Hunnia, 1996 (74-85. szám)

1996 / 85. szám - Fejér György János: Ötéves a Magyar Műveltség Szolgálat

HUNNIA A Püski-kiadó is küldött sok és jobbnál jobb könyvet. A csoportoknak összekészített ajándékcso­magokban is többnyire könyv volt meg folyóirat, leginkább a HUNNIA. A MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók Füg­getlen Szakértői Társaság) és a MÉM (Magyar Egy­ségért Mozgalom) képviselője szétosztotta a résztve­vők között a MAG című versfüzet száz példányát. Akik eljöttek Akik eljöttek a közgyűlésre, szólották is, ki beszé­det mondott, ki csak beszélgetett. Mindenki megen­gedte, hogy leírjam a nevét, mégsem teszem meg. Nemcsak az idegen hatóságok miatt: a mai hivatalos Magyarország sem szereti a magyar szót. Dicsőszentmárton küldöttének fölszólalásából már idéztem. Elmondta, hogy milyen sikeres ren­dezvényeik voltak, hogy örültek a helybeliek Tollas Tibor költőnek, Beregszászi Olga és Ujlaky Károly színművésznek. Elmondta azt is, hogy mégis csupa magába forduló, lehajtott fejű, szomorú magyar él a környéken. Mindenütt a román kommunisták és vas­gárdisták a hangadók - és micsoda hangokat hallat­nak! A magyar ember örömmel fogna kezet - de nincs kivel! Az egyszerű román - aki szinte ugyan­annyira retteg, mint a magyar! - szívesen nyújtaná kezét, de nem meri megtenni: „hazaárulót" kiáltaná­nak és agyonvernék őt a régi-új román hatalmasok! Bene képviselője beszámolt Beregszászról is, s kö­szönte a Vérke-parti öregdiákok segítségét. A beneiek legkomolyabb eredményeiket kicsiny falujuk törté­netének föltárásában érték el. Bene alapításától, 1269-től eljutottak már az 1848-as önkéntes nemzet­őrszázadig. Most a Trianont követő cseh megszállás ideje, az 1938-1944-es magyar felszabadulás kora (lám-lám, milyen büszkén hangzik: magyar felsza­badulás ...), a II. világháború, a szovjet megszállás, a lágerek, a magyarok irtása, a kollektivizálás korszakai következnek - ahogy azt a magyarok Benén megél­ték. Dolgoznak a benei egyház történetén, gyűjtik a helyi népszokásokat, hiedelmeket, babonákat, föl­­jegyzik a paraszti időjóslást, a születést, gyógyítást, halálozást, temetkezést övező helyi sajátságokat, élesztgetik a falu tánckultúráját, szervezik a mille­­centenáriumi ünnepségeket. Sokszor bizony szünetel a munka, késik vagy el­marad a klubvezető, a könyvtáros fizetése, fűtésre sincs pénz, egész télen szigorú áramkorlátozás van: a klub és a könyvtár zárva marad... Felsőbánya. Aki onnan jött, elmondta, hogy akármilyen nagy a harc, csinálják a dolgukat! Nekik sikerült törvényesen bejegyeztetniük Máramaros megyében a Felsőbánya Műveltségszolgálat Művé­szeti Alkotó és Előadó Társaságot és annak addig be­iratkozott 50 tagját - így, magyar nélkül. De az ének­karuk magyar és működik, a színjátszók, versmon­dók magyarok és működnek, aki pedig nem műveli a magyar kultúrát, „csak" művelődik magyarul, azt az anyaországból kapott 2800 kötet könyv, a parabo­laantenna, a színes tv és a videokészülék segíti eb­ben. A magyar múltat őrizve a magyar jövőt építik a felsőbányai óvodákba került budapesti gyermekjá­tékok, és ezért növekednek a honfoglalás emlékére ültetett fák is. Homok küldöttsége festményt hozott ajándékba, s a képen egy részt a Kárpátokból. Külön köszönték a Püski-kiadó segítségét. A homokiak legnagyobb élménye az volt, hogy a Szolgálat segedelmével ti­zennégyen ellátogathattak Felsőbányára. Bár a tá­volság nem nagy Homok és Felsőbánya között, de magyaroknak kellett külföldről külföldre utazniuk, ezért sokáig bolyongtak az állami bürokráciák út­vesztőiben. Nagyszerű érzés volt a külföldön, ráadá­sul más és más külföldön élő magyaroknak egy tábor­tűz körül melegedni - mondták. Rajtunk múlik, hogy rendszeresen így legyen! - tették hozzá. Lupény, Petrozsény, a Zsil völgye magyarjainak hangját is hallhattuk a közgyűlésen. Szórvány vidék, ahogy ma már a csángóvidék is az. A gyerek, a gyerek, a gyerek, ő a Szolgálat ottani csoportjának a bálvá­nya. Ruhák? A szegény gyerekeknek. Számítógép? Tanfolyamok a gyerekeknek. Lupényi gyerekek a cseresznyéspusztai olvasótáborban. Tíz gyerek nyá­ron Pakson, vendégszerető családoknál. Budapesti ki­rándulás: a gyerekek először látták a székesfővárost. Kémiai laboratórium a gyerekeknek. Hangkazetták, videokazetták, színdarabok a gyerekeknek. Érde­kes, hogy az is a Magyar Műveltség Szolgálatnak kö­szönhető, hogy kapcsolat létesült a lupényi és a te­mesvári gyerekek között... Újvidék küldöttei mondták: - Mi Bácskában éltünk, Bácskában élünk, Bácskában fogunk élni, és nem mint kisebbség! Mi többet tu­dunk a szerbeknél: ők csak a szerb gondokat-bajokat ismerik, mi a magyart is! A szerb gondok-bajok ma különösen nagyok Új­vidéken: elvadult vita folyik a „hazai" szerbek és az utóbbi években betelepedett menekült szerbek kö­zött. A Szolgálat a Magyar Művelődési Egyesület ke­retében működik. A hatóságok tudomásul veszik te­vékenységét, itt-ott még támogatják is. Az újvidéki önkormányzat hozzájárult a millecentenáriumi ün­nepségekhez. Megpróbálják bevonni Szeverint, Szenttamást, igyekeznek segíteni Székelykevének. Újvidéken is a fiatalság sorsa a legfontosabb. Ha Csonka-Magyarországra jönnek tanulni, vagy nem mennek vissza, vagy a végzettségük honosításával lesz bajuk. Sokkal hasznosabb lenne, állítják az újvi­dékiek, ha a magyar állam a délvidéki magyar isko­láknak segítene fönnmaradni, bővülni, ha a magyar állam támogatná új magyar iskolák létesítését Délvi­déken. Mindannyiunknak ajánlom figyelmébe az újvidék 5t

Next