Hungarológiai Értesítő. VII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1985)
Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1983
az elmúlt évtizedben, életművének javát mégsem tartja számon a köztudat a magyar literatúra standard értékei között. Azt az otthontalanságot, idegenségérzetet, melyet az egész életmű - kivált a legfontosabb darabok — sugároznak, úgy látszik, egyelőre még nem tudta „megcáfolni" az utókor. Ambrus otthontalanság-érzetének éstudatának fő oka az lehetett, hogy generációk közé született, Mikszáth után, Ady előtt. S egyike lévén a túlélő „ködlovagoknak", meghatározó irodalmi szerepe Trianon után már nem lehetett. Egy régesrég eltűnt világ tartózkodó modorú,kulturált hírmondója volt ekkor. Talán, ha a Midas idejében megjelenik, ha magánélete kedvezőbben alakul, ha ízlése nem annyira kényes (vagy környezetéé nem oly parlagi), ha dramaturgoskodás, színházi direktorkodás, vagy a színi bírálatok tömege helyett drámaírásra (is) fordítja erejét, invencióját és tapasztalatait ... — akkor most nem decens irodalmár íróként emlékeznének rá. Mindazonáltal sokat tehetne egy méltóbb és méltányosabb Ambrus-kép kialakításáért a könyvkiadás is. Újabb köteteire gondolva jelezhetjük: szisztematikus válogatások kellenének novelláiból, meséiből, kisebb dolgozataiból. S erősebb hangsúly olyan remekművein, mint a Tóparti gyilkosság. Ambrust, a színházi embert, a kulisszák világa iránt olthatatlan rajongással égő virtuális drámaírót ez a mostani válogatás hitelesen mutatja be (ha egy bibliográfiai függeléket hiányolunk is). Vagy száz színi írása olvasható itt, részben hírlapokból kimentve (Pesti Napló, A Hét, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, Magyar Nemzet stb.), részben gyűjteményes köteteiből válogatva, olykor egyiket a másikkal, másikból kiegészítve. Az első dolgozat 1879-ből való, tizennyolc éves volt ekkor (ez egyébként az első nyomtatásban megjelent Ambrus-mű), s az utolsót két évvel halála előtt, 1930-ban publikálta. Mind az irodalom és a színi ízlés, mind a színház- és a drámatörténet fontos dokumentumai Ambrus bírálatai és elvi cikkei. Egyszerre dokumentálják a kort, korokat és egy finom ízlésű, européer szellem meg egy autonóm művész szemléletmódját. Olykor divergálva is egymással. Tiszteli Herczeget,dekozinál Shawn,,,megvédi"Racine-t (a pesti publikumtól), de erős óvásokat jelent Ibsen Aprajával kapcsolatban. Hauptmann Hanneléé nagyra értékeli, a Cyranoról nincs egy jó szava. Aki a művészi egyéniség századfordulós kultuszát, s ezen belül „a színésznő" mitizált alakját kívánja tanulmányozni és megérteni, az feltétlenül olvassa el Ambrus Sarah Bernhardról szóló írását. 1881-ből való ez a remek, nagy mélységekbe futó impresszionista rajz, ugyanabból az évből, amikorról Justh Zsigmond Sarah ábrázolata. Az egyik a színházrajongó polgár, a másik a szalonba is bejutó arisztokrata áhítatával íródott. Alexa Károly András László: A Madách-rejtély. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 3431. A Hungarológiai Értesítő koncepciózus hagyománya az, hogy csak ismerteti az irodalomtörténeti, nyelvészeti és néprajzi kiadványokat, bírálatoktól tartózkodik. Jelen esetbenmegtévesztenénk a tájékozódni óhajtó olvasót, ha csupán azt rögzítenénk, hogy András László könyve a több mint egy évszázados Madách-kutatás legújabb fejleménye, még inkább, ha hozzátennénk: újabb kísérlet az ún. „Madách-rejtély" megöl-