Hungarológiai Értesítő. VIII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1986)

Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1984

toknak. 1978-ban látott napvilágot egy antológiája, mely a magyar írók, költők több évszázadra visszanyúló Párizs iránti rajongásának gyűjteménye (A magyar Párizs). A két ország kulturális kapcsolatainak témakörében íródott az Arpadine (1980), a történelem során adódott együttműködéseinket dokumentálja az Ego sum Gallicus captivus, a Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlékezései (1980), és éle­tében utolsóként megjelent könyve, a Tramontana, mely a Magyar önkéntesek Fran­ciaországban alcímet viseli (1984). Jelen kötet egy másik, korábbi vállalkozásához kapcsolódik. Az Azúrország mintegy kiegészítője ugyanis a párizsi művésznegyedek világát bemutató Montmartre (1967), Montparnasse (1969), és Quartier Latin (1971) címeket viselő trilógiának. Míg az írót Párizshoz és Franciaország egyéb vidékeihez több évtizedes ismeret­ség fűzte, addig a Cote d'Azurre, jelesen Nizzába csak 1975-ben látogatott először. Majd 1979-ben és 1982-ben még két alkalommal sikerült Nizzában hosszabban tar­tózkodnia. Ezt az időt alaposan kihasználta és felkutatta a város összes művészeti vonatkozású emlékhelyeit, nem feledkezve meg természetesen a magyar vonatkozá­sokról sem. A magyar olvasó számára természetesen a legérdekesebb a kötet utolsó nagy fejezete, melyet a szerző az Azúrpart magyar vendégeinek szentelt. Kisfaludy Ká­rollyal kezdi a sort, akit az olajos Provence „első magyar turistájának" nevez, majd folytatja az 1848-as menekült nemeskéri Kiss Miklóssal, Mednyánszky Cézárral és Jókain, Zichy Mihályon, Justh Zsigmondon, Ady Endrén keresztül József Attiláig és még tovább, a cannes-i filmfesztiválon részt vevő Déry Tiborig. A szerző előadásmódja mindvégig lebilincselő, a hírességek neveivel túlzsúfolt oldalakon szinte eltévedünk a humoros anekdoták és meglepő történetek szövevé­nyében. Csóra Karola Bajza József elfeledett írásai. Közzéteszi Fenyő István. Magvető Kiadó, Budapest, 1984. 202­1. (Nemzet és emlé­kezet) Bajza 1832-ben egyéb munkái mellett magára vállalta a Társalkodó szerkesz­tését is, mely Széchenyi Jelenkor című politikai újságjának kulturális melléklapja­ként jelent meg. Fél éves szerkesztői tevékenysége idején egész kis kötetre való cik­ket írt a lapba. Ezeket, bár név nélkül jelentek meg, emlegette itt-ott a Bajza-szak­irodalom (Radics Ferenc, Szűcsi József), jelentőségüket azonban senki sem ismerte fel, s mindeddig egyetlen kiadás sem közölte őket újra. A cikkeket, amelyeket Fenyő István most megjelenésük sorrendjében rendezett kötetbe, témájuk szerint két cso­portra oszthatjuk: történelmi és politikai, illetve irodalomtörténeti és kritikai kér­désekkel foglalkozóakra. Az elsők között olvashatunk nagy uralkodók és államfér­fiak életéről és jeles cselekedeteiről (pl. Nagy Sándor és Caesar, Peel Robert, Washing­ton), találhatunk közöttük amerikai útibeszámolókat (pl. Jefferson sírja), híradásokat különböző európai államok viszonyairól (pl. Egy tekintet Nagy-Britanniára, Norvégia, Párizs), keserű anekdotát a felosztott Lengyelország életéből (A szerencse játékai egy

Next