Hunnia, 1996 (74-85. szám)
1996 / 85. szám - Földváry Gábor: Gondolatok az iszlámról
52 HUNNIA kiek egyik gondolatát: elemi érdekünk a magyar-magyar házasság! Ha magyar fiú magyar lánnyal köti össze az életét, csak magyar gyerek születik, nem igaz?! Zernyest képviselője elmondta: sok magyar összejövetelt tartanak, igyekeznek egymást megismertetni az őket érintő, időszerű magyar kérdésekkel és magyar feleletekkel. Rendszeresen beszélgetnek például Márton Áronról, arról a szolgálatról, amit a püspök teljesített életében és teljesít halálában. Lefelé tartó spirális Temesvár küldöttségének műsoráról már beszámoltam. Hozzászólásaikból kiderült: ők is a magyar ifjúság magyar nevelését tartják a legfontosabbnak. Sajátos törekvésük: kapcsolatot teremteni a kárpátmedencei magyar iskolák között. Nem ünneprontás, hanem a Szolgálat és a szolgálat nehézségeinek megértéséhez, vagy legalább a megsejtéséhez szükséges adalék írásos beszámolójuk 4. pontja, amelynek ez a címe: Gondok. Kivándorlás: végleg (Magyarországra, Nyugatra, mindenfele). Külföldre távoznak: munkára, továbbtanulásra és nem térnek vissza. Megoldatlan a magyarországi diplomák honosítása Romániában. Vészesen megfogyatkozott és rohamosan fogyatkozik a magyar értelmiség, a magyar szakembergárda. A magyar diákoknak már csak egyharmada tanul anyanyelvén, aminek nem csupán a román gátlás az oka, hanem az is, hogy némely magyar szülők nem bíznak magyarul taníttatott gyermekük jövőjében. S hiányzik a pénz. Például ahhoz, hogy a vidéki magyar gyerek magyar nyelven tanulhasson Temes megye egyetlen magyar líceumában. Ösztöndíj kellene - nincs rá pénz. A megye egyetlen magyar nyelvű lapja, az Új Szó, napilapból hetilappá szegényedett. A romániai „forradalmat" követően Temesvárott folyóirat indult, az Ezredvég. Nincs rá pénz. A temesvári Csiky Gergely Színház támogatókat keres, akárkit akárhonnan, mert a fönnmaradáshoz hiányzik a pénz... Az ördögi kör, pontosabban a lefelé tartó spirális a következő: - A románok rendeletekkel és fenyegetésekkel, az anyagiak megvonásával keményen gátolják a magyar oktatást, - csökken a magyar nyelven tanulók létszáma, tehát magyar osztályok, magyar iskolák szűnnek meg, - egyre kevesebb a magyar iskola, a magyar osztály, tehát csökken a magyar nyelven taníthatók létszáma, fogy a magyar nyelvű pedagógus-munkahely, tehát egyre kevesebb magyar nyelvű tanerő van, egyre kevesebb magyar nyelvű tanerő van, tehát egyre nehezebb betölteni a magyar nyelvű pedagógusállásokat; vidéken már szakképzetlenek tanítanak, mert fogy a létszám, fogy az osztály, fogy az iskola, fogy a tanerő, csökken a színvonal, mert csökken a színvonal, tovább csökken a jelentkezők száma, újabb osztályok szűnnek meg és újabb iskolák, tovább fogyatkozik a tanerő, és lassan-lassan már nem kell és nem lehet magyar nyelvű oktatást, szakképzést indítani! Győznünk kell 1998-ban! Ezt a folyamatot kell megállítani! Ha a magyar állam nem látja el feladatát, legalább polgárai teljesítsék kötelességüket! Dr. Püski Sándor kezdte így hozzászólását. Elsősorban a „határon túli" magyarokért kell megtennünk mindent, amit csak tudunk - mondta. Nincs reménytelen helyzet! Beszámolt a Trianon Társaság megalakulásáról, céljairól, lehetőségeiről. Nem szabad beletörődnünk Trianonba! - folytatta. Nem szabad beletörődnünk abba sem, hogy fogy a magyarság a „határokon kívül" is, belül is. Az elszakított magyarságért nekünk, civileknek legalább annyit kell tennünk, mint amennyit a Magyar Műveltség Szolgálat tesz. Azért pedig, hogy a magyar állam magyar legyen, hogy a magyar állam is megtegye a magáét: nekünk, magyaroknak kell győznünk az 1998-as magyarországi országgyűlési választásokon! Gillyén Nándor hozzátett ehhez egy, a Szárszó '96 tanácskozásról hozott gondolatot: nem a megmaradásunkért, a gyarapodásunkért kell küzdenünk! Tatár József zárszavában kimondta: intézményes magyarságirtás folyik az egész Kárpát-medencében, Csonka-Magyarországon is. A Nyugat nem véd meg ellenségeinktől. A Nyugat nemcsak Trianont „felejtette el", elfelejtette már 1956-ot is! Mi ne felejtsük el Trianont! Mi ne felejtsük el a forradalmunkat! Legyünk rá büszkék, és annak szellemében - cselekedjünk! Minden szónál többet ér a tett. A Magyar Műveltség Szolgálat tett a magyarságért és tenni fog érte - mondta befejezésül Tatár József. Szolgálunk tovább, cselekszünk, nem beszélünk, beszélnek helyettünk tetteink. A közgyűlést a Himnusszal kezdtük, a Szózattal és a Székely Himnusszal fejeztük be. Ötéves a Magyar Műveltség Szolgálat - ezzel kezdtem a tudósítást. Befejezhetném azzal is, hogy most már tudsz róla, kedves magyar Olvasó! Csakhogy ez kevés. Csak tudni kevés. Tegyünk is a magyarságért! Magunkért tesszük. „Mi nem tanúk, mi részesek vagyunk" - írta Magyari Lajos. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Fejér György János