Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. Budapest – Szeged (1993)

I. Eszmék és technikák áramlása Európából Magyarországra — Magyarországról Európába (gazdasági, társadalmi folyamatok, politikai mozgalmak, szellemi áramlatok kölcsönhatásai) - Tatár Mária Magdolna: Björnstjerne Björnson és szlovák informátorai: mi történt Csernován?

TATÁR MÁRIA MAGDOLNA (Oslo) Bjomstjerne Bjomson és szlovák informátorai: mi történt Csernován? Most, amikor a peregrináció segítségével Európa népeivel létesített kapcsolatainkról tanácskozunk, a Norvégiából érkezett résztvevő nem be­szélhet sem magyar peregrinusokról — hisz Norvégiát, egyetem híján, ezek nem látogatták —, sem Magyarországra látogató norvég utazókról, mert ők meg elsősorban a tengerparti országokat keresték fel. Van azonban egy igen szomorú és sajnálatos ügy, mely a norvég—magyar kapcsolatokat szinte egyedül képviselte a század elején, ez pedig az 1907. október 27-i úgyneve­zett csernovai sortűz, melynek kapcsán az ekkortájt jobbára Rómában élő norvég író, a Nobel-díjas Bjomstjerne Bjomson heves sajtókampányt foly­tatott a nemzetiségeket elnyomó magyarság ellen. Ennyi év elteltével, a he­ves kifakadások lehántása után, s ami a legfontosabb, hiteles, korabeli do­kumentumok alapján, itt az ideje, hogy tárgyilagosan feltárjuk a tényeket és egyben illusztráljuk azt a magyar történetírásban sokat hangoztatott, de ke­véssé dokumentált tényt, hogy az első világháború előtt a nemzetközi köz­vélemény Magyarországot csak a nemzetiségek sajtójából, sőt propaganda­anyagából ismerte. Ezt különösen fontosnak tartom abban az esetben, ami­kor az esemény emléke élénken él, sőt megemlékezéseket tartanak annak életben tartására. Erre tehát nem vonatkozik Bibór megállapítása, a gyűlöl­ködés mögött igenis a „nagyon régi magyar elnyomás" eleven emlékei van­nak. Kétségtelenül kiélezett politikai légkör uralkodott a felvidék Rózsahegy nevű, mintegy 9000 lakosú, fonógyárral, két papírgyárral, egyéb iparral rendelkező városkájában, amelynek Csernovac egyik, körülbelül 5 kilomé­ternyire lévő külső kerületét képezte. 1906-ban a kedélyeket nagyon izgatta, hogy a szepesi püspök, Alexander Párvy, vagy magyaros, akkor hivatalos névhasználattal Párvy Sándor (1848—1919), aki 1904 óta volt püspök, si­mónia miatt felfüggesztette a súlyos ellentmondások között, marginális sza­vazati többséggel megválasztott Hlinka András­ (1864—1938) plébánost, aki csernovai parasztcsaládból származott, s a megye legelszántabb nemzeti­ségi politikusa volt. Ellene az állam is pert folytatott izgatás miatt, melynek folyamán (valószínűleg négy hétnél tovább tartó) vizsgálati fogságban ült. Két évi börtönre ítélték, de annak letöltése elől ismeretlen helyre távozott. Bár egyes kézikönyvek, lexikonok (pl. a holland lexikon) úgy tüntetik fel, hogy Hlinka ekkor és ettől folyamatosan több évig börtönben volt, ez téve­dés. Tonstad szerint Hlinka a csernovai események alatt előadókörúton volt. A püspök több névtelen levelet kapott, főleg Amerikából, ahonnan

Next