Húsos, 2012 (20. évfolyam, 1-6. szám)

2012-02-01 / 1. szám

h­ú­s­o­s 2­0­1­2 / 1­­2­0­1­2 / 0­2 / 1­4 1­8 : 1­0 P­a­g­e 1 HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A szaktárca tervei 2. oldal * Olvasói fórum 3. oldal * Bérkompenzáció 4. oldal 2012. XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ♦ ÉRDEKVÉDELMI LAP ♦ www.hdsz.lag.hu melyem 1993 tavaszán jelent meg a Húsos újság első száma, idén a lap a huszadik évfolya­mába lépett. A kezdetben csak nyomtatásban megjelent periodika, az új idők követelmé­nyeinek megfelelően, kiszínesedett és felköltözött az internetre is. Nehéz lenne eltitkolni azonban, hogy a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének — miután a hús­ágazat zsugoro­dásával, a tagsággal együtt a példányszám is csökkent — egyre nagyobb terhet jelent a lap kiadása. Pedig az újság fontosabb szerepet játszik az érdekvédelemben, mint két évtized­del ezelőtt, mivel az országos médiából egyre inkább kiszorul a munka világa, alig jelen­nek meg tudósítások a szakszervezetek tevékenységéről. Legfeljebb egy sztrájkfenyegetés éri el a napilapok és televíziók ingerküszöbét. Ha helyet is adnak a dolgozói követelések­nek, sokszor abban sincs köszönet. A munkavállalói érdekvédelem sok tekintetben visszatért a kezdeti időszakára, amikor egy-egy szakmai lap körül formálódott a szakszervezeti tevékenység. Visszaköszön a ré­gi igazság: nyilvánosság nélkül félkarú óriás a legbátrabb érdekvédő is. Ha bizonyos infor­mációk nem jutnak el az érintettekhez, ha a közösség véleménye nem kap hangot, ak­kor nehezen alakul ki érdemi párbeszéd a munkáltatók és a munkavállalók képviselői között. A húsiparban sajátos helyzetet teremt, hogy az ágazat a súlyánál kisebb szerepet kap a törvényhozásban, az igazgatásban és a médiában egyaránt. Ez a körülmény felértéke­li a Húsos újságot, mint a szakmai nyilvánosság fórumát. A lap kötelességének tartja, hogy a szorosan vett szakszervezeti témák mellett helyet adjon a menedzsment és a szak­ági vezetők véleményének is, információkat közöljön a szakma helyzetéről. A kiadó és a szerkesztő is büszke arra, hogy a Húsos újság húsz évfolyama jelentős szellemi kincse a szakmának. Ez a hatalmas információ tömeg híven dokumentálja a hazai nagyüzemi húsfeldolgozás sajnálatos hanyatlását, de a szakma fennmaradásáért folytatott küzdelmet is. A napjainkban folyó kiútkeresés közben érdemes fellapozni a ko­rábbi cikkeket, elemzéseket, áttekinteni a kudarcok okait és a feltámadásban reményke­dők érveit. Esetenként igen tanulságosak a régebbi írások. Cd­a is aktuális Vegyük például az első évfolyamot. Megtudjuk mindjárt az első számban, hogy 1992- ben Szegeden a Picknél voltak legjobbak a keresetek, a vállalati havi átlagbér 28 381 forint volt, a fizikai dolgozók 25 685 forintot kerestek. A középmezőnyhöz tartozott a Pápa és Gyula, ahol 20 ezer körül volt a vállalati és 18 ezer a fizikai havi átlagbér. A sereghajtók között, Kaposváron ettől is mintegy ötezer forinttal elmaradtak a havi bérek. Hozzá kell tenni, hogy Pápán a talpon maradásért küzdöttek (már akkor is!), Kapos­váron pedig a cég újraindításában reménykedtek. Említést érdemel az is, hogy az akko­ri magas infláció miatt az 1993. évre 23 százalékos bérkövetelése volt a szakszervezet­nek. A lap második számában Nagy Sándor, az MSZOSZ akkori elnöke azt nyilat­kozta, hogy nem akarunk Európa szegény embere lenni! A harmadik számban Kapu­vári elnök — a HDSZ kongresszusa előtt — aktív foglalkoztatáspolitikát sürgetett és új munkahelyek létrehozását. A negyedik számban Keleti Emil, az agrártárca ismert szakembere úgy vélte, hogy a húsipar romlása megállítható, ha nem csökken tovább az állatlétszám és nem szűkülnek a külföldi piacok. Ezeket az 1993-ban közreadott soro­kat olvasva sajnálattal kell megállapítani, hogy a lap régi írásai manapság is