Húsos, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-02-01 / 1. szám
HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A vállalkozás sorsában a munkavállalók is osztoznak (2. old.) Sokkal keményebben kell kiállni a munkások érdekeiért (3. old.)________________ 1993. I. szám A Védjük a munkavállalók érdekeit VÁLLALJUK A MEGMÉRETTETÉST A megmérettetés időszakát élik a szakszervezetek. A gazdaság bajai mind több feszültséget, érdeksérelmet hoznak felszínre. Az infláció szorításában, a stagnáló termelés, a növekvő munkanélküliség körülményei között, a sovány bérekkel kimért játéktérben nehéz terheket cipel a munkavállalói érdekvédelem. Úgy általában is nehéz, tehetjük hozzá, de az elmondottakon kívül szembe kell néznünk a húsipar válságával is. Súlyos zavarokkal, az átalakulás nehézségeivel küszködnek vállalataink. Szerencsére néhány helyen már túl vannak a krízisen és óvatos bizakodással tekintenek a jövőbe. Példáink segíthet, de a válság leküzdése még sok-sok erőfeszítést, és sajnos további áldozatokat is kíván. Ilyen körülmények között a Húsipari Dolgozók Szakszervezetét a vállalt feladat és harcos múltja egyaránt arra kötelezi, hogy a munkaadókkal szemben, ha lehet a tárgyalóasztalnál megegyezéssel, ha szükséges a sztrájk fegyverével élve, megvédje a munkavállalók, tagjai érdekeit. Az 1988, a megalakulásunk éve óta próbálgatjuk erőnket, erősödik az a bizalom, amelyre összefogásunk épül. Kemény bértárgyalásokban, érdekvédelmi pozícióharcokban, figyelmeztető sztrájkokban szereztünk tapasztalatokat. Kiépítettük kapcsolatainkat a miniszteriális és szakmai szervezetekkel, ott vagyunk a szakszervezeti szövetségek, a MSZOSZ és az EDOSZ vezető szerveiben és barátokat, támogatókat szereztünk külföldön is. Tisztségviselőink sokat tanúitok és sok az új arc közöttünk, akik értik a mai harcmodort. Közel fél évtized tapasztalataival a hátunk mögött szerényen kimondhatjuk: szakszervezet vagyunk. Ezt akartuk, ez a mi dolgunk. Tagságunknak tudni kell, hogy szervezetünket az idén nagy kihívások érik. A húsipar privatizálásának eredményessége hosszú időre meghatározhatja sorsunkat. Nem nézhetjük sebt tétlenül, sem közömbösen a tulajdonváltást. A munkavállalóknak is érdeke, hogy tulajdont szerezzenek. Legalább ennyire fontos azonban, hogy minél több munkahely megmaradjon és tisztes bérért lehessen dolgozni. Már az év első napjaiban kialakítottuk álláspontunkat a HDSZ titkári tanácsában az idei bérkövetelésekről. Tárgyalásokat kezdeményezünk a munkáltatóknál a bértarifarendszer bevezetéséről. A hétköznapokban pedig egyetlen tagunk ügye sem lehet közömbös a számunkra. Ezért sok feladat hárul a bizalmiakra. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítenünk kell a rászoruló kollégákat. Szolidaritás nélkül elsorvad szervezetünk. De nem csak segítséget adunk, támogatást is kérünk. Az elvégzett munka alapján ezt kérjük a szakmában dolgozó minden munkatársunktól, kollégánktól, bízzanak bennünk. Úgy érezzük, hogy a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének nincs oka félni a megmérettetéstől. Mi azt gondoljuk, hogy az üzemi tanácsok létrehozása erősíteni fogja pozícióinkat. Szeretnénk, ha a szavazók bizalmából minél több jelöltünk foglalhatna helyet az üzemi tanácsokban. Számíthatnak majd ránk, akik ezekben a testületekben a munkavállalókat képviselik, mert mi is számítunk az együttműködésükre. Ezt kívánja tagságunk érdeke, ezért vállaljuk a megmérettetést, bízunk a jelöltjeink sikerében és minden