Fenyvesi Kristóf szerk.: ÁTMENET ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉG • Magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban / VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Kolozsvár, 2011. augusztus 22-27.
ÁTMENET ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉG AZ IRODALOMTUDOMÁNYOKBAN
„A forma artisztikuma” él, ahol nemrég elveszített lánygyermekét látja a tündérek között. Az Ezerkilencszáznegyvennégy című Sánta-novellában is fontos emlékkeretező funkcióhoz jut az ablak: „Édesanyám az ablakban ült. Észre sem vette, hogy beléptem az ajtón”21 Visszatérve a Tündérvilágra: „Nézett messzire az ablakon keresztül, mert velünk szemben se ház, se kerítés nem állta az utat, és el lehetett látni a hegyek tetejéig”;22 és végül: „Nézte az ablak mögött táruló világot”(Téli virágzás, 28.). Az ablak világába merült tekintet fellelhető még a Föld, csillag című novellában is: „Igyunk...–, de csak tartja a kezében, s ott marad szeme az ablak világában”.23 Az Emberavatást az első kötetbeli szereplésekor megelőzi az Örökség 24 című írás. Ez több szempontból is figyelemre méltó lehet a későbbi referenciális kapcsolóelemek miatt. Talán kissé erőltetettnek tűnik első hallásra, de idevághat, hogy kiderül a műből például az, hogy az apa épp az ablakos mesterséget tanulta ki. Az átmenetet az Örökségből az Emberavatáshoz az anya alakja adja meg, aki itt is, mint a Tündérvilágban, kinéz az ablakon. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Manfred Jahn: Windows of focalization, 1996 narratológiai aspektusból vizsgálja az ablakot mint fokalizációs metaforát: „A narrátor számára tárulhat fel a fokalizáció ablakként, hiszen ő az, aki engedi szereplőjét látni... Az olvasó tehát csak mint vakablakot látja a fokalizációt, egy olyan külső pozícióból, ahonnan látszik az ablakszerűség maga, de az ablak mint áttetszőség már nem. Az áttetszőség csupán egy belső szemlélet számára lehetséges. Pedig az ablak általában nem a saját anyagiságában érdekes, hanem éppen áttetszőségében”25 – fogalmaz Jahnt értelmezve Ferencz Anna.) Saját hangkeresése Ha fel akarjuk idézni emlékezetünkben az Emberavatást, a novella cselekménye dióhéjban a következő: a gyermek Ferike első fizetését viszi haza a családnak, de előtte a keresetéből tepertőt, vajat és kenyeret vásárol. Amikor 21 SÁNTA Ferenc: EzerkilencszáznegyvennégyVD, Téli virágzás, Magvető, Budapest, 1956, 103. 22 A továbbiakban az idézeteknél Sánta Ferenc Isten a szekéren című novelláskötetének szövegeit használom: SÁNTA Ferenc: Isten a szekéren. Válogatott novellák, Szépirodalmi, Budapest, 1970. Téli virágzás, 28. 23 SÁNTA Ferenc, Föld, csillag, 140. 24 SÁNTA Ferenc, Örökség ,00, Téli virágzás, i. m. 25 FERENCZ Anna, A fokalizáció mint (vak)ablak. Elbeszélés és fokalizáció viszonya Krúdy Gyula Asszonyságok díja című regényében . Retorika és narráció, Gondolat Kiadó, Budapest, 2007.