aktuáli­sak. A Vesztesek oldalán A lap indulásakor húsz hónapja működött az első szabadon választott kormány, a ma­gyar társadalom túl volt a taxisblokádon, az első csalódásokon. A privatizációt követő gyárbezárások után egyre többen munka nélkül maradtak, már nem gondolta mindenki, hogy a rendszerváltozással jól járt. Most, húsz évvel később, a mostani kormány is maga mögött hagyott húsz hónapot, a forradalmi tempóban végrehajtott intézkedések nyomán sokan úgy érzik, hogy az előzetes ígéretek ellenére nem járnak jól. Sőt, kifejezetten vesz­tesei a változásoknak. Kérdés, hogy a sokaság köve­ti-e azokat a szakszervezeti vezetőket, akik lepaktálva a hatalommal, tudomásul veszik a munkavállalók túlnyomó többsége számára hátrányos lépéseket, a kiszolgáltatottságot növelő új munka törvénykönyvet. Ez a helyzet nagy kihívást jelent a vesztesek oldalán álló valódi érdekvédőknek és az újság­nak is. Húsz évfolyammal a háta mögött a szerkesztő továbbra is azt tartja szem előtt, hogy megfeleljen az olvasók bizalmának. Q^€ ámíth­éZá&té Fejleszteni csak elégedett emberekkel lehet Beszélgetés Nagy Endrével, a Pick Szeged Zrt. vezérigazgatójával A gazdasági válság nagy kihívást jelent a húsipar piacvezető cégének is. Rövid távon a túlélés a cél, de hosszabb távra is terveznek Szegeden. Gyárbezárás nincs napirenden, a fejlesztésben nagy szerepet szánnak az emberi tényezőnek, a bér­­tárgyalásokat összekapcsolják a bérrendszer és a vállalati kultúra átalakításával - mondta el a cégvezető. - Tavaly októberben lett ön a Pick Sze­ged Zrt., az egyik legnagyobb, legismer­tebb, legrégibb magyar cég vezérigazga­tója. Sok irigye lett a szakmában vagy in­kább részvétet kívántak? - Irigyekkel nem találkoztam, részvétet annál többen nyilvánítottak. Akik ismerik az ágazatot, azoknak nem kell magyarázni a mostani gazdasági helyzetet, a kedvezőt­len piaci környezetet, a magas áfát, az alapanyagok­, az energia- vagy a tőkekölt­ségek emelkedő árát. Hatékonysági verseny zajlik­ ­ A húságazat tulajdonképpen a priva­tizálások óta lejtőre került. Hogyan fordít­ható vissza a hanyatlás? Milyen tervekkel vágott neki ennek a vezetői feladatnak? Mi most a cég stratégiája?­­ Olyan helyzet állt elő az élelmiszeripar­ban, amikor rövid távon mindenkinek a túl­élés a célja. Közép- és hosszú távon pedig nincs más lehetősége a cégnek, mint a fejlesz­tés. Teljesen igaza van abban, amire a kérdé­sében utalt, hogy az élelmiszeripar, de főként a húsipar, már a rendszerváltozás óta, sőt azt némileg megelőzően is lejtőre került. A kibo­csátás volumenében a csúcs a nyolcvanas évek közepére tehető. Az ágazati mutatók azt követően fordultak kedvezőtlen irányba, majd a rendszerváltozás után felgyorsult a tel­jesítmény romlása. A csúcsidőszakban volt egy piacvédelem a kelet-európai országokban folytatott redisztribúció, ellátási kötelezettsé­gek révén. Ez a 90-es évek elején megszűnt, valós piaci körülmények közé került az ág­azat. Elmúlt a „dagály" és láthatóvá vált, hogy az ágazat versenyképessége lényegesen rosszabb az évtizedes előnyöket élvező nyu­gati versenytársakénál. Előjöttek a hiányossá­gok a mezőgazdasági termelési kultúra, a gyártási hatékonyság, a finanszírozás, a válla­latirányítás, a termékfejlesztés, a piacszerzés és szinte minden területen. Mi történt ekkor? Lezajlott egy privatizáció, de az élelmiszer­­iparban fejlesztések alig történtek, nem volt olyan átfogó invesztíció, ami az ágazat sze­replőinek teljesítményét a világpiac követel­ményeihez igazította volna.­­ A közelmúltban felröppent a hír, hogy a Pick nagyobb fejlesztést hajt végre, új gyárat épít, aztán csend lett körülötte. Megakadtak? 