A magyar művelődés és a kereszténység II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Rt. Budapest – Szeged (1998)
Nyelvünk és a kereszténység - Tóth Szilárd: Rovásírás és latin betűs írás a magyar művelődésben
sunkat. E sorok írója is e könyv révén került kapcsolatba a rovásírással, tanulmányai során először és utoljára az általános iskolában. Ezzel szemben talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyarság körében jelenleg a rovásírás lépett a cirill betű helyére, egy olyan helyre, amely ugyan rendkívül marginális, de a latin mögött mégis a második ábécé helyeként definiálható. A különbség a cirill betű és a rovásírás státuszában abban áll, hogy amíg az előbbi elsajátítása kötelező volt, ez utóbbit önként tanulják. Népszerűségük azonban hasonló: megítélésükben megoszlanak a vélemények. A „szocializmus" alatt csak kevesen sajátították el aktív szintig a cirill ábécét (és vele együtt az orosz nyelvet), a többség annyira nem tanulta, hogy bízvást állítható: manapság a magyar társadalomnak csak rendkívül kis töredéke tudná felismerni a cirill ábécé betűit. A rovásírást ma hasonlóképpen egy szűk kör tanulja, a többi ember idegenkedik tőle. Hasonlóság áll fönn e két írásrendszer között abban is, hogy mindkettő keleti írás, s mindkettő, túlmutatva önmagán, szimbólumértékkel is rendelkezik (a cirill esetében rendelkezett): amíg a cirill írás a többség számára az elnyomók által fegyverrel ránk kényszerített, szégyenletes jelent, addig a rovásírás a magyarság egy része számára a saját keleti nomád, ám dicső múltját jelképezte, illetve jelképezi. Habár a cirill írás magyarországi használatának feltérképezése nem tartozik dolgozatunk tárgyához, e fejezet kapcsán mégis érdemes idéznünk H. Tóth Imrétől néhány ide vonatkozó megállapítást: „A történeti Magyarországon nemcsak a glagolita ábécé volt használatos. Ismeretes volt a cirillica is. Úgy tűnik, a magyar királyi kancelláriából is kerültek ki esetenként cirillicával lejegyzett oklevelek, így pl. a dubrovniki állami levéltárban őrzik Mátyás király 1465-ben kiállított, fia Alessandro ottani apátnak adott gyorsírású oklevelét. A konstantinápolyi Szeráj őrzi Báthory János vajdának egy török hadvezérhez küldött levelét, amely 1482-1489 között keletkezett. Ismeretes I. (Zápolya) János magyar király három cirill betűs levele is, amelyet 1537-ben Nagyváradon írtak."20 A magyarság ma szinte kizárólag a latin betűs írást használja a magyar nyelv írásbeli rögzítésére. Ennek ellenére az utóbbi években láthatólag felerősödött a rovásírás használata, ha ez nem is lépte át a sporadikus, korlátozott terjedelmű és alkalmankénti használat küszöbét. Nagy szerepet szán a rovásírás népszerűsítésének és gyakorlati alkalmazásának a - csak kevesek által olvasott - Napkelet című budapesti folyóirat, amely rendszeresen közöl egy-egy rovásírásos keresztrejtvényt. E folyóirat címlapján a lap címe latin betűkkel és rovásírással is olvasható. A Kötött Kéve című folyóirat, valamint alkalmi kiadványok, főképp könyvek jelentetnek meg címoldalukon és főszövegükben rovásírásos passzusokat. A rovásírás tanulását is célozzák a Magyar Nemzeti Múzeumban másfél évtizede működő Történeti Játszóház keretében tartott szakköri foglalkozás H. Tóth, 161-162.