Húsos, 2010 (18. évfolyam, 1-6. szám)

2010-02-01 / 1. szám

HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE 2010. XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ♦ ÉRDEKVÉDELMI LAP ♦ www.hdsz.lap.hu Húsos ünnep a Városligetben Február első hétvégéjén az idén is megtartották a Mangalica fesztivált a Vajdahunyad vár környékén, a Városligetben. A hideg idő ellenére a hagyo­mányos ízek fővárosi kedvelői közül sokan felkeresték a szép környezetben tartott bemutatót és vásárt, ahol a húskészítmények mellett kézműves portéká­kat is vásárolhattak, és zenei programokon szórakozhattak a látogatók. A Pick által is támogatott, hagyományteremtő rendezvény a mangalica termékeket kí­vánja megkedveltetni a fogyasztókkal. (írásunk a 4. oldalon.) fi i ombudsman essze a sztrájktörvénnyel ismert közszereplő tűnt fel a januári BKV-sztrájk körül. Szabó Máté, az állam­­polgári jogok országgyűlési biztosa, ki­használva a munkaügyi konfliktus által keltett médiafigyelmet, nyilatkozott a sztrájktörvénnyel kapcsolatos aggályairól. Nem ez volt az első kísérlete, hogy közjo­gi okoskodással fékezze a munkavállalói érdekek érvényesítését. Tavaly október­ben egy szakmai konferencián ismertette két éve futó projektjét, amelyben a sztrájk­­törvény „szabályozási hiányosságait" kí­vánja feltárni. Érdekes módon, ahogy az ombudsman a sztrájk idején megszólalt, az egyik legnagyobb munkáltatói szervezet rögtön kezdeményezte a sztrájktörvény módosítását. Az ombudsman joga, hogy megvizsgálja egyes állampolgárok panaszait, akiket egy sztrájk különösen hátrányosan érint. Te­szem azt, nem jut el valaki orvosi vizsgá­latra a közlekedési sztrájk miatt. Hiba azonban, ha a jogszabályokkal való bű­vészkedésben elsikkad a lényeg: a sztrájk­hoz való jogban az emberi szabadság jut kifejezésre. Ami, mint tudjuk, vagy van, vagy nincs. A sztrájkjog minden eszközzel való korlátozása, ellehetetlenítése esetén a munkavállaló alkuképtelenné válik, a mun­kavégzés kényszer (értsd: rabszolga) jelle­get ölt. Ha a munkás csak súlyos kockáza­tok árán teheti le a szerszámot, a tisztvise­lő az aktát, akkor felborul a szerződő felek egyenjogúsága, ami kifejezésre jut a kétol­­dalúan megkötött munkaszerződésben. Minden elvont fejtegetés helyett többet elmond a lényegről az úgynevezett csics­­káztatás jelensége, amikor védtelen, ki­szolgáltatott embereket kényszerítő erő­vel, haszonszerzés érdekében dolgoztat­nak lelketlen gazemberek. Népi kifejezés­sel tudjuk csak nevén nevezni a dolgot, mert a magyar jogból hiányzik a rabszol­gatartás fogalma. Megjegyzem: megfelelő tényállás hiányában a hatóságok is gyak­ran csak más szabálysértések miatt tudnak fellépni korunk rabszolgatartói ellen. Az állampolgári jogok őreinek érdemes lenne azokat az eseteket is vizsgálni, ami­kor egyes munkahelyeken úgy érzik az emberek, hogy „csicskáztatják" őket, tu­lajdonképpen rabszolgák. Néha így is ne­vezik magukat. A joggal bűvészkedő tudo­mányos kutatóknak azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy végül is mi végre dolgozunk, végzünk munkát. A fent emlí­tett konferencián ugyanis olyan érvelés is elhangzott, amelyet nem tudtam másként érteni, minthogy a dolgozó állampolgárok rendszeresen hátrányokat