4 . (Folytatás a 2. oldalon) Nemcsak a bérkompenzációban, hanem további béremelési tárgyalásokban is bíznak a kaposvári Kométa dolgozói. Vida Kálmán, a cég szakszervezeti vezető­je szerint nem lesz egyszerű az idei év, de talán ezúttal is példát tud mutatni a ka­posvári cég azzal, hogy az országban talán egyedülálló módon némi béremelés­sel is számolhatnak a dolgozók. - December közepén, a korábbi évek­nek megfelelően, tavaly év végén is be­nyújtottuk bérfejlesztési igényünket - mondta el Vida Kálmán. - Ez tartalmazta a kompenzációt és némi bérfejlesztést is. Január első felében megérkezett a válasz: a cég vezetése számára fontos a bérfej­lesztés, de erre, mint ahogyan ez már gya­korlat a Kométánál, február végén - már­cius elején kezdjünk tárgyalásokat. Megdöbbent cégvezetés­ ­ Mégis - mint ahogy mindenütt az or­szágban - Kaposváron is a bérekről szól majd az év első néhány hónapja is. Hogy fogadta az olasz tulajdonos, hogy a jog­szabályváltozások miatt kompenzációt ja­vasol a kormányzat?­­ Megdöbbenéssel fogadta, és termé­szetesen részletesen tájékozódott a jelen­legi jogszabályokról, a lehetőségekről. De nem volt könnyű szembesülni a tulajdo­nosnak sem, a dolgozóknak sem azzal, hogy kompenzáció nélkül a munkaválla­lóinknak 6 200-9 200 forint nettó bércsök­kenéssel kell számolniuk. A kompenzáció ugyan nem kötelező, de ha a cég nem hajt­ja végre, számos lehetőségtől elesik: pá­lyázatoktól, állami megrendelésektől. Ka­posvár számára az utóbbi nem képvisel je­lentős súlyt, a pályázatok viszont igen. De túl ezeken, Kaposváron tradicionálisan nagy hangsúlyt kapnak a szociális szem­pontok, amelyre a vezetőség, az olasz tu­lajdonos is különösen nagy súlyt helyez.­­ Tavaly átlagosan 5,5 százalékos, dif­ferenciált béremelést sikerült kiharcolni, ami lehetőséget adott a dolgozók ösztön­zésére is. A mostani szabályok mennyiben erősítik ezt a folyamatot? - Éppen ellenkezőleg hatnak, ezzel zá­rul az olló, csökken a különbség a bérek között, és ez véleményem szerint azt is je­lenti, hogy egyre kevesebb mozgásteret adnak a mostani jogszabályok arra, hogy a bérezésben figyelembe vegyük a képzett­séget, a végzettséget, a tapasztalatot. De mindig az adott helyzetet, az adott lehető­ségeket kell értékelni, most az a fontos, hogy a kompenzáció, úgy tűnik, minden­képpen megvalósul. A kisebb keresetűek számíthatnak erre, hiszen 218 ezer bruttó kereset alatt érintik kedvezőtlenül a jog­szabályváltozások a munkavállalókat, de ez a Kométánál a dolgozók 90 százaléka. Úgyhogy nem kevésbe fog kerülni a cég­nek a kompenzáció végrehajtása, de min­denképpen meglesz. Plusz béremelés - S még ezenfelül béremelésben is bi­zakodnak? - A kompenzáció mindössze annyit je­lent, hogy a tavalyi nettó bér nem csök­ken. De akkor az idei nagyjából 5 százalé­kos inflációval, az áremelések rótta plusz terhekkel, a megemelt járulékokkal még nem számoltunk. Úgyhogy a szakszerve­zet álláspontja az, hogy mindenképpen szükség van plusz béremelésre, és erre a cég vezetése, tulajdonosa is nyitott. De hogy mekkora mértékű emelésben sikerül megállapodni, az majd tavasszal derül ki. Minden­esetre márciusban elkezdjük a bértárgyalásokat, ugyanúgy, mint a koráb­bi években. Már önmagában az is ered­mény, hogy a cégvezetés kész erről tár­gyalni. - Országos összehasonlításban hol áll a kaposvári cég­bérek tekintetében? - Úgy számolunk, hogy továbbra is a 3- 4. helyen. Szeged és Pápa, a tradicionális nagy cégek továbbra is megelőznek minket. De van néhány dolog, amelyben viszont egyértelműen az élen állunk. Tavaly nálunk sikerült elsőként megállapodni a béreme­lésben, reméljük, ezt az idén is elmondhat­juk. Aztán a juttatásokkal kapcsolatban mindenképpen nagy eredménynek tartjuk, hogy sikerült elérni, hogy a dolgozóink ugyanazokat a juttatásokat megkapják, mint a tavalyi esztendőben. Ugyanúgy nagyon sok dolog közül választhatnak, a hideg ét­kezési utalványtól az egészségpénztárig, az utazási bérlettől a SZÉP-kártyáig. Nem csökkent a cafetéria-keret annak ellenére,­ ­ (Folytatás a 4. oldalon)

Next