Húsos, 2000 (8. évfolyam, 1-6. szám)
2000-02-01 / 1. szám
HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A HDSZ IDŐSZAKI LAPJA Túltermelés a világpiacon (2. old.) 1999 nem ismétlődhet (3. old.) Mi a véleménye? (4. old.) 2000. VIII. évfolyam 1. szám Stabil a szervezettség a Ringánál Új szakszervezeti tagok Évente sok új tagot vesznek fel a szakszervezetbe a győri székhelyű Ringa húsipari vállalatnál. Amint Som Lászlóné szb-titkártól megtudtuk, tavaly, azaz 1999 decemberében 74 százalékos volt az alkalmazottak körében a szervezettség, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy jelenleg 1100-nál is nagyobb a taglétszám. Mivel a vállalat vezetőségének nem célja a minden áron való létszámcsökkentés, s arra törekszik, hogy a kitűzött termelési mutatók eléréséhez mindig meglegyen a szükséges munkaerő, az esetenként elmenők helyére újakat vesznek fel. A szakszervezeti irodán pedig valamennyi újonnan felvett munkatárssal elbeszélgetnek. Ilyenkor ismertetik a szakszervezet munkáját, azokat a lehetőségeket, amelyek az érdekvédelem a kollektív szerződés terén, valamint a szabadidős tevékenység megszervezése révén a tagokat megilletik. És nem éri őket csalódás, mert a megkérdezettek java része rendre úgy dönt, hogy belép a szakszervezetbe. Vajon milyen elképzelésekkel, elvárásokkal döntöttek a szakszervezeti tagság mellett? Ez iránt érdeklődve kerestünk fel néhány új tagot a győri gyáregységben. Gulyás Imre, aki a konyhán dolgozik, tulajdonképpen visszatért a Ringához, hiszen az iskola elvégzése után itt kezdte a munkát, s 1995-ben egy leépítés alkalmával kényszerült távozásra. Belépésekor mindjárt visszatért a szakszervezetbe is, ugyanis előző munkahelyén, az Interspornál nem volt erre mód. Mint mondta, mostani kollégái is valamennyien szakszervezeti tagok, akik értékelik a szakszervezet összetartó erejét. Ezen kívül nem mellékes számára az a lehetőség sem, amelyet a sportolás, valamint a nyaralások terén a szakszervezeti tagok kihasználhatnak. Szuchy Gábor karbantartó villanyszerelő amint belépett a vállalathoz mindjárt kérte is a szakszervezeti tagságot, hiszen első pillanattól azt tapasztalta, hogy a műhely szakszervezeti bizalmijával el lehet beszélgetni a legfontosabb dolgokról, például a kollektív szerződés pontjairól. De azt is látta, hogy a szakszervezeti irodán szintén meghallgatják az embert, s a szabadidős tevékenységre sok hasznos dolgot tudnak javasolni, a színházlátogatástól a túrázáson át az aktív sportolásig. Nagyon jó hatással volt rá, amikor hallotta, hogy a szakszervezet közbenjárására kapták meg a hétvégi munkákra a százszázalékos túlórapénzt. Ráday Károly számára, aki a főiskola elvégzése után került a Ringa termelési főosztályára, ugyancsak magától értetődőnek tűnt, hogy mindjárt belépjen a szakszervezetbe. Egyrészt az osztályon mindenki tagnak mondja magát, másrészt igen szimpatikusnak tartja azt a fajta összefogást és kiállást, amilyet ezekben a napokban a vasutasok szakszervezetei bizonyítottak az alkalmazottak érdekében, az igényelt béremelések eléréséért. Samu Lajos és Bedők Gábor, mindketten a hűtőraktár friss alkalmazottai, amikor három hete elfoglalták új munkahelyüket, a szakszervezeti belépésüket is aláírták. Számukra nem jelent újdonságot