Húsos, 2012 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2012-02-01 / 1. szám
húsos 2012 / 12012 / 02 / 14 18 : 10 Page 1 HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A szaktárca tervei 2. oldal * Olvasói fórum 3. oldal * Bérkompenzáció 4. oldal 2012. XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ♦ ÉRDEKVÉDELMI LAP ♦ www.hdsz.lag.hu melyem 1993 tavaszán jelent meg a Húsos újság első száma, idén a lap a huszadik évfolyamába lépett. A kezdetben csak nyomtatásban megjelent periodika, az új idők követelményeinek megfelelően, kiszínesedett és felköltözött az internetre is. Nehéz lenne eltitkolni azonban, hogy a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének — miután a húságazat zsugorodásával, a tagsággal együtt a példányszám is csökkent — egyre nagyobb terhet jelent a lap kiadása. Pedig az újság fontosabb szerepet játszik az érdekvédelemben, mint két évtizeddel ezelőtt, mivel az országos médiából egyre inkább kiszorul a munka világa, alig jelennek meg tudósítások a szakszervezetek tevékenységéről. Legfeljebb egy sztrájkfenyegetés éri el a napilapok és televíziók ingerküszöbét. Ha helyet is adnak a dolgozói követeléseknek, sokszor abban sincs köszönet. A munkavállalói érdekvédelem sok tekintetben visszatért a kezdeti időszakára, amikor egy-egy szakmai lap körül formálódott a szakszervezeti tevékenység. Visszaköszön a régi igazság: nyilvánosság nélkül félkarú óriás a legbátrabb érdekvédő is. Ha bizonyos információk nem jutnak el az érintettekhez, ha a közösség véleménye nem kap hangot, akkor nehezen alakul ki érdemi párbeszéd a munkáltatók és a munkavállalók képviselői között. A húsiparban sajátos helyzetet teremt, hogy az ágazat a súlyánál kisebb szerepet kap a törvényhozásban, az igazgatásban és a médiában egyaránt. Ez a körülmény felértékeli a Húsos újságot, mint a szakmai nyilvánosság fórumát. A lap kötelességének tartja, hogy a szorosan vett szakszervezeti témák mellett helyet adjon a menedzsment és a szakági vezetők véleményének is, információkat közöljön a szakma helyzetéről. A kiadó és a szerkesztő is büszke arra, hogy a Húsos újság húsz évfolyama jelentős szellemi kincse a szakmának. Ez a hatalmas információ tömeg híven dokumentálja a hazai nagyüzemi húsfeldolgozás sajnálatos hanyatlását, de a szakma fennmaradásáért folytatott küzdelmet is. A napjainkban folyó kiútkeresés közben érdemes fellapozni a korábbi cikkeket, elemzéseket, áttekinteni a kudarcok okait és a feltámadásban reménykedők érveit. Esetenként igen tanulságosak a régebbi írások. Cda is aktuális Vegyük például az első évfolyamot. Megtudjuk mindjárt az első számban, hogy 1992- ben Szegeden a Picknél voltak legjobbak a keresetek, a vállalati havi átlagbér 28 381 forint volt, a fizikai dolgozók 25 685 forintot kerestek. A középmezőnyhöz tartozott a Pápa és Gyula, ahol 20 ezer körül volt a vállalati és 18 ezer a fizikai havi átlagbér. A sereghajtók között, Kaposváron ettől is mintegy ötezer forinttal elmaradtak a havi bérek. Hozzá kell tenni, hogy Pápán a talpon maradásért küzdöttek (már akkor is!), Kaposváron pedig a cég újraindításában reménykedtek. Említést érdemel az is, hogy az akkori magas infláció miatt az 1993. évre 23 százalékos bérkövetelése volt a szakszervezetnek. A lap második számában Nagy Sándor, az MSZOSZ akkori elnöke azt nyilatkozta, hogy nem akarunk Európa szegény embere lenni! A harmadik számban Kapuvári elnök — a HDSZ kongresszusa előtt — aktív foglalkoztatáspolitikát sürgetett és új munkahelyek létrehozását. A negyedik számban Keleti Emil, az agrártárca ismert szakembere úgy vélte, hogy a húsipar romlása megállítható, ha nem csökken tovább az állatlétszám és nem szűkülnek a külföldi piacok. Ezeket az 1993-ban közreadott sorokat olvasva sajnálattal kell megállapítani, hogy a lap régi