Hunnia, 1996 (74-85. szám)
1996 / 78. szám - Negyven év: AVE HUNGÁRIA
Negyven év Ave Hungária Mico Vlahovic: Keleten fölkelt hirtelen egy ország, a széles Duna, a puszta, a hegység visszhangozták az ifjúság szavát, a pompásét, mely nem félt a haláltól. Keleten fölkelt hirtelen egy ország, s a rabok széttörték láncaikat, szimbólumát a zsarnok hatalomnak - s új barázdákat kezdtek szántani... Tanúiként a rettentő nyomornak halálraszántan jöttek odúikból elő a fölkelők seregei. S csattogott, mint tenger fölött a szél, békés Hungária, hallatta hangját, fegyverre most, Petőfi büszke népe, munkások, katonák, egyetemisták, diákok, föl mind és segítsetek! Előre! Reszket már a vörös cárság! Hurrá! A félelem árnyéka nélkül veti magát a sáncokra a gyermek, a hősi tettért vérével fizetve. Hurrá! A bájos lányka, nem törődve fiatal életével, mint a fecske röppen föl már a harci barikádra. Hurrá! írók, diákok mindahányan, kik viszitek a forradalmi zászlót! Ramonque Romano: Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot kívántad, mint a kék magas Büszke királya a sas. És annyi volt hős fiadnak vétke, Hogy hitvesüket úgy hívták „enyém", Hogy anyjukat is úgy hívták „enyém", Hogy lányukat is úgy akarták hívni. S a földbe, melybe búzát s vért vetettek, „enyém"-nek hívták a hazát, történelmet. Oh Isten, mond hát vétek ez? Ezért tiportak le, s mi szabadok Magadra hagytunk Tégedet! Kicsiny húgunk, te drága Magyarország! Spanyolból fordította: Tollas Tibor Ave Hungária! A harci lárma Határaid fölött messzire szárnyalt, szívébe mondhatatlan millióknak, akik ma poklukban fuldokolnak, föltámadásukat tőled remélve. A földön ország így még föl nem dúlta szívét a népeknek és nemzeteknek. Új reménység jött itt, új gondolat, hogy mindenkinek hozza, megmutassa, miként szűnhet meg a gyűlölet mérge, s mint győzhet a szeretet a szívekben, a megértés miként fonhat át minket, s hogy zenghet föl a Szabadság harangja. Ave Hungária! Földühödt zsarnok ágyú füzébe fulladt kiáltásod. Nyugat hallgatott félig süketen csak, s utolsó vészsikolyod belefulladt a földübörgő tankok dörejébe. Ave Hungária! Éneked még ma is itt cseng fülemben, a messzeségben tompán zúg a puszta, s halottaid már békében pihennek... De föltámadásod napja eljön! A vörös körtánc nem tarthat örökké. Zászlaját büszkén bontja ifjúságunk, barát baráttal áll a barikádra, s az emberiség mélyen meghajlik előtted. Szerbből fordította: Sulyok Vince Ferdinando Durand: Ó, halott magyarok, s ti harcolok, már vérben, de talpon még, s világgá kiáltva végtelen, megtiport igazságtokat, térdet hajtunk nektek. Hősök vagytok, mi törpék. A testvéreink vagytok, és senki a szívünkhöz közelebb. Vértanúságtok megváltja a világot s beragyogja jövőnk a fényetek. Olaszból fordította: Horváth Elemér 2 HUNNIA