Hungarológiai Értesítő. XII. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1990-1993)

Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet 1988

fölkent tagjai tiltott könyvek után szaglászva riogatták a kereskedőket Pest-szerte. Ezek hatására (is) hagyta el a várost a Kazinczyval levelezésben álló, Kisfaludyt, Wesselényit, Széchenyit kiadó Wigand Ottó. A könyvkereskedelmi, nyomdászattör­téneti, kiadói adatok mellett gazdag irodalmi, kultúrtörténeti, de város- és építészet­történeti sétára is invitálja Gazda István a tisztelt olvasót. A mutatók, a gazdag irodalom, a jegyzetek további olvasásra ösztönözhetnek, az illusztrációk, fotók dokumentumai pedig segítenek, hogy „látva lássunk", bepil­lantsunk e históriai körbe. Baricz Zsolt Gregorius Gyöngyösi: Vitae Fratrum Eremitarum Ordinis Sancti Pauli primi eremitae. Ed. Franciscus L. Hervay. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 252 1. (Bibhotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series nova. Tomus XI.) Thuróczy János Chronica Hungarorums­ példáját követve (?) Gyöngyösi Ger­gely munkája is először magyar fordításban jelent meg, s csak ezután készült el a kritikai szöveget közlő kötet. Ebben az esetben ez ugyan nem okoz nagyobb gondot, hiszen a fordítás arról a Budapesti Egyetemi Könyvtárban lévő másolatról készült, amely a kritikai kiadás alapja is lett. Általánosságban azonban nem igazán üdvöz­lendő a jelenség. Az előszó, amelyben Hervay Ferenc a pálos rend XVI. századig tartó törté­netének tömör vázlatát, Gyöngyösi életrajzát, műveinek ismertetését és a kritikai kiadás során alkalmazott szövegfilológiai elveket foglalta össze, ezúttal - a sorozat többi kötetétől eltérően - nem latinul, hanem németül jelent meg. Helyesen. Valljuk meg, a latin előszót íróján kívül alig olvassa el valaki, s nemzetközileg is használha­tóbb a könyv, ha kísérőszövegei vitágnyelven íródtak. Gyöngyösi Gergely (1472-1545) a pálos rendbe Szombathelyi Tamás pri­orsága idején lépett, Lórántházi István priornak pedig már titkára volt. 1512-től 1519-ig Rómában élt, tökéletesítette tudását, megírta műveinek egy részét (Epi­toma, Directorium). Hazatérte után 1520-1522-ig rendfőnök volt, s ekkor gyűjtötte össze fő műve, a Vitae Fratrum forrásanyagát. Munkássága az eddig említettnél persze jóval gazdagabb, hiszen rendi jegyzéket (Inventarium) és jogi munkákat is írt. Irodalomtörténeti értéke elsősorban a most kritikai kiadásban megjelent élet­rajzgyűjteményének, illetve rendtörténetének van. Elemzői (Horváth János, Tarnai Andor, V. Kovács Sándor, Sarbak Gábor) kiemelik, hogy Gyöngyösi szemléletében eltér a középkori hagyománytól, maga a választott műfaj, de főként annak megva­lósítása - s ezen belül is Szombathelyi Tamás portréja - határozottan humanista vonásokat mutat. Gyöngyösi humanista műveltséggel, felkészültséggel figyeli rend­jét, ugyanakkor belülről, közéjük tartozóan. A mostani kritikai kiadás többet ad egy XVI. századi szerző megítélhetőségé­nél és megítélésénél. A hazai és az európai művelődéstörténet fontos fejezetének fő forrása, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend első háromszáz évének története.

Next