a szervezeti élet, s az itt folyó tevékenységről pedig különösen csak jót hallottak. Samu Lajos eddig is, amíg nem tartozott a vállalathoz, eljárt a szakszervezet kezelésében álló nagyszerű tekepályára, amelynek ezután rendszeres látogatója lesz. Hallottak róla, hogy a megyei első osztályban vezet a szakszervezet támogatását élvező Ringa tekecsapat, s az úgymond amatőrök számára rendszeresen megrendezik az üzemrészek közötti tekeversenyeket, amelybe szívesen bekapcsolódnak mindketten. A hétvégi kirándulások is jó programnak ígérkeznek, örülnek az új munkahelyükön meglelhető lehetőségeknek. Illés Ferenc Nehéz évet zárt a húsipar 1999-ben A húsipari szakágazat 1997-ben — a halfeldolgozással együtt — mintegy 214 milliárd forint bruttó termelési értéket produkált. Ettől a teljesítménytől 1998-ban, — a második félévben bekövetkezett orosz válság, a nemzetközi méretű sertéspiaci krízis, valamint a belföldi fogyasztás tartós visszaesése miatt — több mint 8%-kal elmaradt. A kedvezőtlen kül- és belpiaci értékesítési feltételek 1999-ben sem enyhültek. Ebben a helyzetben az ipar az „előre menekülés” taktikáját választotta, így a sertés- és marhahús-termelés értékesítési volumene 1999- I—XI. hónapban 120,9%-kal volt magasabb az előző év hasonló időszakánál, miközben az élelmiszerek és italok gyártása csak 1,9%-kal növekedett. A termelés növelése a tavalyi évben a kereskedelmi értékesítésben is megmutatkozott! A húsexport 17,2%-kal, a belföldi értékesítés 24,7%-kal növekedett. A növekedés forrása a sertéságazatban egész évben meglévő túlkínálat volt. Miközben a világpiacon az 1998- ban erősödő sertéstúlkínálat 1999- re is elhúzódott, a hazai sertésállomány csak minimálisan csökkent (1998. december 1-jén 5. 479 ezer db, 1999. december 1-jén 5.335 ezer darab, mindössze 144.000 db-bal kevesebb, a KSH adatai szerint) Ez minden bizonnyal annak a mintegy 16 milliárd Ft-os közvetlen ágazati támogatásnak az eredménye, amellyel a tárca a sertéstermelőket, valamint az exportot támogatta. Ugyanakkor 1999 decemberében az évszázad legalacsonyabb szarvasmarha állományát regisztrálta a statisztika (857 ezer db). A vágómarha-kínálatot továbbra is az jellemzi, hogy a magasabb élvezeti értékkel rendelkező húsmarha-kínálat elenyésző, így nem meglepő hogy a marhahús-fogyasztás tovább csökken. Annyi pozitívum megemlíthető, hogy a marhahús ára nem esett vissza a sertéshúshoz és húskészítményekhez hasonlóan, sőt némileg növekedett, így például a marha rostélyos fogyasztói átlagára 1998-ban 607 Ft/kg volt, míg 1999 utolsó három havi átlagára 4%kal volt magasabb. A piaci lehetőségekhez viszonyítva nagy számú felkínált vágósertés jelentős nyomást gyakorolt az ágazatra. (Folytatás a 2. oldalon.) Utazás a vasutassztrájk körül (Első nap) Hiába mutatták meg 60 órás leállással sztrájkképességüket a vasutas szakszervezetek, a tárgyalóasztalnál nem méltányolják erejüket. Végső erőfeszítésre kényszerülnek, sztrájkot kell hirdetni, immár határidő megjelölése nélkül. Ahogy azt a törvény engedi és az érdekvédelem logikája diktálja. Kifulladásig - írják az újságok. Megállapodásig - nyilatkozzák az érdekvédők. A naptár február 1-jét mutat. (Ötödik nap) Szombat délután. Februári napsütésben fürdik az Andrássy úti palota. Teremtett