jelölt nemes szándékában. Kapuvári József a HDSZ titkára Privatizált kutatás Várják a megrendeléseket Az Országos Húsipari Kutatóintézet akkreditált laboratóriumai és szakemberei rendelkezésre állnak minden, a húsipari termékgyártással kapcsolatos feladat megoldásában - olvasom egy szórólapon. A helyszínen, az intézet Gubacsi úti székházában megtudom, hogy a szerteágazó kutatói és szolgáltatási feladatot hetven fős kollektíva látja el. Zelenák Frigyes műszaki vezetőt, szktitkárt arról faggatom, hogy a szakma válsága mennyiben érinti a kutatómunkát? - Mivel az intézet tevékenysége szorosan kapcsolódik az iparhoz és eddig a vállalatok finanszírozták, mindenki el tudja képzelni, hogy milyen nehéz a helyzetünk. De, azért nem tesszük föl a kezünket és nem adjuk meg magunkat. Egy privatizálási folyamat közepén vagyunk, bár ez első hallásra furcsának tűnhet. Hiszen mindenki tisztában van vele, hogy egy kutatóintézetben nem lehet nagy profitot elérni. Két variáció ismert külföldön: az egyik szerint a levágott állatok száma alapján finanszírozzák a vállalatok a kutatást, a másik pedig támogatáson alapszik. Mi azzal próbálkozunk most, hogy laboratóriumainkban pénzért végezzük el a különféle vizsgálatokat, például azokat, amelyek az Európai Közösséghez való csatlakozás előírásai alapján szükségessé válnak. Egyúttal segíteni akarunk a vállalatoknak, hogy megismerjék ezeket a feltételeket és teljesíteni is tudják. - Az új kísérleti üzemük is ezt szolgálja? - Szeretnénk munkaigényes, delikátesz jellegű termékeket előállítani ebben az üzemben, a későbbiekben pedig exportálunk is. Ezzel is biztosítani szeretnénk az intézet fenntartását. - Az elmondottak arra utalnak, hogy van jövőképük és programjuk. Mindenképpen. Bízunk a magunk erejében, de természetesen a vállalatok támogatásáról sem akarunk lemondani. Szerencsére vannak cégek, amelyek megtehetik, hogy támogassák intézetünket és kutatásainkat. (-h-) A hazai fogyasztót nem lehet becsapni A húsipar és a termelés gondjai 1992- ben nagyon súlyosak voltak, de 1993- ban sem csökkennek jelentősen - mondta Mike Imre, a Húsipari Szövetség titkára. Mind a két termelési ágra egyaránt hátrányosan hatottak az állandó árváltozások, lényegében az év során szinte végletesen alakultak a dolgok. Az alapanyag lényegesen kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Szövetségünkbe tömörülő 37 húsipari vállalat sertésből az előző évinek a 60 százalékát tudták csak beszerezni. Szarvasmarhából ez az arány 88 százalék volt. Bízom abban, hogy ebben az évben már a Közös Piac tenyésztési elvei érvényesülnek, vagyis a tenyészanyag az ellenőrzött állományból kerül ki, s akik nem ebből állítják elő az értékesítésre szánt alapanyagot, azokat kizárják a forgalomból. Ugyanis ez hat a minőségre, és nekünk az export felé kell fordulnunk, de a hazai piacra is legyen érvényes a minőségi követelmény, mert a magyar fogyasztót sem szabad becsapni. Nagyvállalataink mellett kialakulóban vannak a vállalkozói vágóhidak. Egy részük igaz megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket tőlünk is elvárnak. Versenyképesek a belföldi ellátásban is, ővelük az egymás mellett élés, illetve a verseny kerül előtérbe. Csakhogy rengeteg olyan szúróhely jött létre, amely semmiféle egészségügyi követelménynek nem tesz eleget, amelyeket ellenőrizni kellene és bezárni. Vállalataink legnagyobb problémája a likviditás. Vannak olyan cégek, amelyeknél az adósság a vagyon kétszeresét is kiteszi. Ez nehezíti