Húsos, 2016 (24. évfolyam, 1-3. szám)

2016-03-01 / 1. szám

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Félidei gondolatok húsiparról, bérekről és a szakszervezetről A HDSZ 2013. évi októberi kongresszusa óta a húsiparban és a szakszervezetünk életé­ben is jelentős változások történtek. Akkoriban még úgy fogalmaztunk, hogy a húsipar folyamatos válságban van. Azóta kedvezőbb lett az ágazat helyzete. Biztató változások Az ágazatot a kongresszus idején a magas ÁFA nyomán kialakult feketegazdaság, a ke­reskedelmi láncok árleszorító gyakorlata, a hitelhez jutási és finanszírozási nehézségek és nem utolsósorban a nyereség hiánya jelle­mezte. A veszteséges gazdálkodás következ­tében nem képződtek fejlesztési források, alig történtek beruházások. 2016. elejére lényege­sen kedvezőbb lett a helyzet, amihez hozzájá­rult, hogy 2014. elejétől a Kormány az élő­sertés és a hasított félsertés ÁFÁ-ját 27%-ról 5%-ra mérsékelte. A számok azt tükrözték, mintha a sertésállomány is megindult volna a gyarapodás útján. Ezek után a Kormány egy újabb jelentős döntéssel 2016. január 1-jétől 5%-ra mérsékelte a sertés tőkehús és bizo­nyos hústermékek ÁFÁ-ját. A kereskedők többsége a a fogyasztói árakban érvényesítet­te az adócsökkentés hatását. Az alacsonyabb húsárak hozzájárulnak a belföldi fogyasztás élénkítéséhez. A külpiac tekintetében a hazai húsipar helyzetének javulását az is elősegítette, külö­nösen az eredményességet illetően, hogy je­lentősen mérséklődött a vágósertés felvásár­lási ára egész Európában, így Magyarorszá­gon is. A csökkenés olyan erőteljes, ami már a szakágazatnak is káros lehet, azon túl, hogy a nyereségképzési le­hetőséget továbbra is fenntartja. Nem segí­tett viszont az ága­zatnak az orosz piac szinte csaknem teljes bezárulása az Euró­pai Unió országai előtt. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a működési te­rületünkön 2015-re a Pápai Fiús kivételé­vel minden jelentő­sebb húsipari cég nyereségessé vált. Remélhetőleg ez így marad 2016-ban is, az előjelek kedvező­ek. Leszámítva, hogy a tavaly decemberi állatszámlálási adatok sajnos azokat igazolták, akik szerint a sertés­­állomány időszakos növekedése csak a piac­­fehérítés következménye volt. A KSF1 szerint hazánkban újra csökkent, illetve júliushoz képest stagnált a sertésállomány, és ami a legnagyobb baj, a kocák száma is 3-4 száza­lékkal, fél év alatt 7 ezerrel lett kevesebb. Valójában tehát a 2012. nyarán elindított ser­tésstratégia nem működik. Munka, bérek 2013 év végén a FIDSZ Elnöksége úgy fo­galmazott, hogy „a magyar húsipar csak jelen­tős szerkezet-átalakító beruházásokkal tudja visszanyerni versenyképességét, a béreket pe­dig emelni kell, hogy az ágazat ne veszítse el a szakképzett munkaerőt." Mindkét kérdésben ^ (Folytatás a 2. oldalon) A kollektív érdekvédelem és érdekérvénye­sítés fundamentuma a képviselet. A munka­­vállalónak az a joga, hogy megbízzon máso­kat jogainak az érvényesítésére, bérének a ki­alkudására és a munka biztonságának, emberi körülményeinek a védelmére. A képviselet intézményes formája a szakszervezet, amely képviseleti demokráciában a társadalom egyik alapintézmé­nye, történelmi vívmánya. Ahol a szakszervezetek működését aka­dályozzák, a munkavállalók képviseletéhez való jogát kétségbe vonják, a vezetőiket nem tekintik tárgyaló partnernek, ott baj van a demokráciával. Ott pedig végképpen elromlott valami, ahol egy párt - különös­képpen, ha kormányoz - magának vindikálja, hatalmi céljainak szolgálatába próbálja állítani a munkavállalók képviseletét, tagadva a munka és a tőke elkülönült érdekét. Ahol osztályharcos romanti­kának nevezik a valódi párbeszédet, a munka világában megjelenő Képviselet konfliktusokat, az ellentétes érdekek harcát, ott a hatalom könnyen tévútra téved. Olyan tév­­utakra, amelyek ingoványos történelmi tájak­ra visznek, ahol a szakszervezeteket kormány­­zatilag vezényelt korporációkba (testületekbe, kamarákba) szorítot­ták vagy az állampárt „hajtószíjának" szerepét osztották rájuk. Ezért nem értjük és a képviseleti demokráciára veszélyesnek tartjuk, a szakszervezeti érdekvédelem szempontjából pedig eluta­sítjuk a miniszterelnök évértékelőjén elhangzottakat, miszerint „gyerekes álmodozások, osztályharcos romantika, munkaadók és munkavállalók, kisvállalkozások és óriásvállalkozások egymásra uszítása helyett érdekegyesítésre, összeműködésre és egybefésü­­lésre van szükség, ehhez pedig erős, stabil néppártra és néppárti, az emberek érdekét szolgáló kormányzásra van szükség." A szakszervezetek nem mondhatnak le a munkavállalók képvi­seletéről.

Next