írásai manapság is aktuálisak. A Vesztesek oldalán A lap indulásakor húsz hónapja működött az első szabadon választott kormány, a magyar társadalom túl volt a taxisblokádon, az első csalódásokon. A privatizációt követő gyárbezárások után egyre többen munka nélkül maradtak, már nem gondolta mindenki, hogy a rendszerváltozással jól járt. Most, húsz évvel később, a mostani kormány is maga mögött hagyott húsz hónapot, a forradalmi tempóban végrehajtott intézkedések nyomán sokan úgy érzik, hogy az előzetes ígéretek ellenére nem járnak jól. Sőt, kifejezetten vesztesei a változásoknak. Kérdés, hogy a sokaság követi-e azokat a szakszervezeti vezetőket, akik lepaktálva a hatalommal, tudomásul veszik a munkavállalók túlnyomó többsége számára hátrányos lépéseket, a kiszolgáltatottságot növelő új munka törvénykönyvet. Ez a helyzet nagy kihívást jelent a vesztesek oldalán álló valódi érdekvédőknek és az újságnak is. Húsz évfolyammal a háta mögött a szerkesztő továbbra is azt tartja szem előtt, hogy megfeleljen az olvasók bizalmának. Q^€ ámíthéZá&té Fejleszteni csak elégedett emberekkel lehet Beszélgetés Nagy Endrével, a Pick Szeged Zrt. vezérigazgatójával A gazdasági válság nagy kihívást jelent a húsipar piacvezető cégének is. Rövid távon a túlélés a cél, de hosszabb távra is terveznek Szegeden. Gyárbezárás nincs napirenden, a fejlesztésben nagy szerepet szánnak az emberi tényezőnek, a bértárgyalásokat összekapcsolják a bérrendszer és a vállalati kultúra átalakításával - mondta el a cégvezető. - Tavaly októberben lett ön a Pick Szeged Zrt., az egyik legnagyobb, legismertebb, legrégibb magyar cég vezérigazgatója. Sok irigye lett a szakmában vagy inkább részvétet kívántak? - Irigyekkel nem találkoztam, részvétet annál többen nyilvánítottak. Akik ismerik az ágazatot, azoknak nem kell magyarázni a mostani gazdasági helyzetet, a kedvezőtlen piaci környezetet, a magas áfát, az alapanyagok, az energia- vagy a tőkeköltségek emelkedő árát. Hatékonysági verseny zajlik A húságazat tulajdonképpen a privatizálások óta lejtőre került. Hogyan fordítható vissza a hanyatlás? Milyen tervekkel vágott neki ennek a vezetői feladatnak? Mi most a cég stratégiája? Olyan helyzet állt elő az élelmiszeriparban, amikor rövid távon mindenkinek a túlélés a célja. Közép- és hosszú távon pedig nincs más lehetősége a cégnek, mint a fejlesztés. Teljesen igaza van abban, amire a kérdésében utalt, hogy az élelmiszeripar, de főként a húsipar, már a rendszerváltozás óta, sőt azt némileg megelőzően is lejtőre került. A kibocsátás volumenében a csúcs a nyolcvanas évek közepére tehető. Az ágazati mutatók azt követően fordultak kedvezőtlen irányba, majd a rendszerváltozás után felgyorsult a teljesítmény romlása. A csúcsidőszakban volt egy piacvédelem a kelet-európai országokban folytatott redisztribúció, ellátási kötelezettségek révén. Ez a 90-es évek elején megszűnt, valós piaci körülmények közé került az ágazat. Elmúlt a „dagály" és láthatóvá vált, hogy az ágazat versenyképessége lényegesen rosszabb az évtizedes előnyöket élvező nyugati versenytársakénál. Előjöttek a hiányosságok a mezőgazdasági termelési kultúra, a gyártási hatékonyság, a finanszírozás, a vállalatirányítás, a termékfejlesztés, a piacszerzés és szinte minden területen. Mi történt ekkor? Lezajlott egy privatizáció, de az élelmiszeriparban fejlesztések alig történtek, nem volt olyan átfogó invesztíció, ami az ágazat szereplőinek teljesítményét a világpiac követelményeihez igazította volna. A közelmúltban felröppent a hír, hogy a Pick nagyobb fejlesztést hajt végre, új gyárat épít, aztán csend lett körülötte. Megakadtak? 