Hungarológiai Értesítő. XII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1990-1993)

Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet 1988

48 Az író irodalmi hagyatékát mára már méltóképpen becsüli az irodalom­történet, de népműveléssel kapcsolatos úttörő tevékenységét ilyen részletességgel még nem tárta fel senki, mint Gálos Magda. E munkában felhasználta Justh kéziratos hagyatékának minden fontos dokumentumát, s érdekesen írja le a külföldön kiművelt arisztokrata ifjú szervező tevékenységét: művészetpártoló kör létrehozását (Műpártoló Egyesület néven működött egy rövid ideig), a pesti szalonokra vonatkozó terveit, az irodalmi lapok színvonalának emelését célzó elgondolásait. Terveiről leveleiből értesülhettek nemcsak barátai, de most az utókor is. A század végén egyre több időt töltött falujában, a parasztok között (Szabad-Szenttornyán), bekapcsolódott az Olvasókör munkájába, majd paraszt­színházat szervezett. A tanulmány ennek a kezdeményezésnek szenteli a legna­gyobb teret, s a már eddig tudott, ismert tényeket, adatokat újabbakkal egészíti ki a levelezésen kívül az 1975-ben előkerült Album néven említett gyűjtemény alapján. Részletesen beszámol az összes bemutatóról, azok visszhangjáról, a szí­nészekről, a rendezésről, díszletekről, jelmezekről, a közönségről, az előadások kritikájáról, az író által meghívott vendégek élményeiről. Érinti Justh azon tö­rekvéseit is, amellyel a franciáknak kívánta a magyar kultúra egyes eredményeit bemutatni. A tanulmányt a Justh-filológia értékes részét alkotó 112 jegyzet egészíti ki és korabeli fotók illusztrálják. R. T. O. Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában a pesti könyvnyomtatás első száz évében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 1151. A nagynevű és elhivatott tudománytörténész „emichi ajándékot" nyújt át hű­séges olvasóinak a Váci utcai Akadémiai Könyvesbolt újjászületése „ürügyén": az elhíresült pesti sétálóutca könyvkereskedőinek, kiadóinak, könyvnyomtatóinak első száz éve históriáját dolgozza föl nagy erudícióval, élvezetes „csapongással", gazda­gon dokumentálva. Ahol az lehetségesnek látszott - levéltári forrásokra támaszkod­va -, tévhiteket oszlat el, vagy éppen érdekes nóvumokat hoz napvilágra. A török kiűzése utáni időktől követi a históriát, s 1748-tól a magyar könyvkultúrában oly jeles helyet kiérdemelt neveket követ útjukon, mint Mauss, Weingand, Kilián, Hart­leben, Lampel, Eggenberger, Trattner, Wigand Ottó, Heckenast Gusztáv. Egyet­érthetünk a szerzővel abban, hogy ez az egyetlen utca nemcsak a pesti könyvkeres­kedelem ringatója, „de a hazai művelődéstörténet nagy titkainak tudója" is. A haza e jeles férfiainak könyv- és zeneműkatalógusai is lehetnek izgató olvasmányok a kultúra búvárlója számára, de érdekes bepillantani a 18. század könyvkereskedőkre vonatkozó paragrafusaiba is. Legendaoszlató sorokat szentel a szerző a cenzorok (vagy egyes cenzorok) műveltségének, tevékenységének. (Verseghy és Horváth Mi­hály is folyamodott budai cenzorságért!) Ugyanakkor - az érem láthatóbb oldala -mai „könyvesek" idegeit is borzolhatnák azok az akciók, amikor a cenzori testület

Next