lélek sincs a MÁV székháza körül. Homlokzatán zászlókat lenget a szél. A vasúttársaság szárnyas kerékkel díszített lobogóját és a gyász fekete szövetét. Előző napon a vasúti főnökségen történt tűzesetben meghalt két alkalmazott. A tűz okát kutatják, állítólag fontos munkaügyi iratok semmisültek meg. Kedd óta áll a vasút, sztrájkolnak a vasutasok. A MÁV-székházban zajló tárgyalásokat érdeklődéssel figyeli az utazó közönség. A sajtó híradásai szerint közelednek az álláspontok, sokan azt remélik, hét végén létrejöhet a megállapodás. Lesz érvényes kollektív szerződés, bérmegállapodás és munkabéke a vasút reformjának végrehajtásához. Merthogy a felek „csomagban" tárgyalják a vitás kérdéseket, egy füst alatt szeretnék rendezni a dolgokat. Hátha éppen ez a csöndes hétvége hoz áttörést, gondolom és előre megfontolt szándékkal becsöngetek a portán. Megnyílik a nehéz kapu, de csak azért, hogy kihajtson rajta egy elegáns autó. A nagyhatalmú személyzeti főnök ül a volánnál, a munkaadó erős embere. Ő kifelé tart, én befelé igyekszem. Igazoltatás után bebocsájtanak. Az első emeleti folyosón lévő tárgyaló előtt tucatnyi újságíró várja napok óta, hátha történik valami. Érkezésem pillanatában éppen a munkáltató nyilatkozatát osztogatják, melyben a sztrájk felfüggesztésére szólítják fel a szakszervezeteket, mondván: sztrájk nélkül nyugodtabb légkörben lehetne tárgyalni. Emellett cáfolják az érdekvédők állítását, miszerint közelednének az álláspontok. Ennyi éppen elég, hogy megállapítsam: ide bizony korán jöttem. Egy ilyen szituáció azonban megéri, hogy az ember rááldozza a szombat délutánját. Kényelmesen helyet foglalok az egyetlen szabad széken és bekapcsolódom a folyosói hírbörzébe. Kiküldött tudósítók, vasúti piárosok, szakértők múlatják a délutánt. Időnként föltűnnek a szakszervezeti vezetők is. Borsik, Gaskó és Márkus kollégák meglepően frissek, hangoztatják, hogy készek a tárgyalások folytatására, mert ők nem felfüggeszteni, hanem befejezni akarják a sztrájkot. Ha lehet, minél előbb. Újságíró kollégám unja már a napok óta tartó ügyeletet, lenne jobb dolga is a hétvégén, a fenébe kívánja az egész sztrájkot. Helyesli a MÁV-vezetők határozottságát, a kormányzat antiinflációs céljait, sorolja az okozott károkat és szerinte ilyen alapon az orvosok, tanárok és mindenki más sztrájkolhatna. Szakszervezeti lap tudósítójaként becsületből sem hagyhatom szó nélkül az elmondottakat. Azzal „vigasztalom” kedves szaktársamat, hogy a jövő hetet is itt töltheti, mert a jelekből ítélve a megegyezés egyenlőre késik, mint a legtöbb vonat. Néhány méterre üldögélek a vezérigazgató szobájától, elgondolkodom egy kicsit azon, hogy a vasúti főnökök „húzásai” mennyire ismerősek Szekszárdról. Bíróságon támadják a sztrájk törvényességét, megtagadják a szakszervezeti tagdíjak levonását a bérekből, korlátozzák az érdekvédelem működési feltételeit, megkerülik az üzemi tanácsot. Erődemonstráció, agresszív nyilatkozatok, megfélemlítési kísérletek, lejáratások. Éppen csak Günther Schlegel nagy ötletét nem dobták be, pedig de jól hangzott volna, ha mondjuk a mozdonyvezetőket „átigazolják” a MÁV-tól a Malévhoz. Egy váltómozdulattal akár repülhetett volna is a szárnyaskerék. (Vajon a magyar humánpolitikai menedzserek