A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 4. XIX. évfolyam (XLIX) 2018

Matuska Ágnes: Változó reneszánszképek a kulturális fordulat után (Egy irodalomtörténeti fejezet margójára)

Matuska Ágnes: Változó reneszánszképek a kulturális fordulat után A „kulturális diskurzus” tehát átveszi a kevésbé rugalmas és konkrétabb elképzelésnek, a világkép fogalmának a helyét, magyarázó ereje viszont hason­ló. De Grazia azzal folytatja gondolatmenetét, hogy amikor a világkép fogalma lecserélődik, és divatosabb kifejezések váltják fel, például „a reprezentációk rendszere”, „kognitív térképek” vagy „képzeleti konstrukciók”, elgondolkod­hatunk azon, vajon „elképzelhető-e, hogy a múltról való gondolkodásunkban az ideológia lecserélte a világképet”. Nehéz eldönteni, hogy az idézett mondatban rejlő játékos kétértelműség mennyire szándékos. Nyilvánvaló, hogy a világ­kép fogalmát lecserélő kifejezések, amelyek bizonyos szempontból szinoni­mákként működnek, olyan szerzők által használatosak, akiket érdeklik a múlt diskurzusait meghatározó ideológiai konstrukciók - de Grazia lábjegyzeteiben Ab­russer, Geertz és Zizek nevét olvashatjuk (de Grazia 1997,21). Van ugyan­akkor a mondatnak egy másik jelentése is, amely szerint az ideológiák megha­tározzák a múltról való gondolkodásunkat - és egy irodalomtörténet megírása esetében talán éppen ez az utóbbi jelentés a meghatározóbb. Egy szigorúan vett újhistorista paradigmában például paradox módon szinte elképzelhetetlen­né válik az irodalomtörténeti narratíva, egyrészt a diakrón elemzés jellemző kerülése, másrészt pedig az irodalmi és a nem irodalmi szövegeket elválasztó különbség megkérdőjelezése miatt (cf. Drakakis-Fludemik 2014, 500). Még nyilvánvalóbban vonatkozik de Grazia mondatának második, talán nem szán­dékolt jelentése arra az angol irodalomtörténeti munkára, amelynek Az angol irodalom magyar története kurrens alternatívát kíván nyújtani, nevezetesen a hetvenes évek óta egyetlen magyarul írt angol irodalomtörténetre, a Szenczi-féle műre (1972), amely egyúttal nagyszerű kiindulópontot nyújt a múlttal kapcso­latos elképzeléseink ideológiai beágyazottságáról való gondolkodáshoz.­ Az a fordulat, amely a reneszánszról alkotott képet Magyarországon alapjaiban átformálta, és a kulturális fordulat hatásának befogadását előkészítette, maga a rendszerváltás volt. A korban írt összes tudományos műhöz hasonlóan a Szenczi által szer­kesztett kötet is magán viseli a korszakot meghatározó ideológia jellemzőit, itt azonban az előszóban szokásos obligát Marx- és Engels- idézetek és­­tisz­teletkörök beillesztésének olykor cinikus hagyományához képest másról van szó. Az angol reneszánsz ugyanis Marx saját írásaiban is központi szerepet kap: ebben a korszakban látta egyrészt a kapitalizmus kialakulásának kezdet . Ezen a ponton érdemes lehet Hayden White „cselekményesítés” (employment) terminusára gondolnunk, amellyel a múltat elmesélő és a bemutatott képet egyben alapvetően meghatározó narratívák műfajára utal (White 1973, X). 78

Next