4 . (Folytatás a 2. oldalon) Nemcsak a bérkompenzációban, hanem további béremelési tárgyalásokban is bíznak a kaposvári Kométa dolgozói. Vida Kálmán, a cég szakszervezeti vezetője szerint nem lesz egyszerű az idei év, de talán ezúttal is példát tud mutatni a kaposvári cég azzal, hogy az országban talán egyedülálló módon némi béremeléssel is számolhatnak a dolgozók. - December közepén, a korábbi éveknek megfelelően, tavaly év végén is benyújtottuk bérfejlesztési igényünket - mondta el Vida Kálmán. - Ez tartalmazta a kompenzációt és némi bérfejlesztést is. Január első felében megérkezett a válasz: a cég vezetése számára fontos a bérfejlesztés, de erre, mint ahogyan ez már gyakorlat a Kométánál, február végén - március elején kezdjünk tárgyalásokat. Megdöbbent cégvezetés Mégis - mint ahogy mindenütt az országban - Kaposváron is a bérekről szól majd az év első néhány hónapja is. Hogy fogadta az olasz tulajdonos, hogy a jogszabályváltozások miatt kompenzációt javasol a kormányzat? Megdöbbenéssel fogadta, és természetesen részletesen tájékozódott a jelenlegi jogszabályokról, a lehetőségekről. De nem volt könnyű szembesülni a tulajdonosnak sem, a dolgozóknak sem azzal, hogy kompenzáció nélkül a munkavállalóinknak 6 200-9 200 forint nettó bércsökkenéssel kell számolniuk. A kompenzáció ugyan nem kötelező, de ha a cég nem hajtja végre, számos lehetőségtől elesik: pályázatoktól, állami megrendelésektől. Kaposvár számára az utóbbi nem képvisel jelentős súlyt, a pályázatok viszont igen. De túl ezeken, Kaposváron tradicionálisan nagy hangsúlyt kapnak a szociális szempontok, amelyre a vezetőség, az olasz tulajdonos is különösen nagy súlyt helyez. Tavaly átlagosan 5,5 százalékos, differenciált béremelést sikerült kiharcolni, ami lehetőséget adott a dolgozók ösztönzésére is. A mostani szabályok mennyiben erősítik ezt a folyamatot? - Éppen ellenkezőleg hatnak, ezzel zárul az olló, csökken a különbség a bérek között, és ez véleményem szerint azt is jelenti, hogy egyre kevesebb mozgásteret adnak a mostani jogszabályok arra, hogy a bérezésben figyelembe vegyük a képzettséget, a végzettséget, a tapasztalatot. De mindig az adott helyzetet, az adott lehetőségeket kell értékelni, most az a fontos, hogy a kompenzáció, úgy tűnik, mindenképpen megvalósul. A kisebb keresetűek számíthatnak erre, hiszen 218 ezer bruttó kereset alatt érintik kedvezőtlenül a jogszabályváltozások a munkavállalókat, de ez a Kométánál a dolgozók 90 százaléka. Úgyhogy nem kevésbe fog kerülni a cégnek a kompenzáció végrehajtása, de mindenképpen meglesz. Plusz béremelés - S még ezenfelül béremelésben is bizakodnak? - A kompenzáció mindössze annyit jelent, hogy a tavalyi nettó bér nem csökken. De akkor az idei nagyjából 5 százalékos inflációval, az áremelések rótta plusz terhekkel, a megemelt járulékokkal még nem számoltunk. Úgyhogy a szakszervezet álláspontja az, hogy mindenképpen szükség van plusz béremelésre, és erre a cég vezetése, tulajdonosa is nyitott. De hogy mekkora mértékű emelésben sikerül megállapodni, az majd tavasszal derül ki. Mindenesetre márciusban elkezdjük a bértárgyalásokat, ugyanúgy, mint a korábbi években. Már önmagában az is eredmény, hogy a cégvezetés kész erről tárgyalni. - Országos összehasonlításban hol áll a kaposvári cégbérek tekintetében? - Úgy számolunk, hogy továbbra is a 3- 4. helyen. Szeged és Pápa, a tradicionális nagy cégek továbbra is megelőznek minket. De van néhány dolog, amelyben viszont egyértelműen az élen állunk. Tavaly nálunk sikerült elsőként megállapodni a béremelésben, reméljük, ezt az idén is elmondhatjuk. Aztán a juttatásokkal kapcsolatban mindenképpen nagy eredménynek tartjuk, hogy sikerült elérni, hogy a dolgozóink ugyanazokat a juttatásokat megkapják, mint a tavalyi esztendőben. Ugyanúgy nagyon sok dolog közül választhatnak, a hideg étkezési utalványtól az egészségpénztárig, az utazási bérlettől a SZÉP-kártyáig. Nem csökkent a cafetéria-keret annak ellenére, (Folytatás a 4. oldalon)