Hungarológiai Értesítő. VIII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1986)

Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1984

Két magyar Anyegin, Bérczy Károly és Ápray Lajos fordításai Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984.404 l. Ritkán esik meg, hogy fordított mű szerves részévé válik a befogadó irodalom­nak, olyannyira, hogy az új közegben önálló, sajátos életre kel, s hatása az eredeti művekével vetekszik. Arany János Shakespeare-tolmácsolásain, a Nyugat nagyjainak néhány lírai versfordításán kívül talán csak Bérczy Károly magyar Anyeginje ilyen. 1866 óta strófas nemzedékek fülében zsongtak, és nemcsak a rokon hangulatú Krúdy, hanem más írók is gyakran idézték egy-egy sorát, mely már-már szállóigeként terjedt. Éppen ezért sokakban keltett meglepetést, sőt némi ellenérzést, amikor az Euró­pa Könyvkiadó elődje 1953-ban Áprily Lajos új fordításában tette közzé Puskin re­mekművét: Anyegin után Anyegint. Áprily Lajos rátermettségét­­ és az eredmény láttán: bravúrját­­ senki sem vitatta, az új fordítás létjogát mégis indokolni kellett. Azzal, hogy Bérczy Károly túlságosan biedermeier­essé finomította az egyszerűbb és vérbő hangvételű orosz köl­teményt, és bár az eredeti nyelvből dolgozott, nem mentes a tévedésektől; Áprily Lajos viszont kevesebb zeneiséggel nagyobb tartalmi hűséget valósított meg. A két egyaránt, de másképpen remek fordítás közös kötetbe foglalása jó alkal­mat kínál tüzetes összehasonlító elemzésükre, melyhez persze kellő terjedelem és megbízható orosz nyelvtudás szükséges. De néhány rövid sorban is levonható némi tanulság. Bérczy Károly fordításának sikere nemcsak azért oly tartós, mert nyelve­­ kel­lemes és szinte kívánatos régiességeivel együtt — időt állóan modern, hanem azért is, mert a fordító az eredeti mű szövegét, önkényesen bár, de finoman, kora és korunk modernebb ízléséhez közelítette. Elhagyogatta a Puskinnál itt-ott még felbukkanó antik rekvizitumokat. Bérczy Károlynál nincs Zeus, Cypris, Bacchus, Priamos; Phyl­lisből „kis lány" lesz, falusi cyclopsból „a falu kovácsa". Áprily Lajos, a pontosság jegyében, vállalta e terheket; talán kár volt, ítélje meg ki-ki, melyik tolmácsolás sze­rencsésebb. Bérczyé: Odessza télen öt-hat hétig / Mező sártenger végesvégig, / Szakad az eső, s összecsap / A feneketlen mély iszap..."; Áprilyé: „Jó öt—hat hétre minden évben / — így végzett róla Zeus dühében — / Odessza víz alá kerül, / S a sűrű sárban elmerül..." Kötetünk a két klasszikus fordításon kívül Bérczy Károly tanulmányát, Krúdy­nak a versesregény 1920. évi kiadásához írt bevezetőjét, valamint Gara Arnoldnak ugyanehhez a kiadáshoz készült nyolc rézkarcát tartalmazza. Lukácsy Sándor A két világháború közötti Magyarországról Szerkesztette: Lackó Miklós. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984. (Vélemények, viták) A hatvanas évek végéig (sőt, még a hetvenes évek elején is) olyan kép élt a Horthy-korszakról a magyar történeti gondolkodásban, amelynek alapvonásait na­gyobbrészt ideológiai megfontolások határozták meg. Azaz, e negyedszázadnyi időszak

Next