Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon III. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. Budapest – Szeged (1993)
III. Magyar nyelvészek külföldön — külföldiek Magyarországon - Nagy L. János: Értékek és változások Petőfi Sándor János szövegvizsgálataiban
NAGY L. JÁNOS (Szeged) Értékek és változások Petőfi Sándor János szövegvizsgálataiban . Mint közismert, Petőfi Sándor János irodalmi szövegek elemzésével kezdte pályáját. Az 1990-ben megjelent Szöveg, szövegtan, műelemzés című OPI-kötetében (szerk. E. Benkes Zsuzsa) az utószóban Bókay Antal így ír a strukturalizmus interpretációs felfogásáról: „Rendkívül jelentős volt benne, hogy ismételhető, ellenőrizhető és rendszerszerű tudományos eljárásokat vezetett be az addig olyannyira szubjektív műelemzésbe. Másrészt abból következően, hogy a nyelvi tárgyra nagy hangsúlyt fektetett, az irodalomtudományban egyre fontosabb szerepet kezdett kapni a nyelvészet és azon belül is a szövegelmélet. A klasszikus nyelvészeti elemzésnek azonban egy lényeges hiányossága volt: bármilyen tudományosan végezték is, érvénye éppen ott ért véget, ahol a műalkotások szövegének a többi szövegtől elkülönítő jellemzői kezdődtek. . . a nyelvészeti elmélet a szövegelmélettel, pszichológiával, mesterséges intelligencia elmélettel kibővíthető, azaz a formális elmélet rendezetten magába építi a szövegobjektum meghatározó jelentőségű kontextuális elemeinek a vizsgálatát is."(221.) 1.0. A strukturalista indulásról is, elméletének, kutatásainak fejlődéséről is maga Petőfi Sándor János ír igen világos, tömör összefoglalást. (Magyar nyelven: Szemiotikai szövegtan 1. 127—133., szerk. Békési Imre—Petőfi S. János.) 1966-ban írt, Művészet és kommunikáció című tanulmányától kezdve őt útja a kotextuális és kontextuális elemzést elkülönítő szövegelmélet kidolgozására vezette. Ez a TeSWeST koncepció igen hatásosnak bizonyult, de alkotója a 80-as évektől az explikatív interpretáció érdekében növelte teóriájának interdiszciplinaritás iránti igényét. A 80-as évek közepétől a szövegek felszíni organizációjának, az explicit jelentéshordozóknak a vizsgálata vezetett el a multimédiát is, dominánsan verbális humán kommunikáció elméletéhez: „Több mint két évtizedes szövegnyelvészeti/szövegelméleti kutatásaim ahhoz a meggyőződéshez vezettek, hogy egy adekvát letárolás csak egy olyan elméleti keretre vonatkozóan hajtható végre, amely (a) egyfelől mind az interdiszciplináris megalapozás, mind a szemiotika és kommunikációelmélet, mind a (szemantikai-pragmatikai) jelentés interpretáció elmélete szempontjából, (b) másfelől mind egy átfogóbb elmélet, mind az általa tartalmazott részelméletek szempontjából egyidejűleg lehet zárt és nyitott. I. . . A textológiai kutatás aspektusait tekintve, a véleményem szerint 'átfogóbb' elméletet én a multimediális humán kommunikáció szemiotikai elméletének nevezem, az adekvát módon lehatárolható elméletet pedig a do-