Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon III. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft. Budapest – Szeged (1993)

III. Magyar nyelvészek külföldön — külföldiek Magyarországon - Nagy L. János: Értékek és változások Petőfi Sándor János szövegvizsgálataiban

NAGY L. JÁNOS (Szeged) Értékek és változások Petőfi Sándor János szövegvizsgálataiban­ ­. Mint közismert, Petőfi Sándor János irodalmi szövegek elemzésével kezdte pályáját. Az 1990-ben megjelent Szöveg, szövegtan, műelemzés című OPI-kötetében (szerk. E. Benkes Zsuzsa) az utószóban Bókay Antal így ír a strukturalizmus interpretációs felfogásáról: „Rendkívül jelentős volt benne, hogy ismételhető, ellenőrizhető és rendszerszerű tudományos eljárásokat vezetett be az addig olyannyira szubjektív műelemzésbe. Másrészt abból következően, hogy a nyelvi tárgyra nagy hangsúlyt fektetett, az irodalomtu­dományban egyre fontosabb szerepet kezdett kapni a nyelvészet és azon be­lül is a szövegelmélet. A klasszikus nyelvészeti elemzésnek azonban egy lé­nyeges hiányossága volt: bármilyen tudományosan végezték is, érvénye ép­pen ott ért véget, ahol a műalkotások szövegének a többi szövegtől elkülö­nítő jellemzői kezdődtek. . . a nyelvészeti elmélet a szövegelmélettel, pszi­chológiával, mesterséges intelligencia elmélettel kibővíthető, azaz a formá­lis elmélet rendezetten magába építi a szövegobjektum meghatározó jelentő­ségű kontextuális elemeinek a vizsgálatát is."(221.) 1.0. A strukturalista indulásról is, elméletének, kutatásainak fejlődésé­ről is maga Petőfi Sándor János ír igen világos, tömör összefoglalást. (Ma­gyar nyelven: Szemiotikai szövegtan 1. 127—133., szerk. Békési Imre—Pe­tőfi S. János.) 1966-ban írt, Művészet és kommunikáció című tanulmányától kezdve őt útja a kotextuális és kontextuális elemzést elkülönítő szövegelmélet kidolgo­zására vezette. Ez a TeSWeST koncepció igen hatásosnak bizonyult, de al­kotója a 80-as évektől az explikatív interpretáció érdekében növelte teóriá­jának interdiszciplinaritás iránti igényét. A 80-as évek közepétől a szövegek felszíni organizációjának, az explicit jelentéshordozóknak a vizsgálata veze­tett el a multimédiát is, dominánsan verbális humán kommunikáció elméleté­hez: „Több mint két évtizedes szövegnyelvészeti/szövegelméleti kutatásaim ahhoz a meggyőződéshez vezettek, hogy egy adekvát letárolás csak egy olyan elméleti keretre vonatkozóan hajtható végre, amely (a) egyfelől mind az interdiszciplináris megalapozás, mind a szemiotika és kommunikációel­mélet, mind a (szemantikai-pragmatikai) jelentés interpretáció elmélete szempontjából, (b) másfelől mind egy átfogóbb elmélet, mind az általa tar­talmazott részelméletek szempontjából egyidejűleg lehet zárt és nyitott. I. . .­ A textológiai kutatás aspektusait tekintve, a véleményem szerint 'át­fogóbb' elméletet én a multimediális humán kommunikáció szemiotikai el­méletének nevezem, az adekvát módon lehatárolható elméletet pedig a do-

Next