a privatizációt is. Nagy az arányeltolódás a kapacitásokat illetően. Dunántúlon 30 százalékkal nagyobb, mint az Alföldön. Ugyanakkor az alapanyag-ellátás meg sem közelíti ezt az arányt. Ebben is hozhat megoldást a privatizáció. Sajnos, az átalakulás létszámcsökkentéssel jár, úgy tűnik összességében meghaladja majd az iparban a 6 ezer főt. A tavalyi évet végigkísérte az agrrárendtartás hiánya, holott nekünk már a piacgazdaság feltételei szerint kellene dolgoznunk. Ha ez a parlamentben elfogadásra kerül, akkor meg kell újítani a terméktanácsokat, illetve elfogadtatni a miniszterrel azokat, mert napjainkban ilyen feltételek nélkül nem lehet dolgozni. Lendvai Vera Választás előtt A szakszervezet az üzemi tanácsért Feltehetően az idei tavasz kiemelkedő belpolitikai eseménye lesz az üzemi tanácsok megválasztása. Több millió munkavállaló járul majd március 18. és április 2. között, egy meghatározott napon a szavazóurnákhoz, hogy képviselőt válasszon egy új intézménybe, amelyről ma még a kívánatosnál kevesebbet tud a közvélemény. Mintegy két hónappal a választások előtt, az indokoltnál nagyobb a csönd a választás körül, kicsit vontatottan halad az előkészítés. Csak a szakszervezetek házatáján tapasztalható figyelmet érdemlő serénykedés. Remélni lehet azonban, hogy a szükséges időben, egy jó értelemben vett kampány hozzájárul az üzemi tanácsok szerepének és a jelöltek személyének a bemutatásához. A Húsos több írása erre tesz szerény kísérletet, bízva abban, hogy lapunk eljut a szakmában valamennyi dolgozóhoz, minden választóhoz, mindazokhoz, akik szavazataikkal életre keltik az üzemi tanácsokat. A HDSZ 1993. évi bérkövetelései A Húsipari Dolgozók Szakszervezete január 14-én levélben fordult a vállalati igazgatókhoz, amelyben a Munka Törvénykönyve 37. paragrafusára hivatkozva kezdeményezte az 1993. évi bérfejlesztéssel kapcsolatos tárgyalások megkezdését. Egyben tájékoztatta a tárgyaló partnereit, hogy a HDSZ titkári tanácsa a bérnövekedés 1993. évi mértékére az alábbi javaslatot teszi: 1. 1993. január 1-jei hatállyal végrehajtandó legalább 15 százalékos alapbérfejlesztés valamennyi dolgozó részére. 2. Bérmegállapodás az alapbérek éves szinten legalább 25 százalékos mértékű növeléséről. 3. Bérmegállapodás a vállalati átlagkeresetek éves szinten legalább 23 százalékos mértékű növeléséről. Olvasóink tájékoztatására közöljük (vállalati adatközlés alapján) a dolgozók 1992. évi átlagbérét, külön a fizikai állomány átlagát, havibérben kifejezve. Átlagbérek 1992-ben Vállalat neve Vállalati havi Fizikaiak havi átlagbér Ft/fő átlagbére Ft/fő Pick Szeged Rt. 28 381 25 685 Bácskai Húsipari Rt. 27 317 24 596 Állatforgalmi és Húsipari Szolgáltató V. 26 733 20 042 Magyar Sertéshízlaló Rt. 24 683 21 287 Bp. Húsnagykereskedelmi Közös V. 23 795 19 846 ZALAHÚS Rt. 23 423 19 309 Országos Húsipari Kutató Intézet 22 500 20 750 MOBIUS Húsipari Rt. 22 432 20 914 Szabolcs Húsipari V. 21 177 19 451 SOLAMI Rt. 20 853 19 367 Pápai Húskombinát Rt. 20 181 18 438 Vasi Húsipari Rt. 19 415 17 295 Gyulai Húskombinát 19 127 18 032 Debreceni Húsipari Rt. 18 203 16 766 Budapesti Húsipari V. 17 659 16 166 RINGA Húsipari V. 17 429 17 018 Szekszárdi Húsipari V. 16 837 15 526 Borsod megyei ÁHV 16 475 14 384 PENOMAH Újpesti Gyára 16 373 15 289 Duna-Tiszaközi AHV 16 066 14 276 Kaposvári Húskombinát 15 103 13 682 PENOMAH Export Gyára 14 345’ 12 861 Karancs Húsipari Rt. 13 888 12 304 PENOMAH Ceglédi Gyára 11 697 10 870 PENOMAH Balassagyarmat 10 993 9 950