Hunnia, 1994 (50-61. szám)

1994 / 54. szám - II. Rákóczi Ferenc imádsága a Hazáért, nehéz időkben

ra nem vehetett részt a mentési munkálatokban, de feltehette, hogy az öt csónakban elhelyezke­dett legénységnek sikerült megmenekülni, annyival is inkább, mert a tenger egészen nyu­godt volt. Trapp sorhajóhadnagy azzal fejezte be elbe­szélését, hogy a búvárhajó legénysége csodálatra méltó magatartást tanúsított a vakmerő vállalko­zás végrehajtásának izgalmas perceiben. így süllyedt el a büszke francia páncélos cirká­ló, amely a háború kitörése óta több társával együtt a cattarói-öböl előtt és a szomszédos vize­ken operált. Az öt csónakon menekülő legénység legnagyobb részét az „Eritrea" olasz tengerésze­ti szállítógőzös vette fedélzetére és az így meg­mentett 136 francia tengerészt Siracusában tette partra. A menekültek előadása szerint a „Leon Gam­­betta" tisztjei a hajó süllyedésekor a parancsnoki hídon gyűltek össze és az utolsó pillanatokban, amikor már-már összecsaptak a hullámok a fejük fölött, harsányan, halálra szántan kiáltották:­­ Éljen Franciaország! A kiáltást a tenger moraja némította el. A csatahajó nyomtalanul eltűnt a tenger fene­kén. Még napok múlva is föl-fölbukkant a ka­tasztrófa színhelyén egy-egy francia matróz vagy tiszt holtteste. Olasz hajósok halászták ki és a szokásos katonai pompával temették el a tengeri hadjárat áldozatait a castrignanoni temető nyu­galmat adó földjében. Az olasz hadüzenet átadásának éjszakáján a monarchia flottája bravúros támadást vitt végbe Olaszország keleti partvonala ellen. A nyár folyamán, július 18-án az U-4 jelzésű búvárnaszádunk, amelynek parancsnoka Singula sorhajóhadnagy volt, elsüllyesztette a „Giuseppe Garibaldi" nevű olasz páncélos cirkálót. Három nagy csatahajónak az elsüllyesztése, meg az olasz partvidéknek a tengerről való bom­bázása arról győzte meg az antant hajóhadat, amelyet most elsősorban a Dardanellák ostroma kötött le, hogy nincs keresnivalója az Adria vi­zein. A francia flotta angol segítségével együtt jobbnak látta az Adriai-tenger bejáratához, az Ot­­rantói-szoroshoz levonulni, és ezt a bejáratot biz­tosítani a magyar-osztrák flotta esetleges kitöré­sei ellen. 1915 tavaszán és nyarán tengeri haderőnk tel­jes mértékben biztosítani tudta a monarchia ural­mát az Adriai-tengeren. Dicsőség, diadal szegődött társul a központi hatalmak fegyvereihez, szárazföldön és tengeren egyaránt. A napsugár mintha csak a végső győzelem, a közeledő béke színes virágait bontogatta volna. A virágok illatoztak, kábítottak, szédítettek, a legszebb reményekkel kecsegtettek. Bárcsak adná az Isten, hogy a reménynek ezek a gyönyörűséges virágai gyümölccsé érlelődje­nek!... II. Rákóczi Ferenc imádsága a hazáért, nehéz időkben Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledke­zett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörve gőgjét, amint a büntetés­ ,­ben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki. Bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat. Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól. Mindazáltal, ó Uram, tekintsd a nyomorúság ez ör­vényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád fel­síró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tü­­zét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, a balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzése­id útján haladjanak. Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösé­vel, óvd meg az ellenségnek cseleitől s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készület­­lenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyve­rek golyóit, s valamint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén. Add végül, Urunk, legkegyelmesebb Atyánk, hogy felvétetvén népeid kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalom­ban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy ki­szabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki a Szenthá­romságban veled él és uralkodik mindörökkön örökké! Ámen. HUNNIA 31

Next