Hunnia, 1996 (74-85. szám)
1996 / 78. szám - Imaoka Dzsiucsiro: Japán a kisebbségek védője és a turáni népek barátja
HUNNIA Közös vér - azonos hivatás Japán a kisebbségek védője és a turáni népek barátja A francia forradalom felszabadította az egyént. Az ipari forradalom szabaddá tette a létért való küzdelmet. Az orosz-japáni háború után, Japán győzelme minden elnyomott fajban felébresztette a szabadság utáni vágyat. A világháború előmozdította a szociális revolúciót, amelynek jelszava a kapitalizmus alól való felszabadulás lenne. A japáni-orosz háború alkalmával japán népe örült az egymást követő győzelmeknek, de még jobban örvendtek ennek az egyelőre még háttérbe szorult és a „fehér veszedelem"-től szenvedő népek. Különösen az oroszoktól elnyomott számtalan kis turáni néptörzs és a lengyelek, az angolok igájába fogott hinduk, perzsák, birmaiak, malájiak stb., az amerikaiak miatt elégedetlenkedő négerek, indiánusok, mexikóiak stb. Ezt a tényt még ma is tapasztaljuk mi japániak világ körüli utazásaink alkalmával. 1922 májusában, amikor Chicagóban tartózkodtam, egy néger agitátor mondotta nekem: - Ha Japán és Amerika között háború törne ki, akkor mi négerek segítünk Japánnak belülről, azért Japán küzdjön tovább a fajegyenlőségért! Azt is jól tudja a világ, hogy a hinduk mindig a japániakhoz fordulnak, minden politikai szökevényük Japánba menekül. A modern korszak valóban a fehér emberek diadalának történelme. Fehér emberek vonultak be mindenhová, meghódítottak népeket, kiaknáztak természeti kincseket, különböző ártatlan kifogásokkal. E szerénytelen és büszke fehér árják magasra tartott orrát legelőször a kis termetű és sárga színű nipponi nép zúzta be a japáni-orosz háborúban. Azóta az igába hajtott népek: a turániak, a hinduk, a perzsák, az arabok, a négerek stb. - közel 1200 millió ember - érzik, hogy: „Ez a nipponi nép a mi testvérünk! Barátunk, akit követnünk kell!" És arra a tudatra ébredtek, hogy az ő képességeik sem állnának a fehér emberek képességei mögött, ha igyekeznének. így bebizonyosodott, hogy minden faj egyenlő, és ettől kezdve indultak meg a különböző fajfelszabadítási mozgalmak: „Ázsia az ázsiaiaké" mozgalom, Törökország feltámadási mozgalma, India, Finnország, Egyiptom és Írország önállósági mozgalma, a néger mozgalom stb. Azt hiszem, a magyarországi Turáni Társaság is ebben az időben alakult meg. A FAJEGYENLŐSÉG KÉRDÉSE. Amikor a fajegyenlőség kérdését felvetette Japán a versailles-i konferencián, Anglia és Amerika világbirodalmaik szétbomlását reszketve féltették. E kérdés tárgyalását sajnos a világ mai urai, a status quo politikájával a világ népeinek nagy részét igájukban tartó angolszászok, ideiglenesen a jövő alkalomra halasztották. De ez mégis nagy szellemi és erkölcsi hatással volt a fajegyenlőség gondolatának fejlődésére. Az egyenlő jogot úgy az erős, mint a gyenge jogát hirdető mai Népszövetség nem a népek közötti őszinte, igazi népszövetség, hanem csupán Anglia és Franciaország Jancsi-színháza. Ott csak Japánország harcol a jog nélküli kisebbségek érdekében és a gyenge, színes népek mellett. Japán alig érdekelt az európai ügyben - politikailag és közgazdaságilag -, a Népszövetségben most érdek nélkül vesz részt. Azért ha csak haszonleső szempontból gondolkoznánk, mint a japáni túlzó soviniszták, előnyösebb volna, ha Japán kilépne a Népszövetségből, mint Amerika, és minden energiáját a haza érdekében az ázsiai ügynek szentelné. Ha mostanában Japánország kilépne a Népszövetségből, akkor melyik ország küzdene a kisebbség védelméért és a gyenge, színes népek érdekében? Ilyen ország - sajnos - még nincs. Japánnak ebből a szempontból is bent kell még maradnia a Népszövetségben, amelyből két nagyhatalom - Amerika és Oroszország - hiányzik, s tovább kell vívnia az emberiség igazságáért és a fajegyenlőségért való harcot. Az alább közölt legújabb hírekből is láthatjuk, hogy: milyen ellenszenvet érez Anglia és Amerika Japánnal szemben! És milyen ravasz, alaptalan hírekkel törekednek az angolok és amerikaiak az ébredő népeket megcsalni! Például Afganisztán tokiói követe, Fratalitas, aki három évig tartózkodott Tokióban (1924), újabban hazatérve érdekes hírt közölt egy tokiói ismerősével: Anglia roppant sok képet vitt be Indiába, Perzsiába, Mezopotámiába és Közép-Ázsiába, amelyek a japáni földrengés legborzalmasabb jeleneteit ábrázolják. Tudniillik ezzel azt a hitet szeretné kelteni az ébredő népek között, hogy Japánország teljesen elpusztult. Az 1923-i nagy földrengés után az amerikaiak azt a hírt terjesztették a tudatlan kínaiak között, hogy: Japánországot mindenestül elnyelte a Csendesóceán! Nyugtalankodtak is emiatt a szegény kínaiak, ugyanis attól féltek, hogy Japán eltűntével feloszlatják Kínát az amerikaiak és az európaiak egymás között. Rövidesen meggyőződtek azonban e hírek valótlanságáról, s azóta fokról fokra csökkent a régi keletű Japán-ellenes érzés Kínában. 1924 december elején Kína első elnöke, Szun-Jats- Szen így szónokolt az „Ázsiai népek szövetségé"-ben, Kóbe városában: Kövesse minden ázsiai nép Japán példáját! Rázza le az amerikai és az európai igát! Először azonban meg kell egyeznünk Kínának és Japánnak, hogy e célunkat elérhessük. Irtsuk ki a nyugati civilizáció minden nyomát, mert ez csupán a szégyen civilizációja Ázsiára nézve, s csellel és hamis logikával