Hunnia, 1991 (15-26. szám)
1991 / 17. szám - Csernohorszky Vilmos írása
települni vágyókat fejősteheneknek és megkopasztani való balekoknak tekinti ez az állam, akkor minden emóció és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az emigrációt, de az egész nyugati magyarságot is, jól arcára ejtették. Stirling György helyesen hangsúlyozta, hogy az emigráció nem előnyökért, nem jutalomért vagy elismerésért tette, amit négy és fél évtizeden át tett. Nem is tehette, mert senki sem hitte, hogy a változás még életében be fog következni. Mint ahogy ez sokakkal meg is történt. Talán ők jártak jobban. Nem kellett megélniök, hogy ki távol sír e nemzeten, megutálni is kénytelen legyen. Persze nem a nemzetet, hanem ezt az adminisztrációt, ezt az új elitet. Amelyet osztályozva szinte nem is tudja az ember, mi ellenszenvesebb és visszataszítóbb: a népiek átlátszó sumákolása, vagy az urbánusoknak most már leplezetlenül nemzetgyalázásig is fajuló arroganciája, és az elmúlt 45 év hagyománya szerint a viaskodás közöttük a pozíciókért. Hiszen ezt művelték négy és fél évtizeden át minden szinten és minden vetületben, miközben frontvonalaik közül kipusztult a középosztály, megsemmisült a polgárság, lezüllött az értelmiség, proletárrá vedlett a munkásosztály és földönfutóvá vált a parasztság. Az ország pedig történelmünk legnagyobb és legmélyebb válságába süllyedt, most pedig a kormányozhatatlanság, a káosz és az anarchia örvényének szélére érkezett, ahol már csak a milliók önfegyelme akadályozza még ideigóráig a robbanás bekövetkeztét. Nem csoda, ha több barátom most bánta meg, hogy nem emigrált. Mert - mind mondják - azelőtt vigaszként mindent rá lehetett fogni az oroszokra és a kommunistákra. De most kikre? Pláne, ha komolyan vennénk azt az aforizmát, hogy demokráciában minden népnek olyan kormánya van, amilyent megérdemel. Száz szónak is egy a vége: nemcsak a néppel, hanem az emigrációval is jól kibabráltak. Erre erkölcsileg nincs sem mentség, sem magyarázat. Amíg ez így marad, „addig a miniszterelnök úr nemzetiszínű kijelentései csak színes frázispufogtatások maradnak" - írta Linka Márton Melbourneből az Élet és Irodalomnak küldött és ott közölt levelében. Stirling szerint „nem elég, hogy Antall József 15 millió magyar miniszterelnökének tartja magát. A kör csak akkor lesz teljes, ha mi, a nyugaton élő kétmillió is kormányfőnknek érezzük őt". Azt hiszem, ettől a történtek után egyelőre akár el is tekinthetünk. Az emigráció bizalmat előlegezett ennek a kormánynak. Ezt bármelyik pillanatban meg is vonhatja. Nagy gondot nem fog okozni. Eddig is megvoltunk miniszterelnök nélkül, ezután is megleszünk valahogy. Sőt ez annál is könnyebb lesz, mivel a jelenlegi átmeneti korszak átmeneti politikájával az emigráció most már úgysem azonosíthatja tovább magát kritika nélkül, mert akkor szembekerül a szenvedő és nélkülöző tömegekkel, a becsapott és rászedett néppel. Az emigrációnak a magyar néppel és a nemzettel kell azonosulnia továbbra is, mint négy és fél évtizeden át mindig. Nem pedig rendszerekkel vagy kormányokkal, mint némelyek itt-ott tették és teszik. A nép most már minden jel szerint nem fogja sokáig tűrni, hogy 1956 magyar forradalmát ellopják, az államot végképpen dilettáns karrieristák vagy nemzetellenes, pszichopata anarchisták kezére játsszák, hogy az országot tönkretevő kommunisták a markukba nevetve élvezzék átmentett lopott vagyonuk busás gyümölcseit az általuk zsákutcába vitt nép szeme láttára, és külföldön még rasszista uszítást is folytassanak Magyarország ellen, hogy felbérelt hazaárulók is részt vehessenek az ország irányításában, hogy Budapest Közép-Európa Bangkokja, az ország rabló, betörő, gyilkos maffiák szabad vadászterülete, a pornográfia, a prostitúció, a kábítószercsempészés paradicsoma, hazánk Moszkva után a spekulációs banktőkével dolgozó Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap megnyomorítottja legyen, hogy a magyar nép és utódai fizessenek a rabló nyugati finánctőkének azért, mert hiteleikkel hozzájárultak a kommunizmus agóniájának meghosszabbításához. Nem törlesztést és kamatokat érdemelnének, hanem a kommunizmus tettestársaiként felelősségrevonást. Ez lényegében a jelenlegi adminisztráció alig egy éves mérlege. De gyülekezik már a szekértábor, hogy befejezze 1956 mindmáig befejezetlen, de befejezendő és be is fejezhető forradalmát. Hazai vélemények szerint ezt az országgyűlést a nép rövidesen le fogja váltani. Úgy tűnik, annyi idejük már semmiképpen sincs, mint amennyi a tavalyi választások óta eltelt. Akármint is lesz, ahhoz nem férhet kétség, hogy az idő és a történelem eddig is a jelenkori magyar emigrációt igazolta. Ezután is őt fogja. Ezért rá is vonatkozik, amit Kossuth az 1849- es emigrációról írt. „Azon elismeréssel tartozik a magyar emigrációnak a történelem, hogy a haza iránti hivatásának híven megfelelt, kötelességeit becsületesen teljesítette. Sőt állíthatom, hogy a magyar emigráció tevékenysége nem volt befolyás nélkül még a viszonyok azon fordulatára sem, melyet otthon új alkotmányos korszaknak neveznek." Még kevésbé lesz hatás nélkül a körülmények azon alakulására, mely a jelenlegi átmeneti korszakot fogja követni. Ha továbbra is hű marad önmagához, elveihez, eszméihez és a magyar néphez. Csernohorszky Vilmos (Neuburg-Domu) HUNNIA 15