Hungarológiai Értesítő. VIII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1986)
Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1984
toknak. 1978-ban látott napvilágot egy antológiája, mely a magyar írók, költők több évszázadra visszanyúló Párizs iránti rajongásának gyűjteménye (A magyar Párizs). A két ország kulturális kapcsolatainak témakörében íródott az Arpadine (1980), a történelem során adódott együttműködéseinket dokumentálja az Ego sum Gallicus captivus, a Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlékezései (1980), és életében utolsóként megjelent könyve, a Tramontana, mely a Magyar önkéntesek Franciaországban alcímet viseli (1984). Jelen kötet egy másik, korábbi vállalkozásához kapcsolódik. Az Azúrország mintegy kiegészítője ugyanis a párizsi művésznegyedek világát bemutató Montmartre (1967), Montparnasse (1969), és Quartier Latin (1971) címeket viselő trilógiának. Míg az írót Párizshoz és Franciaország egyéb vidékeihez több évtizedes ismeretség fűzte, addig a Cote d'Azurre, jelesen Nizzába csak 1975-ben látogatott először. Majd 1979-ben és 1982-ben még két alkalommal sikerült Nizzában hosszabban tartózkodnia. Ezt az időt alaposan kihasználta és felkutatta a város összes művészeti vonatkozású emlékhelyeit, nem feledkezve meg természetesen a magyar vonatkozásokról sem. A magyar olvasó számára természetesen a legérdekesebb a kötet utolsó nagy fejezete, melyet a szerző az Azúrpart magyar vendégeinek szentelt. Kisfaludy Károllyal kezdi a sort, akit az olajos Provence „első magyar turistájának" nevez, majd folytatja az 1848-as menekült nemeskéri Kiss Miklóssal, Mednyánszky Cézárral és Jókain, Zichy Mihályon, Justh Zsigmondon, Ady Endrén keresztül József Attiláig és még tovább, a cannes-i filmfesztiválon részt vevő Déry Tiborig. A szerző előadásmódja mindvégig lebilincselő, a hírességek neveivel túlzsúfolt oldalakon szinte eltévedünk a humoros anekdoták és meglepő történetek szövevényében. Csóra Karola Bajza József elfeledett írásai. Közzéteszi Fenyő István. Magvető Kiadó, Budapest, 1984. 2021. (Nemzet és emlékezet) Bajza 1832-ben egyéb munkái mellett magára vállalta a Társalkodó szerkesztését is, mely Széchenyi Jelenkor című politikai újságjának kulturális melléklapjaként jelent meg. Fél éves szerkesztői tevékenysége idején egész kis kötetre való cikket írt a lapba. Ezeket, bár név nélkül jelentek meg, emlegette itt-ott a Bajza-szakirodalom (Radics Ferenc, Szűcsi József), jelentőségüket azonban senki sem ismerte fel, s mindeddig egyetlen kiadás sem közölte őket újra. A cikkeket, amelyeket Fenyő István most megjelenésük sorrendjében rendezett kötetbe, témájuk szerint két csoportra oszthatjuk: történelmi és politikai, illetve irodalomtörténeti és kritikai kérdésekkel foglalkozóakra. Az elsők között olvashatunk nagy uralkodók és államférfiak életéről és jeles cselekedeteiről (pl. Nagy Sándor és Caesar, Peel Robert, Washington), találhatunk közöttük amerikai útibeszámolókat (pl. Jefferson sírja), híradásokat különböző európai államok viszonyairól (pl. Egy tekintet Nagy-Britanniára, Norvégia, Párizs), keserű anekdotát a felosztott Lengyelország életéből (A szerencse játékai egy