okoznak a nem dolgozó állampolgároknak. Az ombuds­man ugyanis erős hajlandóságot érez, hogy a többség-kisebbség logika alapján vizsgálja egyes sztrájkok következtében kialakult helyzeteket. Ebből a képletből pedig mindig az jön ki, hogy a sztrájkoló kisebbség - teszem azt a közlekedési dol­gozók - sértik a többségben lévő utasok érdekeit. Adott esetben pedig a hentesek munkabeszüntetése a sok-sok fogyasztó­kat sérelmére lenne. Kis túlzással hozzáte­szem: hazánkban a munkaképes lakosság alig több mint fele dolgozik, mi lesz itt, ha a foglalkoztatás további csökkenésével a társadalomban kisebbségbe kerülnek a dolgozók? A többség megtiltja nekik, hogy dolgozzanak? Jogászi logikával még ez is elképzelhető. Hosszú lenne a hazai sztrájkok elmúlt két évtizedes tanulságait összefoglalni, ezért csak rövid megjegyzést teszek. Ta­pasztalatom szerint a sztrájkok körüli el­lentmondások elsősorban nem a jogi sza­bályozásból fakadnak, hanem a szociális párbeszéd intézményeinek kiürüléséből, a munkavállalói érdekvédelem rosszul ki­épült struktúráiból, a szakszervezetek neo­liberális (le)kezeléséből, a versenypiac vadkeleti kinövéseiből. Ezeken a problé­mákon pedig nem segít száz ombudsmani projekt sem. Szabó Máté ügybuzgalma tiszteletet érdemel, és még az is lehet, hogy célba ér. Csak nem oda, ahova elin­dult. A sztrájktörvény hiányosságainak hangoztatása jól jöhet egy következő kor­mánynak. .. A sikeres együttműködés titka Kaposváron Beszélgetés Vida Kálmánnal, a Kométa szakszervezeti vezetőjével Az ország minden részébe elvitték a somogyi megyeszékhely hírét a HDSZ múlt év végi kaposvári kongresszusán résztvevő küldöttek. Az országos tisztújító kongresszus vélhetően sikertörténetként kerül be a húsos szakszervezet króniká­jába, hisz szakmai tekintetben, a szervezés és a programok szempontjából is na­gyon pozitívak a visszajelzések. Házigazdaként Vida Kálmán, a kaposvári Komé­ta 99 Zrt. szakszervezeti vezetője irányította a szervezést. Elvitték a város jóhírét - Utólag visszatekintve mekkora mun­ka volt az országos kongresszus megszer­vezése? - Egy ilyen rendezvény házigazdájá­nak lenni óriási megtiszteltetés. A hagyo­mányok szerint négyévente, mindig másik város látja vendégül a küldötteket, volt már kongresszus Budapesten, Gyulán, Szegeden, Pécsen, Kaposváron eddig még nem. Az sem titok: azért sze­rencsés egy-egy vidéki várost vendéglátónak felkérni, mert így sokkal nagyobb hírértéke van a rendezvénynek, az adott helyen sokkal kiemeltebb, ran­gosabb esemény, így széle­sebb kör értesül az eseményen történtekről, mintha egy volna a számos fővárosi rendezvény közül. Ez most is így volt, ami nagyon jó. Viszont hatalmas felelősség is. A kongresszus első napján száz, a második és harmadik napon nyolcvan­nyolcvan embert láttunk ven­dégül. Ez rengeteg munkával jár. Már tavaly tavasszal el­kezdődött a szervezés, szeren­csére nagyon jó csapat dolgo­zott azon, hogy minden rend­ben menjen, az alapszervezet­ből szinte mindenki kivette a részét a munkából. Felsorolni sem könnyű - utólag belegon­dolni pedig szinte ijesztő - hogy mi mindenre oda kellett figyelni. Ennyi embernek szál­lást, étkezést szervezni, úgy, hogy jó előre megtudakoltuk az igényeket. Voltak például