vitacikk Fekete Sán­dor Petőfi-könyvével kapcsolatban. Az egyik legizgalmasabb írás azonban a ,a hazánk" és hazánk című vitairat, amely néhány — látszólag — behatárolt, s nem is mai proble­matikájú történelmi tanulmány kapcsán a nemzetiségi kérdéssel és — ezzel szoros ösz­szefüggésben — a marxista történettudomány e kérdésben elfoglalt álláspontjával fog­lalkozik. Mányoki Endre Fenyő István: Magyarság és emberi egyetemesség. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 839 l. Fenyő István új, 12. kötete — alcíme szerint — irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat, valamint rádiópublicisztikát tartalmaz; egy kivételével 1974 és 1977 között született írásokat. Bizonyos hányadukat az irodalomtudomány soron levő, nagy

Next