Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. Budapest – Szeged (1993)
I. Eszmék és technikák áramlása Európából Magyarországra — Magyarországról Európába (gazdasági, társadalmi folyamatok, politikai mozgalmak, szellemi áramlatok kölcsönhatásai) - Tatár Mária Magdolna: Björnstjerne Björnson és szlovák informátorai: mi történt Csernován?
Zoltán szolgabíró és egy polgári tanú, egy állatorvos. A nép odatódult a kocsik közé, megragadták a lovak szerszámait és a küldöttséget nem engedték tovább menni. A csendőrség először utat akart nyitni, majd, miután a nép életveszélyesen fenyegető felkiáltásokkal és kövekkel megtámadta a kocsikat és az azokon ülőket, a csendőrök körülvették a kocsikat, közben tót (szlovák) nyelven figyelmeztették a tömeget, hogy ne kelljen lőfegyvert használniuk. Egy Uhlina nevű kiszolgált tisztiszolga azonban biztatta a népet, hogy ne féljenek, mert a csendőröknek csak vaktöltényeik vannak. A kődobálás közben folytatódott, két csendőr, a szolgabíró és Fischer plébános részint a kövektől, részint botütéstől megsebesült. Az egyik csendőr szuronyát megragadták (nyilvánvalóan megpróbálták lefegyverezni), egy másikkal birkóztak már, amikor a csendőrőrs vezetője, Ladiczki János egyes tüzet vezényelt, kimondottan a kődobálókra. A csendőrök összevissza lövöldözve 24 lövést adtak le, volt aki ötször lőtt, volt aki egyszer. Valódi, szervezett sortűz tehát nem volt. A leginkább szorongatott Klimó őrsvezető adta le a legtöbb lövést, ötöt, sőt tárat is cserélt. Kilenc halott és 14 sebesült esett áldozatul, akikből még négy meghalt. A hivatalos vizsgálat szerint egyetlen csendőr se lőtt a levegőbe. A tömeg szétfutott, mielőtt a lövésekre futva közeledő templomőrség odaérkezett volna. A polgári személyek azonnal visszavonultak a városba, ahonnan Pereszlényi szolgabíró két orvost hozott a közben az iskolaépületben elhelyezett sebesültekhez. A vizsgálat megállapítása szerint a fegyverhasználat elkerülhetetlen volt, s nemzetiségi megtorlásnak már azért sem tekinthető, mert a tüzet parancsoló járásőrmester és még négy csendőr a hatból (tehát összesen öt a hétből) tót (szlovák) nemzetiségű volt. Ugyanakkor enyhe rosszallás érezhető ki a jelentésből, mely szolgálati és nem politikai céllal készülvén, nem nyilatkozhatott az ellenszegülést kiváltó előzetes rendelkezésekről. A jelentés elmarasztalja a hatóságokat is, akik nem gondoskodtak magasabb szintű parancsnokságról, s a bonyolult helyzet megoldását egy őrmester ítélőképességére bízták, a nagy területért felelős, túl kevés emberrel rendelkező parancsnokságot pedig egy főhadnagyra. Mint látjuk, az eset leírásában lényeges eltérések vannak, már a konkrét számokban is. Ezekhez további megjegyzéseket kell fűznünk. Először is, a római katolikus egyházi jog a templomok felavatásának két módját ismeri: a szentelést és a megáldást. Templomot csak püspök szentelhet, a megáldást azonban más pap is elvégezheti. Új oltárt azonban csak püspök szentelhet fel. Ha tehát a csernovai templomnak új oltára volt,ami új templom esetében csak akkor kerülhető el, ha egy régi oltárt kaptak valahonnan), akkor semmiképpen sem kerülhették el a püspök látogatását. Továbbá kizárt dolog, hogy a megáldást a püspök egy simónia gyanúja miatt szuszpendált, politikailag kontroverzális, két évi államiegyházra ítélt plébánosra bízza. Bár mind a katolikus egyház, mind az állam hagyománya-