Huszadik század, 1904

1. szám - I. Önálló czikkek - Lee Vernon (Firenze): Egy művészeti író pszichológiája

EGY MŰVÉSZETI IRÓ PSZICHOLÓGIÁJA. ÖNMEGFIGYELÉS. — Hogy másokat alaposabban kikérdezzek, hogy példámmal buzdítsam őket a feleletre, ez indított jelen vizsgálódásomra, a­mely magában foglalja azt, a­mit szeretnék esztétikai okmány­csomómnak nevezni. Ámde a­hogy ekképen feleletre bírtam önmagam, — oly feleletre, a­mely néha meglepett és egy kicsit meg is zavart — bizonyos ténycsoportok birtokába jutottam, a­melyek révén az esztétika szubjektív tanulmánya az általános pszichológiához kapcsolódik. Az olvasó észreveszi majd, hogy ez a töredékes önéletrajz és vallomás tanulságul szolgál — bár teljesen egyéni és empirikus tanulságul — a következő kérdések felől: 1. A felől, hogy van elvont affektív emlékezet, a­mely lehetővé teszi, hogy az esztétikai izgalom, fölindulás átvitessék a benyomások egyik csoportjáról a másikra, s hogy követ­kezéskép a várakozás állapotában is lehet, mert kész nyilvánulni oly benyomásokkal való vonatkozás folytán, a­melyek spontán módon és közvetlenül, a különös vonatkozás hiánya miatt nem tudták volna felkelteni. 2. Az esztétikai élvezet különböző tényezőinek viszonya felől, a­minek, az alaknak, mint olyannak közvetlen perczep­cziója, az alaknak szavakkal való magyarázata, hogy mit akar kifejezni, az alak észrevételével együttjáró, vagy ahhoz képzet­társulás folytán fűződő indulati elemek, végre az értelem és képzelet egyéni tevékenységei. 3. A felől a viszony felől, a­melyben az egyén esztétikai tapasztalata és az élvezet általános módja állanak. Ez a kérdés

Next