vegetáriánu­sok, volt, aki vércsoport szerinti diéta sze­rint étkezik, volt, aki csak baromfit eszik. Erre mind gondolni kellett. Aztán lehet so­rolni: a pontos térkép, útiterv, fogadóbi­zottság, kitűzők. Megoldani a parkolást, ez sem volt egyszerű. Összeállítani a kö­tött napirendet és a kísérő programokat, úgy, hogy rangos és hasznos előadásokat, hozzászólásokat hallhassanak a résztve­vők, leszervezni mindent a hangosítástól a kivetítőig, a jegyzettömböktől a frissítőig. Az előadóktól a fellépőkig. S persze arra is ügyelni, hogy a szakmai programok mellett jól szórakozzanak, kikapcsolódja­nak, s ráadásul az ország legtávolabbi ré­szébe is időben haza tudjanak indulni a vendégek. Nem volt kis munka, de négy­évente egyszer van kongresszusunk, s olyankor megadjuk a módját. Itt Kaposvá­ron szerencsére nagyon sok segítséget kaptunk a vállalattól. A vezetőséggel jó a kapcsolat. Vannak súrlódások, de ez a dol­gunk. Ám ha kell, például egy ilyen nagy­szabású rendezvény megszervezésekor, bizton számíthatunk rájuk. A város vezeté­se, a helyi média is kellő figyelmet szen­telt az eseménynek. - Milyen visszajelzések érkeztek, mi­lyen volt a visszhangja a háromnapos ka­posvári kongresszusnak? - Nagyon jó. A vendégeknek tetszett Kaposvár. Jól érezték magukat, és sokan mondták, hogy magánemberként is visszajönnek majd néhány napra, pihenni, egy-egy programra, megismerni a várost, a környéket. Elvitték a város jó hírét. Elé­gedettek voltak a vendéglátással, a progra­mokkal. S ami különösen nagy büszkeség­gel töltött el, és természetesen a város szempontjából is lényeges: sokan megle­pődtek azon, hogy a válság ellenére Ka­posváron látható a fejlődés. Úgy fogal­maztak: látszik, hogy ennek a városnak van gazdája. A szakmai programokkal kapcsolatban úgyszintén nagyon sokan ki­fejezték elégedettségüket. Úgy vélték: a kapott információk nagyon jók, hasznosak voltak. Az, hogy elfogadták meghívásun­kat az érintett minisztériumok képviselői, az országos szakszervezeti szövetség ve­zetése, azt mutatja, hogy a HDSZ-t orszá­gos szinten is elismerik, rangja van. A hozzászólások építő jellegűek voltak, mindnyájunk számára tanulságosak, azt mondhatom, nagyon jó légkörben zajlott a tanácskozás. S nem utolsósorban: a kong­resszuson elfogadott szakmai állásfoglalá­sunk is hozzájárult ahhoz, hogy néhány nap múlva végre megállapodás született a leglényegesebb kérdésekben az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Nincs könnyű csata - Ha már az országos megállapodá­sokról esett szó: sikerült közös nevezőre jutni a minimálbérről, de szakmán belül hol tartanak a bértárgyalások? - Jól állunk. Országos szinten megfo­galmaztuk a bérfejlesztési irányelveket, kialakítottuk az egységes állásfoglalást. Helyi szinten most kezdődnek majd a bér­­tárgyalások. De azt mi is érezzük: minden döntést, állásfoglalást áthat a húsipari szektor nehéz helyzete. A húsipar egyre zsugorodik Magyarországon, országos je­lenség, hogy csökken az alapanyag-állo­mány, beszűkültek a hazai piacok. Ez va­lamennyi hazai húsipari vállalatot érinti, még a legnagyobbakat is.