Hungarológiai Értesítő. VII. évfolyam 1-2. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1985)
Könyvismertetések - Magyar nyelvészet, 1983
zetével. A névfajtákon belül betűrendes beosztás található; a nevek locusain kívül az adattár közli a mese származási helyét, és olykor értelmező megjegyzéseket is tesz. Névkutatók és néprajzosok egyaránt haszonnal forgathatják. Antalné Szabó Ágnes egy elhanyagolt területet karolt fel dolgozatával: az intézménynevek csoportját (Névírás-szociológia az intézménynevekben). Az intézménynevek többnyire fiatal alkotások, napjainkban is nagy számban keletkeznek; alakulásukat sok tekintetben a spontaneitás és gyakran a rossz beidegződések, hagyományok irányítják. Nyelvművelő irodalmunk nem ment ugyan el szó nélkül e kérdés mellett, de nagy szükség van továbbra is arra, hogy a téma napirenden maradjon. Antalné Szabó Ágnes tanulmányát akár vitairatnak is tekinthetjük, amelyben egyrészt korábban felvetődött problémákat tárgyal a névalkotás, névírás és névesztétika területéről, másrészt újakat is felszínre hoz a továbbgondolás érdekében. Szimpatikus ez a személyes hozzáállás, amellyel tárgyát kezeli, mindamellett eljárása hitelességéről, objektivitásáról bárki meggyőződhet, hiszen következtetéseit széles körű tesztvizsgálatokra építi. A munka elsősorban nyelvhelyességi érdekű, ugyanakkor névrendszertani alapozás és előkészítés jellemzi (l. pl. a szellemes című Névépítés fejezetet), az általános és alkalmazott névtudomány egyaránt hasznát veheti. Mollay Erzsébet bölcsészdoktori disszertációját (Növénynevek Melius Herbáriumában) hagytuk ismertetésünk végére. A dolgozat témaválasztása és súlya indokolja ezt. Már elöljáróban kijelenthetjük: terjedelemben, kidolgozásban, szakmai hozzáértésben és alaposságban a szerző messze az átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Hogyan kerül ez a könyv a Magyar Névtani Dolgozatok sorozatába, hiszen eddig csak tulajdonnevekkel foglalkozó írások jelentek meg itt. Névadás, névalkotás a tulajdonnevek körén kívül is van, s ennek mechanizmusa, sajátosságai jól leírhatók az általános névtan apparátusával, különösen akkor, ha egy szócsoport egyébként is sok közös vonást mutat a tulajdonnevekkel. A névtan és művelődéstörténet hagyományosan szoros kapcsolata pedig szinte természetessé teszi, hogy a munka itt jelenjék meg. Melius Herbáriumával napjainkig igen sokan foglalkoztak. A nyelvészet oldaláról legutóbb Szabó Attila készített alapos elemzést a mű legújabb kiadása kapcsán. Mollay a disszertációja rendeltetését így határozza meg: „Dolgozatom célja és módszere más (mint Szabó Attiláé). A herbárium néhány fejezetét és az ezekben előforduló növényneveket igyekszemmélyfúrása-szerűen megvizsgálni a lehető legtöbb szempontból, a nyelvi szerkezettől kezdve a társnevekhez való viszonyig. Azon túlmenően ugyanis, hogy egy név pl. eredete szerint jövevényszó, vagy a névadás indítéka a növény alakja, minden egyes növénynév egész történetével, egy vagy több növényhez, valamint a társnevekhez való viszonyával más és más tanulsággal szolgál... dolgozatom másik célja — Melius nyelvi teljesítményének bemutatása mellett — a növénynevek kutatásának általános módszertani tanulságait leszűrni." Juhász Dezső