milyen tanfolyamokon tanulják a sztrájkkal kapcsolatos technikákat? Ötleteikkel időnként nagyon kilógnak a demokratikus politikai kultúrából. Hogy az időt múlassuk, kollégáimmal kikalkuláljuk egy hétfői munkafelvételt feltételező megállapodás forgatókönyvét. A lazább változat szerint szombat estétől fel kellene gyorsulni a dolgoknak, szoros időrendben pedig legkésőbb vasárnap délben. Ehhez képest a sztrájk ötödik napján, szombaton késő délután nem észlelhető semmi mozgolódás. Az Oktogon mögött lebukik a nap, mikor kilépek az Andrássy úti palotából. (Tizenegyedik nap) Borús időben, rossz hangulatban gyülekeznek a demonstrálók a Közlekedési Minisztérium Dob utcai székháza előtt. Zászlók, transzparensek, hangos (Folytatás a 1. oldalon.) Szolidaritási tüntetés a Közlekedési Minisztérium előtt Munkaügyi vita Debrecenben Munkaügyi vita robbant ki januárban a Debreceni Hús Rt-nél. Amint azt a rendelkezésre álló iratokból megállapítottuk, a munkaadó kellemetlen meglepetéssel kezdte az új évet. Egyoldalú intézkedéssel megváltoztatta január 1-jétől a munkarendet. Az intézkedés ellen az Mt. 23. §-a alapján kifogást emelt a HDSZ helyi alapszervezete, tekintettel arra, hogy kollektív szerződés szabályozza a társaságnál az érvényes munkarendet. Jung Ferenc, az alapszervezet elnöke azt kérte Kovács István vezérigazgatótól, hogy vonja vissza az egyoldalúan hozott intézkedést. Ellenkező esetben kilátásba helyezte, hogy a szakszervezet Munkaügyi Bírósághoz fordul. A január 18-án lefolytatott egyeztető tárgyalás nem járt sikerrel, a cég vezetője az intézkedés felfüggesztésére sem volt hajlandó. Másnap Jung kolléga levélben fordult Kovács vezérigazgatóhoz, amelyben kifejtette: egy esetleges konfrontáció sem a munkáltatónak, sem a munkavállalóknak nem lehet érdeke. A jogsértő intézkedések mellett nem szerencsés azzal riogatni a szakszervezetet, hogy amennyiben Munkaügyi Bírósághoz fordul, a vezetés felmondja a kollektív szerződést. Felhívta a figyelmet, v__________ hogy sokan „gyomoridegekkel lépik át a személybejáró ajtaját”. Jobb légkört kellene teremteni az eredményes termelés érdekében. Válaszában a vezérigazgató arról értesítette az alapszervezetet, hogy az új évben „bevezetett munkaidő-kezdés megváltoztatás végrehajtását felfüggesztette”. Ugyanakkor a KSZ-re hivatkozva azt írta, hogy a munkahelyi vezetőknek lehetősége van a napi munkaidő-beosztás mellett eltérő munkarendet, munkaidő-beosztást megszabni, illetve a feladatokhoz igazodó egyenlőtlen és lépcsőzetes munkaidő-beosztást alkalmazni. (Lényegében a cégvezetés formailag visszavonta az intézkedést, más eszközökkel azonban a fenntartására törekedett.) A HDSZ elnöksége is tájékozódott a debreceni esetről és azt javasolta - a munkáltató írásban tett intézkedése és a gyakorlatban adott utasítása közötti ellentmondás feloldására -, hogy a debreceni kollégák az 1996. évi LXXV. tv. alapján forduljanak a megyei Munkabiztonsági és Munkavédelmi Felügyelőséghez. Tudomásunk szerint lapzárta előtt további egyeztetések történtek a munkáltató és a szakszervezet között és szóbeli megállapodás történt a vitatott kérdések rendezéséről, a munkarend részleges megváltoztatásáról. A további fejleményekről következő számunkban beszámolunk. (bh) ____________J