­­ A Kométánál mikor ülnek tárgyaló­asztalhoz, milyen javaslatokkal, s milyen reményekkel? - A hat és fél százalékos bérfejlesztés lesz a tárgyalás fő célja. Ez figyelembe ve­szi a 4,5 százalékos inflációt, és ezen be­lül egy csekély, két százalékos reálbér-nö­vekedést is lehetővé tenne. Február köze­pén kezdődnek a tárgyalások. Nem lesz könnyű csata, de hát sohasem volt az. Sok tárgyalási fordulóra számítok. Előzetesen annyit tudok, hogy a vezetőség nem ért egyet azzal a javaslatunkkal, hogy a bér­­fejlesztés januártól szóljon és visszamenő­leg kapják meg a dolgozók. Nálunk egy év, bér szempontjából, márciustól márciu­sig tart. Egyébként a béremelés mértékét, azt hiszem, nem tartja túlzottnak a vezető­ség. Talán február végére meglesz a meg­állapodás. - Sok vita volt a béren kívüli juttatá­sokról. Itt sikerült megállapodni? - A cafetéria megmaradt, de kivettük belőle azokat a juttatásokat - hideg utal­ványt, ajándékutalványt, kulturális juttatá­sokat - amelyek a magas adókulcsba ke­rültek. De bekerült a meleg étkezési utal­vány, az üdülési csekk, megmaradt az egészségpénztár, a nyugdíjpénztár, az in­ternet, a beiskolázási segély, a buszbérlet­­támogatás. Összességében az eddigi keret 10 százalékkal csökkent, de a megmaradt keretre a cég fizeti a 25 százalékos adót. A kecske is jóllakott, a káposzta is megma­radt. Azt hiszem, ez a sikeres együttműkö­dés titka a Kométánál a szakszerveztet és a vezetőség között: egyeztetünk, vitatko­zunk, sokszor hosszú időt vesznek igény­be a tárgyalások, de a végén mindig sike­rül közös nevezőre jutni. Ebben bízom a bérmegállapodásnál is. - Ha a remélt mértéket sikerülne elér­ni, hatalmas eredmény volna, mondjuk a tavalyi évhez viszonyítva... - Tavaly a válság miatt szinte sehol sem volt bérfejlesztés. A Kométánál, azt hiszem egyedüliként, sikerült megvalósí­tani egy 3,5 százalékos emelést. Nem ja­nuártól, nem is márciustól, hanem úgy ál­lapodtunk meg, hogy júliustól lépett élet­be a sávos, átlagosan 3,5 százalékos bér­emelés. Persze mindenki tudja, hogy az infláció ennél sokkal nagyobb mértékű volt, úgyhogy még ez az emelés is valójá­ban reálérték-csökkenést jelentett.­ ­ (Folytatás a 4. oldalon) Fertődön lesz a horgászverseny Január végén Budapesten tartotta első ülését a HDSZ újonnan megválasztott el­nöksége. A testület jóváhagyta, hogy a kongresszuson megválasztott két alelnök kö­zül Pászli Tibor gazdaságpolitikai területnek legyen felelőse, Golhovics Gábor pe­dig szervezetpolitikai feladatok gazdája legyen. A Magyar Szakszervezetek Orszá­gos Szövetségének kongresszusát előkészítő bizottságokba Kapuvári Józsefet (program), Golhovics Gábort (alapokmány), Pászli Tibort (jelölés), Harkai Attilát (szervezés) és Vida Kálmánt (MSZOSZ-díj) delegálta. Előzetes felmérés alapján úgy döntöttek a résztvevők, hogy április közepén Szolnokokon tartsa meg első ülé­sét a választmány. Az elnökség felkérte és megbízta a pápai alapszervezetet, hogy május 28-30. között Fertődön rendezze meg a hagyományos húsos horgászversenyt. A házigazdák telephelyenként egy-egy csapatot várnak a nagy versenyre. A tanácskozás fő napirendjeként a húsüzemek szakszervezeti vezetői tájékozta­tást adtak a termelés, a foglalkoztatás év eleji helyzetéről, valamint a 2010. évi bér­megállapodás érdekében tett lépésekről. Egyeztették az érdekvédelem soron követ­kező feladatait.

Next